Lázár János építési és közlekedési miniszter a napokban arról értekezett, hogy 2010 után a kormány sikeresen feltőkésítette a magyar építőipari cégeket. A jó kormányzati kapcsolatokkal rendelkező vállalkozók előrejutását jó pár éve azonban már nemcsak a közbeszerzési sikerek segítik, hanem a magántőkealapokba pumpált állami százmilliárdok is.
Az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank Zrt. és leányvállalatai három év alatt 473 milliárd forint tőkét helyeztek ki túlnyomórészt a NER-hez köthető magántőkealapokhoz. A konstrukció összetett, nehezen követhető és nem transzparens, ezért is előnyös a Fidesz és kiszolgálói számára. Leegyszerűsítve arról van szó, hogy az állami bank rámutat valakire, és odaad neki több tíz- vagy akár százmilliárd forintot, hogy fektesse be. A befektetés lejáratakor az elért hozamon osztozni kell, de semmit nem lehet arról tudni, hogy mikor jön el ez a pont, három, öt, tíz vagy akár húsz év múlva. Azt sem lehet tudni, hogy elég lesz-e a tőkét visszaadni, vagy fix, vagy esetleg változó kamatot kell fizetni.
Az információhiány egyebek mellett azért aggasztó, mert felmerülhet akár a tőke elvesztésének, rokonoknak, ismerősöknek átjátszásának veszélye is. A súlyos szabálytalanságokra, visszásságokra számos példát mutatott az uniós pénzből finanszírozott kockázatitőke-alapok (Jeremie) története, mások mellett a Mol-vezér Hernádi Zsolt és az Orbán Viktor kötélbarátjaként híressé vált Garancsi István szereplésével. A megoldás lényege, hogy befektetik a pénzt egy rokoni, baráti vállalkozásba, az költségként továbbadja más cégeknek, majd csődbe megy, elértéktelenedik a vállalkozás. Így az alapban végül nem marad semmi pénz. A látszatra jobban adók a céget megtartják, csak a pénzek kisebb részét veszik ki túlárazott irodák, ügyvédek, tanácsadók igénybe vételének segítségével.