A Szeplőtlen forgatókönyve legalább tíz éve kallódott Hollywoodban, ráadásul Sydney Sweeney már a kezdeti bukdácsolásokkor is ott volt a projekt közelében. Egy interjúban elmondta, tíz éve – tizenhat évesen – még teljesen ismeretlen színésznőként jelentkezett a filmbe, amelynek saját bevallása szerint még merőben más volt a sztorija. Azóta azonban már túl vagyunk az Eufória első két évadán és A Fehér Lótuszon, amelyeknek köszönhetően nem igazán van most nála nagyobb név a fiatal feltörekvő színésznők közt, így majdnem egy évtizeddel később már volt akkora neve és tőkéje a szakmában, hogy A Fehér Lótuszon is dolgozó producerrel, David Bernaddal felélesszék a Szeplőtlent. Sweeney számára tehát igazi szerelemprojektről van szó, amelyben nemcsak főszereplőként, de producerként is részt vett, ugyanebben az interjúban kifejtette, hogy az általa alakított nővér karakterét hozzá alakították.
A szerepválasztás ráadásul kifejezetten izgalmas egy olyan színésznőtől, akit egyre egyértelműbben próbálnak az ügyeletes szőkebombanő karakterébe nyomni – a Saturday Night Live-beli debütálásakor sem voltak képesek az írók olyan szövegeket adni a szájába, amelyben nem a melleiről vagy külsejéről viccelődik (erről itt írtunk bővebben). Az azonban, hogy kis híján kukázott projekteket karol fel egy számára ismeretlen műfajban, amelyben olyan karaktert játszik, amely nem is állhatna távolabb az eddigi szerepeitől, dicséretes színészi ambíciókról árulkodik. Arról, amit már eddig is látni lehetett: bár Sweeney nem utasítja vissza azokat a felkéréseket, amelyben fontosabb a külseje, mint a színészi kvalitásai, ő láthatóan inkább az utóbbira alapozza a karrierjét.
A Szeplőtlen története Cecilia nővér köré épül: a fiatal apáca nagy reményekkel és patyolattiszta lélekkel érkezik egy olaszországi zárdába, múltjáról sem derülnek ki mocskos titkok, sőt, valójában bántóan keveset tudunk meg róla ahhoz, hogy hihető karakternek lássuk, azt az információt leszámítva, hogy gyerekkorában kis híján meghalt. Az azonban lerí róla, hogy hitében sziklaszilárd, leghőbb vágya, hogy Istent szolgálja. Rossz helyre érkezett, csak ő ezt ekkor még nem tudja, a néző azonban az ígéretes kezdőjelenet miatt igen: korábban egy apáca megpróbál ugyaninnen megszökni, ám végül a föld alatt végzi élve elásva (a rövid cameóban Simona Tabasco látható, akit ugyancsak A Fehér Lótuszból ismerhetnek a nézők). Cecilia számára fokozatosan lesz egyre világosabb, hogy furcsa és sötét dolgok színhelye a zárda, pláne akkor, amikor kiderül, hogy bárminemű racionális magyarázat nélkül, szűzen teherbe esik. Bárhol máshol orvosok tucatjai vetnék rá magukat, hogy kiderítsék ennek okát, egy katolikus zárdában viszont egyértelmű magyarázattal áll elő a vezetőség: szeplőtlen fogantatás történt, és küszöbön a megváltó második eljövetele. Cecilia azonban kevésbé érzi áldottnak az állapotát, főleg, hogy egyre furcsább dolgok történnek körülötte. Jönnek, amiket a műfaj középszerű követelményrendszere diktál: olcsó jumpscare-ek, bolond apácák, indokolatlan maszkos emberek.