Komoly kihívást jelent a természetvédelemben, hogy a vándorló állatok nem ismernek határokat, egyik országból a másikba átlépve gyakran egészen más jogi környezetben, új veszélyek közepette találják magukat. Gondoljunk csak a hazánkban költő, télen pedig Afrika irányába migráló madarainkra, amelyeket itthon szigorú törvények védenek, a Mediterráneumban viszont nagy számban esnek a vadászok áldozatául.
A Magyarországon előforduló madarak a közhiedelemmel ellentétben azonban nem pusztán a Földközi-tenger felé mozoghatnak, egyes, hazánkban telelő vagy átvonuló fajok a melegebb idő beálltával északkeletre, keletre, az ázsiai tundravidékre költöznek át költeni. Ezen állatok közé tartozik a kis hattyú, amely hazánkban alapvetően kóborlónak, ritka vendégnek számít – igaz, a felmelegedés hatására idővel rendszeresebb telelővé is válhat.
A hattyú szó hallatán a többség a tavainkon, így a Balatonon igen nagy számban előforduló bütykös hattyúkra asszociál, pedig a csoportnak számos más tagja van, itthon énekes hattyúkkal és kis hattyúkkal is találkozhatunk. Utóbbi igazi ritkaságnak számít, költő- és telelőhelye közötti átvonulásakor fordul csak meg Magyarországon, tudományos szempontból ezért különösen érdekes az a példány, amelyet a közelmúltban jelöltek meg hazánkban.