Lovasi András, a Kispál és a Borz és a Kiscsillag Kossuth-díjas frontembere, zeneszerzője és szövegírója volt Szatmári Róbert vendége a radiocafé Enyhe katarzis című műsorában, ahol szóba kerültek a Kispál és a Borz zenei és társadalmi gyökerei, az akkori és a jelenlegi pop és rockzene között lévő hasonlóságok és különbségek, a rock and roll életérzés halála és az is, hogy a zenész miért beszél általában a zenei szakma nevében.
Archívum címkék: Interjú
Hatos Pál: Én nem vagyok Budapest-pesszimista
A kötet bevezető tanulmányában idézi Szerb Antal egyik mondatát: „Aki ismeri ezt a várost, csak könnyezve tud róla beszélni.” Miért is?
Titokzatos értelmű mondat. Bár Szerb Antal Radnóti Miklósnak elmondta, hogy nem fogja megérni Hitler bukását, amikor ezt a mondatot 1935-ben leírta, még nem tudhatta, milyen borzalmas halállal halnak meg egy évtizeddel később szülővárosuktól, Budapesttől több száz kilométerre. Magyarságukból, hazájukból, városukból kitagadva. „Dögöljön meg éppúgy, mint a többi” – állítólag ezt mondta a balfi láger vezetője, amikor a végzetesen legyengült íróért a társai megpróbáltak közbenjárni. Szerb Antal 1901-ben beleszületett abba a világvárosi atmoszférát árasztó urbanitásba, amelyet Budapest már az 1890-es évektől kezdve képviselt. Szerb írásai könnyed eleganciát sugároznak, akárcsak az általa szelíd iróniával megidézett budapesti tájak és városlakók, ám frivol szavai mögött súlyos gondolatok, mély és széles körű műveltség húzódik meg. Budapestről szóló kiskönyve a főváros első idegenforgalmi konjunktúrája idején jelent meg, és hamar bestsellerré vált. Mondata értelmezhető úgy is, hogy olyan gyönyörű városban élünk, amelyre gondolva óhatatlanul megindulnak az öröm könnyei. De utólag úgy is értelmezhetjük, mint egy utalást Budapest drámai történelmére: csupa tragédia, ostromok, éhínség, levert forradalmak. 1946-ban, amikor a szerző halála után másodszor kiadták, egyik méltatója úgy emlékezett meg róla: „posztumusz könyv egy főváros posztumusz szépségeiről.” A budapesti tájon minden mondat többértelmű.
Még egy pillanatra maradjunk Szerb Antalnál. Ön azt írja: szimbolikus, hogy a sírja a nemzeti sírkertben Szabó Dezső közelében található. Miért jelképes ez?
Az elnyomó csizma érdekel, nem az, hogy milyen színű láb hordja – interjú a Nobel-díjas Wole Soyinkával
Írónak lenni korántsem mindig veszélytelen foglalkozás. Kiviláglik ez az olyan hírhedt esetekből is, mint az évtizedek óta a fatva árnyékában élő Salman Rushdié, akit 2022-ben megkéselt egy fanatikus merénylő, illetve Roberto Savianóé, akinek a nápolyi maffia elől kell bujkálnia, amióta megírta leleplező erejű dokuregényét, a Gomorrát. A mai napig állami védelem alatt élő Saviano szenvedélyesen vallja, hogy az igazság olyan fegyver, ami még a kalasnyikovnál és a drogból befolyó dollármilliárdoknál is hatalmasabb. Radikális gondolat, akár megmosolyogtató idealizmusnak is tartható, de tény, hogy a kimondott, leírt szavaknak erejük van, amivel a hatalom birtokosai nagyon is tisztában vannak – maguk is próbálnak politikai nehézfegyverzetet építeni belőlük.
A szókimondás kockázatairól bőven tud mesélni – és mesél is – a nigériai Wole Soyinka, aki 1986-ban az első fekete-afrikai íróként kapta meg az irodalmi Nobel-díjat, és pályája során kétszer is bebörtönözték politikai aktivizmusáért, emellett hosszú éveket töltött száműzetésben. Angliai egyetemeket is megjárt, pályakezdő drámaíróként ugyan maga is felemelte szavát a brit gyarmati uralom ellen, ám Nigéria függetlenségének 1960-as kikiáltása után sem lett kevésbé kritikus a hatalmi visszaélésekkel szemben, amivel befolyásos ellenségeket szerzett. Már a felszabadulás ünnepére bemutatott szatirikus drámája (Dance of the Forests) is az új politikai elit korruptságán élcelődött, leszámolva a káros illúzióval, hogy a függetlenség elnyerésével automatikusan beköszönt a béke és a szabadság aranykora.
Soyinkát 1965-ben tartóztatták le először, miután Nyugat-Nigéria vezetőjének szónoklata helyett inkább egy másik felvételt, egy választási csalásokról szóló vádbeszédet játszott le a rádióban. A megfélemlítés nem riasztotta el a karakán véleménynyilvánítástól, a következő években hasztalanul próbálta letéríteni a katonai diktatúra és polgárháború felé rohanó Nigériát az erőszak útjáról. 1967-ben újra letartóztatták, 22 hónapos bebörtönzésének nagy részét ráadásul – kínzással felérő – magánzárkában töltötte. Soyinka visszatekintve úgy értékelte ezt az időszakot, mint egy szándékos kísérletet az elméje elpusztítására, hiszen nemcsak az emberi kapcsolatokat, de az olvasás és írás lehetőségét is teljesen megtagadták tőle. Ennek ellenére a fogságban sem állt le az írással:
MOB-elnök: Mi sokkal jobb olimpiát tudnánk rendezni, mint Párizs
A MOB első embere a Nemzeti Sportnak adott interjújában elmondta, a jelenlegi 66 kvótával ütemterv szerint haladunk, ráadásul csapatsportágaink képviselői, női pólócsapatunk, mindkét kézilabda-válogatottunk, a női és a 3×3-as kosarasok is versenyben vannak.
„Ezért kalkuláltunk úgy, hogy körülbelül 137 és 245 között lesz az olimpián résztvevő magyar versenyzők létszáma. Látni kell, nagyon nehéz már kijutni a játékokra, lassan nehezebb, mint ott eredményesen szerepelni. Azért szeretnék nagy csapatot, mert az mutatja a magyar sport erejét is. Olyan sportágakban is jelen kell lennünk, amelyekben a korábbiakban nem voltunk sikeresek.”
Elmondta, nagyon sajnálja, hogy az olimpiai bajnok úszó Milák Kristóf esetében ilyen bizonytalan a helyzet.
Baán László: Orbán nem szellemekkel hadakozik
Az igazi kultúrharcot nem a kormány, hanem az újbaloldal folytatja – állítja Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója a hvg.hu-nak adott interjújában.
Baán szerint a kulturális térben évszázadok óta zajlanak pozícióharcok, melyeknek mindig voltak aktuális nyertesei és vesztesei, de nem őrölnek fel egyetlen országot sem, csupán látleletet nyújtanak egyéb társadalmi-politikai folyamatokról. A jelenlegi nyugati liberális politikai fősodor pedig szinte teljes egészében azonosul az újbaloldali ideológiával tette hozzá.
Idehaza a politikai színtéren még nem nyert érdemi teret, szervezetileg egyelőre nem identifikálható a progresszív újbaloldal, a woke, de nem fog határellenőrzésre bejelentkezni
Tarnóczi Jakab: Az egyenlet vége valahogy mindig az egymástól való elszigetelődés
Amikor megnéztem a Cseresznyéskertet, ült mögöttem egy idősebb hölgy, aki, amikor elindult az előadás, epésen megjegyezte: na, látom, modern lesz a darab, hát, nem örülök neki. Megmosolyodtam, mert a Katonában nemigen van színpadon old-school felfogású rendezés, de közben azért beszédes, hogy szitokszó a modern színjátszás. Vajon miért tartja magát ennyire ez a hozzáállás?
Nem tudom. És amióta sokat dolgozom, azóta egyáltalán nem is foglalkozom ezzel. Fontos a közönség, de ezzel a szegmenssel nem tudok mit kezdeni. Nem is igazán tudom, hogy mit ért az alatt, hogy modern. Ez is egy szó, amivel dobálózunk, mindenki használja, amire akarja. Ő vajon mire érthette? Arra, hogy nincs díszlet? Na, ez például izgat: úgy látom, hogy a vizuális kultúrára nem vagyunk túlságosan érzékenyek Magyarországon, és ez hat a színházban is. Ha nincs díszlet, és üres a tér, az attól még az annyiféle lehet! De nincs benne a szemünkben, hogy különbséget tudjunk tenni egy üres színpad és egy másik üres színpad között. Beszédes, hogy erről a kritikák is nagyon ritkán szólnak, sőt van olyan kritikus, aki be is vallja, hogy ez egy probléma, hogy nem értenek igazán hozzá, így nem tudnak elég szakszerűen írni a díszletről vagy jelmezről, a világításról nem is beszélve, és így sokszor az ezekben megbúvó finomságok, sőt időnként még a nagyon markáns tervezői döntések sincsenek felismerve és elismerve.
A Cseresznyéskertnél a díszletmentesség nem kizárólagosan művészi koncepció volt, hanem egy szükséghelyzet következménye is.
Picasso örököseinek galériájával járják be a világot a magyar festő alkotásai
A Londonban élő pécsi művész, Bozó Szabolcs 2021 vége felé robbant be festményeivel az aukciós piacra, és tavaly már másodszor lett a legnagyobb értékben eladott magyar festő a ma is élő művészek között. A korábban egy londoni kávézóban dolgozó Szabolcs egyre inkább hosszú távú munkaként gondol a festészetre, a sikereit viszont elég szerényen fogja fel. Idén csak egy kiállítást vállalt, de azt New Yorkban. Interjú.
Forbes.hu: Tavaly januárban beszélgettünk, akkor robbantál be az aukciós piacra. 2023-ban is elég mozgalmas éved volt, több kiállítással.
Bozó Szabolcs: Hát, annyira azért nem izgalmas az életem. Festek. Év elején volt egy csoportos kiállításom Svájcban, Staadban. Aztán áprilisban Marfán, Texasban is volt egy művészeti vásár, ahová négy munkámmal mentem. Utána jött a velencei önálló kiállításom a Palazzo Canavis-ban, ahol július közepétől októberig voltak láthatóak a munkáim.
A sztárpszichológusok kinyitnak egy csomó szelepet, aztán nem foglalkoznak az egyénnel
A fülszöveg kiemeli: „A terápia nem ciki”. Ezt még mindig el kell mondani?
Részben azért már átment a köztudatba. Sőt, részben átestünk a ló túloldalára. Van egy generáció, amely abban szocializálódott, hogy csak az megy el dilidokihoz, aki züzü – de van egy olyan generáció is, amelynek nemhogy nem ciki, egyenesen trendi a terápiába járás. Én, mondjuk, egyik szélsőséges hozzáállást sem tartom szerencsésnek.
Túl sokan járnak terápiába ebből a bizonyos generációból?
„Generációk nőttek fel úgy, hogy mindig megmondták nekik a tutit, és emiatt azt hiszik, egyféle tuti van” – Kepes András-interjú
„A világ ma arról szól, hogy mindenki azzal szeret beszélgetni, aki úgy gondolkodik, mint ő, és azokat a sajtótermékeket olvassa, amelyek megerősítik őt a téveszméiben” – mondja Kepes András. Már televíziós munkáiban is jelen volt az a gondolat, hogy mindent több oldalról érdemes megközelíteni, és ma sem lett szemellenzős. Két macska voltam című legújabb regényében is a kételyek, a kritikus gondolkodás szükségességéről ír. Mert szerinte kerülni kell, akiben csak egy macska van.
G. Tóth Ilda kulturális sorozata: ajánlók, történetek és interjúk színházról, könyvekről, zenéről
– meg bármiről, ami kultúra.
Szabó T. Anna: Mindig nagyon bántott, hogy a nyelvvel hazudni is lehet
Az ELTE Eötvös József Collegiumának épületében vagyunk, élete egyik fontos helyszínén. Miközben fotóztuk, boldogan nosztalgiázva szelfizte körbe az épületet, fel-felidézve, melyik ponthoz milyen emléke kötődik, hova érkeztek az akkor-még-nem-férje levelei, a tanárait, az éjszakákba nyúló tanulásokat, az intenzív szellemi életet. Minden iskolájáért így rajongott?
Inkább úgy mondanám: hálás vagyok az alma matereimnek. Kolozsváron jártam iskolába egészen gimnazista koromig, az is nagyon jó iskola, a mostani Báthory István Líceum – pedig matematika-fizika iskola volt, amiben én nem vagyok jó, így eléggé megterhelő volt a számomra. Ennek ellenére nagyon nagy kiszakadás volt az, hogy el kellett onnan jönni. Nem mondom, hogy bántam, de fájt.
Az iskolából volt nehéz eljönni vagy Kolozsvárról?
Solére: Legyek én a hetvenötödik európai, aki szar kiejtéssel próbál betörni a brit piacra?
November végén a Turbinában megvolt az idei utolsó koncerted. Milyen érzés egy évben utoljára meghajolni, majd lejönni a színpadról?
Iszonyatosan jól sikerült, jól is éreztem magam, jól szólt az egész csapat, majdnem telt ház volt. Kellett nekem ez így az év végére. Érdekes, mert ilyenkor tök sokan arra számítanak, hogy ez egy óriási löketet ad. Pedig inkább kicsit csendes, olyan, hogy lejövök a színpadról, ahol tényleg az utolsó mindenemet is otthagytam – ezen az érzésen szeretek ülni utána. Nem bulizok, nem csapom szét magam, hanem hazamegyek. A koncert után lecsendesülős vagyok. Annyira elfáradok, hogy ilyenkor csak arra vágyom, hogy magammal, a gondolataimmal, a megélésemmel maradjak.
Milyen közegből jössz? Egy interjúban említetted, hogy szerencsés vagy, mert nagyon jó a kapcsolatod a családoddal.
Csak az olvasók állnak mögöttünk – interjú Stumpf Andrással, az 5 éves Válasz Online és a most indult Válasz Offline újságírójával
A Media1 december 11-én rögzített podcast- és rádióműsorának vendége volt Stumpf András újságíró, a Válasz Online és a Válasz Offline munkatársa. Stumpf Andrást abból az alkalomból hívtuk fel, hogy decemberben 5 éves lett a Válasz Online és nemrég elindult a nyomtatott Válasz Offline, de sok minden más aktualitás, például a szuverenitásvédelmi törvénycsomag is szóba került.
Közel egyórás tévéinterjút adott a rejtélyes Kondor Vilmos, péntek este mutatja be az RTL
Az elmúlt évek legrejtélyesebb magyar irodalmi alakja egyértelműen Kondor Vilmos, aki első regénye, a 2008-ban megjelent Budapest noir óta sorra ontja magából a szuper köteteket, középpontjában a két világháború közti időszakban Gordon Zsigmond bűnügyi riporter fiktív alakjával.
A Bűnös Budapest-ciklus és a Szent Korona-trilógia darabjai, illetve a további művek sokszor alig néhány hónapos különbséggel követték egymást, arra azonban azóta sem derült fény, hogy
mégis kicsoda Kondor Vilmos, és mi a valódi neve.
Hajós András: Azért bátrabbak a mai előadók, mert nem tud beférkőzni a hatalom közéjük és a közönség közé
A mostani fiatal előadók szélsőségesebbek és önazonosabbak, a közéleti, politikai kérdésekben is meg mernek nyilvánulni – fogalmazott Hajós András a Hvg.hu-nak adott interjújában.
Az ismert zenész és Dalfutár-készítő saját magát is a „pofázó, felvállaló előadók” közé sorolja, szerinte az a fő kérdés, hogy a fiatal előadók miért merik vállalni ezt az önazonosságot.
Mindannyian értjük és tapasztaljuk, hogy ma megszorító piaci környezetben létezhet csak a popzene Magyarországon. Korlátozottak az erőforrások, és a politika, ezzel visszaélve, alásegítéssel képes beleszólni egy-egy előadó tevékenységébe. Megvannak azok az állami és államközeli cégek, amelyeknek a támogatásával könnyebben gördül a szekér
Dezső Andrással szuverenitásvédelmi törvényről, Ómolnár Miklósról, Nógrádi Györgyről, a Portik-interjú letiltásáról, SLAPP-perekről
A Media1 podcast- és rádióműsorában telefonon kapcsoltuk Dezső András oknyomozó újságírót, a HVG munkatársát és több oknyomozó könyv íróját.
„Úgy élünk ebben a világban, hogy gyűlöljük azt, aki nem ért egyet velünk”
Az Ennél csak jobb jöhet részben környezetvédelmi témájú. Hisz benne, hogy egy film fel tudja hívni a figyelmet a bolygónk védelmére, akár fenntarthatóbb életmódra sarkallhat? Szkeptikus vagy idealista inkább?
Mikor elkezdtünk dolgozni a filmen, csak az volt a célunk, hogy egy korképet készítsünk. A film első jelenete, a Black Friday hajtása, őrülete több önmagánál, a képekkel szerettünk volna megmutatni két egymástól nagyon különböző világnézetet. Az egyik oldal állítása, hogy egyszerűen nem élhetünk így tovább, nem emészthetünk fel mindent. A másik oldal válasza erre, hogy neki ne mondják meg, hogy mit csináljon: „szabad vagyok”. Az foglalkoztatott minket a forgatáson, hogyan lehet ezt az összeütközést képekkel kifejezni.
A két oldal olyan, mint két egymásnak feszülő állat. Ezen a ponton még nincs nyílt agresszió. Tolják egymást, aztán engednek, de bármikor erőszakba torkollhat a helyzet. Még akartunk ezen nevetni egyet, de a holnap már kevésbé lesz jó móka.
A TV2 programigazgatója elárulta egy rádióinterjúban, hogyan tudták átvenni a vezetést az RTL-től és mit gondol a folytatásról
Fischer Gábort, a TV2 Csoport programigazgatóját látta vendégül Szatmári Róbert a radiocafé Enyhe katarzis műsorának karácsony előtti különkiadásában, ahol ezúttal a televíziózás, napjaink és a jövő tartalomfogyasztása volt a központi téma. Van-e különbség Magyarország és Nyugat-Európa között ízlésben? Tényleg minden olyanra igény van, amit a képernyőkön látunk? Többek között ezek a témák szóba kerültek a beszélgetésben, amelyben a műsorvezetőhöz ezúttal Lengyel András médiaszakember is csatlakozott.
Dzsúdló: Korábban kapásból beijedtem, hogy istenem, ebben a pillanatban égtem ki
Kincugi az új albumod címe. A japán kerámiatechnika lényege a szétzúzás, majd újra összeillesztés. Mit jelent ez neked?
A japán kultúra nagyon közel áll a szívemhez. Zsigerileg más, mint a mi kultúránk, másból építkezik. A Kincuginál az történt, hogy nagyon sok helyen találkoztam ezzel a szóval nagyon rövid idő alatt, pont abban a szakaszban, amikor kényszeresen kerestem a lemez címét. Gyönyörű a szimbolikája ennek a kerámiatechnológiának, gyakorlatilag nem is létezik szimbolika nélkül, egyetlenegy cikk vagy szakirodalom sem hivatkozik rá pusztán nyers technológiaként. Mindenhol megjelenik a kérdés, hogy mit jelentenek az arannyal kikent repedések, miért emeljük ki a „hibákat”. Alapvetően megélt vagy képzelt lelki dolgokból írok zenét, ebből dolgozom. Ezért is tudtam rezonálni ezzel a szimbolikával az első perctől.
Ebben az albumban jobban kitetted magadat, a sérülékenységedet?
„Csak szeretni kell egymást és élni nyugodtan” – Obádovics Gyula százhoz közel a tanári hivatás és az élet nagy kérdéseiről
Hamarosan 97. életévébe lép és kitűnő egészségnek örvend Obádovics Gyula, minden idők legnépszerűbb matematika tankönyvének szerzője, a hazai számítástechnika-oktatás elindítója, akinek neve köznévvé vált az idők folyamán. A matematikus professzornak, aki 55 évet töltött az egyetemi katedrán, nemcsak 66 éve megjelent könyvét, de számtalan jó tanárt is köszönhetünk. Két hét alatt tanult meg magyarul, eredetileg bölcsésznek készült, aktív a közösségi médiában és most is szívesen segíti ki záróvizsgák előtt az ismerősök gyerekeit. A Balaton-partra még mindig rendszeresen kikocog, és természetesen van véleménye a hazai oktatás helyzetéről is. Nagyinterjú.
Novák Katalin szerint elnöki megbízatása sokaknak jel, hogy ma Magyarországon semmi nem elérhetetlen egy nő számára
A magyar nemzet béke- és szabadságszerető – mondta Novák Katalin – az MTI összefoglalója szerint – a Hír TV-nek adott karácsonyi interjúban, hangsúlyozva, abban bízik:
a békéért kiáltó szavunk, minél többekhez eljut, annál nagyobb hatása lesz.
A köztársasági elnök emlékeztetett arra, hogy „már több mint másfél éve élünk egy pusztító háború szomszédságában”. Szerinte „a félelemérzet a bőrünk alá ivódott, már nem olyan tapintható, mint amikor az első sokk ért bennünket, de ott van bennünk”.