Best WordPress Hosting
 

„Nem szeretném, hogy Szilárd testét lehozzák az Everestről”

„Nem szeretném, hogy Szilárd testét lehozzák az Everestről, ez az én személyes elhatározásom és döntésem. Több ok is áll emögött. Egyrészt a keresés során nem találták meg a testét. Másrészt egy ilyen kutatóexpedíció nagyon nehéz, akik megpróbálkoznának vele, önmagukat is veszélybe sodorhatják” – nyilatkozta a Blikknek a szerencsétlenül járt hegymászó özvegye.

Legindi Tímea szerint ritkán fordul elő, hogy egy hegymászó holttestét a családtagok megpróbálják lehozatni, szerinte felesleges bolygatni az ott elhunyt személy testét.

Suhajda Szilárd tavaly májusban a Mount Everest csúcstámadása során halt meg. A magyar hegymászó oxigénpalack nélkül, május 24-én vágott neki, de a visszafordulási határidő lejárta után is folytatta a mászást. Ezután nagyjából 8700 méteres magasságból már nem jelzett a műholdas telefonja. Május 26-án a legjobb nepáli hegyivezetőkből összeállított keresőcsapat indult a keresésére hajnalban, azonban minden erőfeszítésük ellenére sem sikerült megtalálniuk.

„Nem gondolom veszélytelennek a hegymászást, de sokkal veszélyesebbnek sem másnál” – megszólalt Suhajda Szilárd özvegye

Tavaly májusban a Mount Everest csúcstámadása során meghalt Suhajda Szilárd. A magyar hegymászó oxigénpalack nélkül, május 24-én vágott neki, de a visszafordulási határidő lejárta után is folytatta a mászást. Ezután nagyjából 8700 méteres magasságból már nem jelzett a műholdas telefonja. Május 26-án a legjobb nepáli hegyivezetőkből összeállított keresőcsapat indult a keresésére hajnalban, azonban minden erőfeszítésük ellenére sem sikerült megtalálniuk.

Felesége, Legindi Tímea úgy gondolta, idő kell hozzá, hogy nyilatkozzon róla, így csupán kilenc hónappal később állt kamerák elé.

„Ha Szilárdnak sikerül az Everest palack nélküli megmászása, és hazatér, akkor ez egy közös siker lett volna, mindenki magáénak érzi. Viszont így, hogy tragédia lett, mintha így is szeretett volna mindenki egy szeletet magának” – idézte a Mandiner a Csisztu Sport Castban elhangzottakat.

„Nem meghódítom a hegyet, hanem megérintem a csodás rejtélyét” – így jutott Júlia a világ tetejére

„Sose fogom elfelejteni: az ilyesmit nem is lehet. Első komolyabb hegyi beavatásélményem még tanonc koromban ért. Téli magashegyi tanfolyamon vettem részt a Tátrában, talán húszéves lehettem. Esténként zajlottak az elméleti órák, napközben pedig a gyakorlati képzés: havon járás, hágóvashasználat, kicsúszás esetén jégcsákánnyal fékezés, ilyesmik. Szép, tiszta idő volt, gyönyörű porhó. Két csoportba oszlottunk, az egyik a gerincen, a normál úton közelítette meg a csúcsot, a mi csoportunk pedig – az oktatónk irányításával és döntése alapján – magán a lejtőn haladt fölfelé keresztezve a hegyoldalt. Én éreztem, nem biztos, hogy ez jó lesz, még aggódva meg is kérdeztem a vezetőt: »Tényleg biztonságos lesz ez az útvonal? Nyugi!« – felelte.

Egy idő után, föntről finoman kezdett csurogni lefelé az a porcukorszerű fehérség, szép látvány volt, nem is feltételeztünk semmi rosszat. Mindenki azt gondolta, szépen tovább folyik majd az a laza hó a lábunk mellett. És akkor váratlanul, egy hatalmas lökést éreztem a hátamon, arccal a hóba estem, és nagy sebességgel kezdtem görögni a hótömeggel együtt, amely teljesen maga alá temetett. Szinte azonnal csődöt mondott a gravitációs érzékem, nem tudtam, hol a fenn és a lenn, fekszem, állok, gurulok vagy cigánykerekezem. Épp előző este tanultunk a lavinákról, arról, hogyan kell benne viselkedni, ha elkap bennünket: úszó mozdulatokkal a széle felé evickélni. Ez még eszembe jutott, de ugyan hol van a széle, a közepe és a teteje? Elveszítettem a kontrollt a saját testem fölött, képtelen voltam uralni a végtagjaimat. Reflexszerűen próbáltam lélegezni, havat nyeltem, köhögtem, fuldokoltam, majd egy ponton bizonyossá vált számomra, hogy itt a vége. Érdekes, ekkor valamiféle elfogadó nyugalom szállt meg. És ebben a pillanatban megállt a sodródás, én kalimpálni kezdtem, de persze nem tudtam, hogy most lefele ásom-e magam a hóba, vagy kifele a szabadba, aztán egyszer csak megláttam a szikrázóan kék eget.

Boldog voltam, hogy élek.

Azt ígérik, bárkit felvisznek a Mount Everestre

1953, vagyis az első sikeres megmászása óta óriásit változott a Mount Everestre feljutás kultúrája és gyakorlata: ma már túlnyomó többségben vannak azok a mászók, akik túracégeknek jelentős összeget befizetve, serpák segítségével érhetik el a Föld legmagasabb pontját. Kuriózumnak számít az Everesten az a mászó stílus, amit Suhajda Szilárd is képviselt:

egyedül,

oxigénpalack

Vajtó Lajos korábban azt gondolta, Suhajda Szilárd „magának kereste a bajt”, de már változott a véleménye

Az IstenEst új adással tért vissza, melyben Vajtó Lajos is a meghívott vendégek között volt. Az üzletember is hozzászólt a témához, melyben Suhajda Szilárd tragikus haláláról osztották meg gondolataikat Istenes Bencéék.

Ez felelőtlenség, kereste magának a bajt és meg is találta… ezt gondoltam mindaddig, míg az utolsó vele készült interjút meg nem láttam. Ezt csak az tudja megérteni, aki csinálja

– mondta Vajtó, akinek gondolatmenetét úgy folytatta Istenes:

Nem az öngyilkosok sportja a hegymászás, de ezt nagyon nehéz megértetni a laikusokkal

A laikus közönség gyakran teszi föl a kérdést: »Mivégre kell hát fölmásznotok a hegy tetejére, életveszélynek tenni ki magatokat, mikor idelentről is éppoly jól lehet a csúcsokat csodálni?«

A fenti kérdés megválaszolásával a bécsi születésű, de gyakran magyarként hivatkozott világhírű alpinista, Dr. Zsigmondy Emil próbálkozott az 1800-as évek végén, amikor az Alpok csúcsait rótta hóban, jégben, sziklákon – ráadásul vezető és akkor még kiépített kötélpálya nélkül. Az Alpokban szerzett tapasztalatairól írt könyve a mai napig szakirodalomként szolgál.

Úgy tűnik, már a 19. században sem értették sokan, mi annak az értelme, ha valaki óriási rizikót vállalva indul több ezer méter magasságba. A nagyon fiatalon a francia Alpokban egy elszakadt kötél miatt életét vesztő Zsigmondy a „nehézségek leküzdésén érzett ujjongó örömmel” magyarázta meg.

A jog szerint Suhajda Szilárd még nem halott

Noha a hegymászók szerint minden bizonnyal meghalt Suhajda Szilárd, a holttest nélkül nem lehet halotti anyakönyvet kiállítani, ami viszont fontos lenne családjának, özvegye így gyakorlatilag még gyermeke hivatalos okmányait sem tudja intézni – írja a Bors.

A portálnak egy ügyvéd azt mondta, a hegymászónak nyoma veszett, a hatályos jogszabályok szerint így jelenleg eltűntként kell kezelni. 

Berényi András azt mondta, ha valakinek a halála vélelmezhető, bírósági végzés kell a halottá nyilvánításához. Egy eltűnt személy esetében azonban csak megdönthető vélelemről lehet beszélni, ami megtámadható,

Pintér László: Nem lehet arról beszélni, hogy Suhajda Szilárd hátrahagyott holmijait megtalálták

Semmilyen hírértéke nincs annak, hogy megtalálták Suhajda Szilárd hátrahagyott holmijait az Everesten, 6500 méter magasan, erről beszélt Pintér László az ATV Híradójának.

A Magyar Hegymászó Szövetség kommunikációs vezetője közölte

arról nem is lehet beszélni, hogy ezeket a holmikat megtalálták, ugyanis mindenki tudja, hogy a mászóknak a különböző táborokban vannak dolgaik.

„Nem Suhajda Szilárd választotta a halált, a halál választotta őt”

Kandrács Ildikó, a Magyar Hegy és Sportmászó Szövetség elnöke a szervezet oldalán osztotta meg gondolatait Suhajda Szilárd tragédiája, és az arra érkezett reakciók kapcsán. Kandrács azt írta, 27 éve tagja a magyar hegymászó társadalomnak, maga is űzi a sportágat, igaz, édesanyaként már óvatosabban. De volt férje is hegymászó, és végig tisztában voltak azzal, hogy bekövetkezhet a tragédia (az ő családjukban nem történt), de a halál az élet része, a mindennapokban is.

Kandrács 20 éve ismerte már Suhajdát, akiről azt írta, minden adottsága megvolt ahhoz, hogy kivívja magának a hegyek bizalmát. Élni akart, csak a maga módján, és voltak álmai, ezek egyike volt a Mount Everest megmászása is.

Az alázat, a szerénység, a tisztelet, a szenvedélyes érzelmek, az erő, a képesség… minden adott volt. Igen, mert ezek kellenek ahhoz, hogy az ember eggyé válhasson a hegyekkel. A hegyek világa egy rendkívül magányos, rideg és zord világ. De mégis van egy olyan arca, amit csak az tudhat, aki köztük mozog, érzi a lélegzésüket, a létezésüket. Befogadó, meditatív, leírhatatlan, már-már euforikus. Szilárd szeretett élni, szerette a feleségét, a fiát, az életet. Nem ő választotta a halált, hanem a halál választotta őt

Megtalálták Suhajda Szilárd hátrahagyott holmiját

Serpák találták meg hétfőre virradóra Suhajda Szilárd hátrahagyott holmijait – írja a Blikk. A dzseki és a sátor – ami több nappal a tragédia után is stabilan állt – 6500 méter magasan van, ezeket a magyar hegymászó a csúcstámadás előtt hagyta hátra.

A lap elérte Elia Saikaly hegymászó-filmest, aki állítása szerint utoljára látta élve Suhajda Szilárdot.

„Már elmúlt délután négy óra, amikor megláttam. Nagyon lassan mozgott, de stabilan. Ekkor azonban már nagyon késő volt és még mindig nem érte el a déli csúcsot, ami azt jelentette, hogy hihetetlenül kockázatos volt a további mászás. Ráadásul az addig kedvező időjárási körülmények kezdtek rosszra fordulni, a szél erősödött, illetve elkezdett sötétedni” – idézte fel a lapnak a körülményeket Saikaly.

Előkerült az utolsó fotó Suhajda Szilárdról

Egy hegymászó megosztotta az utolsó fotót, amely Suhajda Szilárdról készült.

Ben Ferrer a Hét hegycsúcs nevű hegymászócsapat tagja, és május 24-én 7 óra 30 perckor a Mount Everesten történt csúcstámadás után már lefelé tartott, amikor az Erkély (Balcony) nevű részen találkozott Suhajda Szilárddal.

Ferrer készített egy fotót az ücsörgő Suhajdáról, és akkor még egyikük sem gondolhatta, hogy ez egyben az utolsó kép is a magyar hegymászóról. A fotó itt tekinthető meg.

Királyi bakancsok – magyar suszter készítette a brit koronázási ajándékként átadott lábbeliket

Statikusnak szánták, suszter lett belőle. És milyen szerencse, hogy így történt, mert Mosonyi Panni túrabakancsai ma a világ legjobb lábbelijeivel is felveszik a versenyt. A budai hegyektől a Mount Everestig, akárhol. A szétvert magyar cipőgyártástól a brit királyi pár titkos lábméretén át a hegyek hívásáig sok mindenről beszélgettünk vele a műhelyben, ahol az országunk nevében átadott koronázási ajándékok, a két pár személyre szóló Mauna bakancs elkészült. Folytatjuk sorozatunkat, amelyben olyan magyarokat mutatunk be, akiknél a siker nem kapcsolatok, hanem ötlet és munka eredménye. Portré.

Rendkívüli műsorváltozás lesz Suhajda Szilárd emlékére

A néhány napja tragikus körülmények között elhunyt magyar hegymászó, Suhajda Szilárd emlékére szombaton 20 órától a TV2 képernyőre tűzi a 2015-ben bemutatott, Everest című filmet – közölte a televíziós csatorna ma, szerdán, mely emiatt megváltoztatja meghirdetett műsorrendjét.