Miközben az energiaválságban egyre több helyen politikai prioritást kaptak az épületenergetikai programok, Magyarországon a társasházak esetében lényegében leálltak a nagyfelújítások. Mint bemutattuk, ennek fő oka, hogy miközben a felújítási költségek a háromszorosára nőttek, nincs olyan hatékony és kiszámítható finanszírozást biztosító állami program, ami tömegével elérhető lenne a lakástulajdonosok számára, és előírná az energiahatékonyság növelését. Ezért a panelházak is inkább kivárnak, abban bízva, hogy előbb-utóbb nemcsak papíron léteznek majd a Nemzeti energiastratégia vagy éppen a Nemzeti felújítási stratégia távlati céljai, és lesz ténylegesen lehívható állami támogatás is.
Az még elő szokott időnként jönni, hogy az energiapazarlás a Kádár-kockák esetében mennyire kritikus, és valóban a családi házaknál lehetne elérni tömeges felújításokkal a legnagyobb megtakarítást. De a paneleknél is óriási a megtakarítási potenciál, és ez tömegeket érintene: közel 800 ezer lakótelepi lakás van Magyarországon, közülük 300 ezer a fővárosban.
A panelházaknál a probléma csak látszólag kevésbé akut. Leginkább az lehet megtévesztő, hogy a lakótelepi épületek nagyjából 70 százaléka mostanra kapott valamilyen külső szigetelést – figyelemre méltó azonban, hogy csak az ötödük teljes szigetelést, a többi pusztán részlegest; és a szigeteléshez nem feltétlenül kapcsolódtak további szükséges felújítási lépések. A lakók is pontosan érzékelik, hogy a kép mennyire vegyes, erről részletesen írtunk a ferencvárosi József Attila-lakótelep kapcsán.