Best WordPress Hosting
 

Villanyautóban kudarcot vallhatott Európa

Teljes kudarcnak bizonyult eddig Európában (is) az az elképzelés, hogy a villanyautók elterjesztésével csökkentik a közlekedés széndioxid-kibocsátását. Ezt világosan mutatják a személygépkocsik számának alakulására vonatkozó statisztikák. Ezért is rizikós az Orbán rezsim gazdaságpolitikája.

Villanyautók: nem jó a helyzet

2013-ban az Európai Unióban 221,694 millió személygépkocsi volt forgalomban. Számuk 2022-re 252,605 millióra, azaz 30,911 millióval nőtt. Ugyanebben az időszakban a villanyautók száma mindössze 3,056 millióval emelkedett. (A hibrid autókat nem tekintjük villanyautónak, mivel a szén-dioxid-kibocsátás tekintetében nem igazán jobbak a benzin- és dízelüzemű autóknál.) Ez a tendencia 2023-ban is folytatódott: az abban az évben eladott 10,5 millió új autóból mindössze 1,5 millió volt e-autó, azaz mindössze 14,6 százalékuk.

625 millió forint dugódíjjal tartozik Londonnak a magyar nagykövetség

Több millió fontnyi be nem fizetett dugódíjat próbál behajtani a londoni nagykövetségeken a brit főváros közlekedéséért felelős önkormányzati szervezete, a Transport for London (TfL). Sajtóközleményükben szégyenlistát is közöltek, amely szerint a legtöbb pénzzel az Egyesült Államok tartozik, ám a felsorolás középmezőnyében felbukkan a magyar nagykövetség is.

A hvg.hu által szemlézett hír szerint a TfL adatai alapján

a londoni magyar nagykövetség 2003 és 2023 között 1 374 870 fontnyi, vagyis több mint 625 millió forintnyi tartozást halmozott fel nekik, mivel a dugódíj 2003-as bevezetése óta egyetlen pennyt sem fizettek az egyébként fizetős úthálózat használatáért.

Egyre többen támogatják a városi autóforgalom korlátozását

A kormánypárti politikusok bőszen támadják a budapesti városvezetést amiatt, hogy az autósokat át akarja szoktatni a tömegközlekedésre, ám nem csak a magyar fővárosban gondolkodnak arról, hogy mérsékelni kellene a környezetszennyező személyautók városi használatát.

Ráadásul több kutatás is azt bizonyítja, hogy a városlakók egyre nagyobb arányban támogatják ezeket a reformokat. Miután Londonban már évekkel ezelőtt bevezették a belvárosi korlátozásokat, most New Yorkban indul egy kísérlet: dugódíjat kell fizetniük azoknak az autósoknak, akik Manhattanban a 60. utcától délre akarja behajtani.

Egy szlovén felmérése szerint míg 2007-ben a megkérdezettek többsége ellenezte, hogy a fővárosban, Ljubljanában sétálóövezetté nyilvánítsák a belvárost, manapság már a helyiek kilencven százaléka ellenzi, hogy visszaengedjék a területre a gépjárműveket. Hasonló a helyzet Stockholmban is, ahol ma a többség már támogatja a dugódíj rendszerét.

Ki az autóból, ha élhető városokban akar lakni

Egy hat európai városon (Barcelona, Bécs, London, Örebro, Róma, Zürich) alapuló kutatás szerint, ha a lakosság 10%-a változtatna az utazási szokásain, és nem autóval közlekedne, hanem kerékpárral, a mindennapos közlekedési kibocsátások várhatóan mintegy tizedével csökkennének, alacsonyabb lenne a lég- és zajszennyezés, valamint a zsúfoltság, azaz összességében sokkal élhetőbb környezetet teremthetnénk városainkban.

A Deloitte felmérése szerint a világ városai a hosszútávú fejlesztési koncepcióikban már ebbe az irányba mozdulnak el, azonban gyorsabban és nagyobb léptékben el kell hárítani az akadályokat a biztonságos gyaloglás és kerékpározás elől, valamint többet kell fektetni a közösségi közlekedésbe. A környezeti-éghajlati szempontból is fenntarthatóbb közlekedés fejlesztése 1 millió dolláros befektetésre vetítve amúgy is másfélszer több munkahelyet teremthet, mint ha a mostani, motorizált közlekedést támogatnánk. A helyi lakosság bevonásával az önkormányzatok lehetnek az igazi motorjai a motorizáltságot mellőző biztonságos és emberléptékű közlekedési módoknak, amihez sok esetben nem is szükséges hatalmas és drága infrastrukturális beruházás, csak politikai akarat és megfelelő várostervezés.

A városi közlekedés újratervezésében hatalmas mérséklési lehetőségek rejlenek, mivel ez a terület felel a globális kibocsátások 8%-áért. Sem a kibocsátáscsökkentéshez, sem az élhetőség fokozásához nem elég azonban, ha pusztán minden autót elektromosra cserélünk, hiszen attól nem csökken majd a dugók száma és nem oldódik meg a nyersanyagválság sem. A klímaváltozás és a légszennyezettség mérsékléséhez a városoknak mindenekelőtt magas színvonalú tömegközlekedési rendszerre van szüksége,

Dugódíj ügyben Lázár János álláspontját támasztják alá a tapasztalatok

A nemzetközi és az eddigi hazai tapasztalatok alátámasztják Lázár János miniszternek a napokban kifejtett álláspontját, amely szerint hasznos lenne a dugódíj bevezetése, illetve a parkolási díjak emelése, mivel ezek hatására „az emberek áttérnek a tömegközlekedésre és tisztábbak a nagyvárosok.”

A Levegő Munkacsoport álláspontja szerint viszont téves Karácsony Gergely főpolgármester álláspontja, aki kijelentette, hogy nincsenek meg a dugódíj bevezetésének feltételei. „A dugódíj bevezetésének csak egyetlen feltétele hiányzik: a politikai akarat. A Levegő Munkacsoport már számos alkalommal kifejtette, hogy a dugódíjat fél éven belül be lehetne vezetni, ennek módjára részletes javaslatot is tett.” – állapította meg Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke.

„A hazai és külföldi tapasztalatok azt is bizonyítják, hogy a parkolási díjak emelése is elősegíti az élhetőbb városok megteremtését. Párizsban például négy év alatt 50 ezerről gyakorlatilag nullára csökkentették azon parkolóhelyek számát, ahol nem kell parkolási díjat fizetni, aminek eredményeként 12 százalékkal csökkent az autóforgalom, kevesebb lett a dugó. Budapesten a Józsefvárosban pedig sokkal könnyebb parkolóhelyet találni, amióta megemelték a parkolási díjakat.” – tette hozzá Szegő Judit, az európai „Tiszta Városok” kampány hazai projektvezetője.

Sétálós interjúban vallott eretnek gondolatairól Lázár János

Parlamenti napokon, ha késő estébe nyúlik az ülésezés, Lázár János már nem indul haza Hódmezővásárhelyre, Budapesten éjszakázik, és orvosai tanácsára gyalog megy Budáról a Parlamentbe, írja a Blikk.

A lapnak séta közben az építési és közlekedési miniszter azt mondta, derékfájós, ha teheti, napi 5-6 kilométert gyalogol, de a fővárosban nem biciklizik, mert

itt túl nagy a forgalom.

Ki a hunyó, hogy nem épül Budapesten sem új metró, sem új villamos?

Egyetlen km. új metró- vagy villamosvonal építése nélkül ér véget Karácsony Gergely első főpolgármesteri ciklusa Budapesten. Uniós források hiányában, illetve a kormány segítsége nélkül szinte lehetetlen pénzt szerezni ilyen volumenű projektekre. Ugyanakkor akad néhány jó példa arra, miként finanszírozzák a hasonló gigaberuházásokat más nagyvárosokban, igaz, még ezekhez is a kormány jóindulatára, illetve néhány törvénymódosításra lenne szükség.

Húsz év alatt 500 ezerrel lett több autó Budapesten és az agglomerációban, a kötöttpályás közlekedési hálózat azonban az 1-es villamos 2019-es kelenföldi hosszabbítása óta semmit sem fejlődött, az egyetlen, rendszerváltás után megkezdett és befejezett metróvonalat, az M4-est pedig 2014-ben adták át. Vagyis nagyon is szükség lenne a budapesti kötöttpályás közlekedés fejlesztésére – tervekből pedig nincs is hiány. A kormányzat átvette egy sor beruházás megvalósítását a fővárostól, amikor még hozzáfért Magyarország az uniós forrásokhoz, ám a pénzcsap elapadása óta ezek a projektek is megakadtak.

Fővárosi lehetőségek: CAF-villamosok igen, új vonal nem

Varázsolj kis cilinderből nagy nyulat!

Nem először tapasztaljuk a G7 Holnap története során, hogy egy adott témában a szakértők között nagyjából konszenzus van a közép- és hosszú távú célokról és eszközökről, de a megvalósítás megbicsaklik, mert egyes elemei „politikailag kockázatosak”, egyenesen „vállalhatatlanok”, más elemei alól pedig kihúzzák a finanszírozási lábat.

Pont ez a helyzet a városi mobilitás, közlekedésszervezés témájában.

A felkért közlekedésszakértők szinte mindegyike megjegyzi, hogy ez vagy az megkerülhetetlen lenne, amahhoz pedig egy kis bátorságot kellene venni – de úgy tűnik, megint a pénz hiányzik, vagy bele se mernek vágni, mert népszerűtlen. Ami izgalmas és különösen tanulságos, hogy vannak olyan szabályozói eszközök és a technológiai fejlődésnek köszönhetően olyan műszaki lehetőségek, melyek segítségével még az adott keretek között is lépni lehetne egy nagyot a közlekedésszervezésben a jó irányba.

Milyen adót fizessünk majd az autóink után?

A „Város és mobilitás” sorozatban arra keressük a választ, hogy milyen dilemmák sokasodnak és milyen megoldások kínálkoznak a 21. században a helyi, integrált közlekedésszervezésben Magyarországon.

Közlekedéspolitikai dilemmáink döntő többsége arra az ősi gazdálkodási problémára vezethető vissza, hogy az erőforrásaink korlátozottan állnak rendelkezésünkre, miközben túl sokat szeretnénk a mobilitás hasznaiból részesülni. Az autózás szűkös erőforrása a városi földterület, aminek híján torlódások alakulnak ki, rengeteg időt töltünk parkolóhelyek keresésével, miközben felmerül a terület más típusú hasznosításának lehetősége is. Egy háború árnyékában és a pandémiát követően szűkösek az energiakészleteink is, ami minden más motorizált közlekedési formát egyaránt érint. Ráadásul az energia előállítása gyakran szennyezést idéz elő, a bolygó korlátos természeti erőforrásait emésztve.

A közlekedéspolitika lecsupaszítva arról szól, hogy a társadalom miként osztozzon a rendelkezésre álló erőforrásokon – így nem meglepő, hogy minden más osztozkodáshoz hasonlóan a közlekedéspolitika is konfliktusokat szül.