A mélytenger a becslések szerint több milliárd tonna nikkelt, kobaltot, mangánt és más kritikus nyersanyagot rejt, főként burgonya méretű gumókban, amik egy új aranylázat indítottak el a tengerfenék kiaknázására, részben a zöld gazdasági átmenet által hajtva. Ugyanakkor óriási problémát jelent, hogy semmiféle szabályozás nem áll rendelkezésre a bányászati gyakorlatra vonatkozóan, és a Nemzetközi Tengerfenék Hatóság júliusi találkozóján sem sikerült erről megállapodni.
Mivel még mindig nagyon keveset tudunk a mélyóceánról és a bányászat tengeri környezetre gyakorolt káros hatásairól, a tudományos közösség elővigyázatosságra int, és a bányászati tevékenységek moratóriumát sürgeti, amíg a megfelelő ismeretek rendelkezésre nem állnak. Amit eddig tudunk, az aggasztó: a bányászati gépek és melléktermékek jelentősen károsíthatják az ökoszisztémákat, ami a klímaváltozás fokozódásához vezethet, veszélyeztetheti az élelmezés szempontjából kulcsfontosságú fajokat, sőt, még az asztalunkra kerülő halat is mérgező anyagokkal terhelheti. Sok faj pedig már azelőtt kihalna, hogy egyáltalán megismertük volna. Jelenleg nincs bizonyíték arra, hogy a mélytengeri élőhelyeket emberi időskálán helyre lehetne hozni a jelentősebb károk után, hisz a regenerálódás akár több millió évig is eltarthat. Az IRENA számításai szerint a szárazföldi ásványkészletek elegendőnek tűnnek a globális szükségletek kielégítésére, de azokat felelősségteljesen kellene bővíteni, és ideje volna az újrahasznosítás és a körforgásos gazdaság gyakorlatát is komolyan venni.
mélytengeri fémércek eloszlása. forrás: Nemzetközi Tengerfenék Hatóság, ISA