Egy L alakú építmény jelenlétét mutatták ki a földradarral a gízai piramisok közelében, Egyiptomban – írja a Heritage Daily. A szakértők szerint az építmény körülbelül 2 méter mélyen a föld alatt fekszik és homokkal lehet tele.
A kutatók úgy gondolják, hogy az L alakú struktúra csupán egy bejárat lehet, amely egy még mélyebben található építményhez vezet.
Ezt bizonyítja az is, hogy a földradar az L alakú struktúra alatt is érzékelt anomáliákat, 3,5-11 méterre a felszín alatt.
Hatalmas romokra bukkantak a Balti-tenger mélyén – írja az IFLScience. Amint a felfedezésről szóló tanulmányból kiderül, az objektumot Blinkerwallnak nevezték el, és Németország partjainál találták meg, 21 méteres mélységben.
A mintegy 1 kilométer hosszú, nagyjából 10 ezer éves struktúra az egyik legnagyobb ismert kőkörszaki építmény lehet Európában.
A Blinkerwallt feltehetőleg kőkorszaki vadászok építették, és a becslések szerint legalább 1673 kőből áll. Bár maradványai jelenleg a tenger fenekén pihennek, az építmény egykor – az utolsó jégkorszak végén – a parton állt, a 8 ezer évvel ezelőtti tengerszint-emelkedés miatt azonban víz alá került.
Komoly visszhangot keltett a tudományos életben az a múlt hónapban közzétett tanulmány, amely szerint az indonéziai Gunung Padang – a megvilágosodás hegye – lehet a világ legősibb piramisa. A monolit struktúra a szakértők szerint a gízai piramisoknál és a Stonehenge-nél is korábbi lehet, formáját pedig nem természetes úton nyerte el, hanem 14-25 ezer évvel ezelőtt aprólékosan faragták ki – írja az IFLScience.
A kutatócsoport emiatt azt írta, hogy a fejlett építési gyakorlatok már akkor is jelen lehettek, amikor a mezőgazdaságot talán még nem is találták fel. Ha ez nem lenne elég, további merész állítások is szerepeltek a cikkben, például hogy az építményben rejtett üregek vagy kamrák vannak, valamint hogy a helyszínt többször is betemették, minden bizonnyal azért, hogy megőrizzék a helyszín titkosságát.
A kutatás megjelenése óta azonban számos szakértő vitatta a megállapításokat.
Ősi építmények százait fedezték fel hidegháborús műholdképek segítségével – írja a The Guardian. A titkosítás alól feloldott kémfelvételeken összesen 396 eddig ismeretlen, Szíria és Irak területén fekvő római kori erődöt sikerült azonosítaniuk a régészeknek. Az 1960-as—70-es években készült fotók teljesen új fényt vetnek arra, milyen is lehetett az élet a Római Birodalom határvidékein.
Egészen mostanáig a szakértők úgy vélték, hogy a birodalom szélein található erődítmények egy védelmi vonal részét képezték, amelynek feladata az arab és perzsa támadások elhárítása, valamint a fosztogató nomád törzsek távol tartása volt. Az új felfedezések ezzel szemben nem állandó fegyveres összecsapások helyszíneiként tüntetik fel az épületeket, hanem sokkal inkább a régiók közötti kereskedelem, és kommunikáció színtereként.
Az újonnan megismert erődök a kutatók szerint egymástól túl távol helyezkednek el ahhoz, hogy határvédelmi feladatokat láthassanak el, sokkal valószínűbb, hogy a határokon áthaladó kereskedő karavánokat védték, illetve a keleti és nyugati világ közötti kommunikációt tették lehetővé. A jelek arra mutatnak, hogy a Római Birodalom sokkal kevésbé volt kirekesztő a rajta kívüli világgal szemben, mint azt korábban hittük, és nagyra becsülte a kereskedelmet a hatalmán kívüli területekkel is.
Több ezer ősi építmény rejtőzhet az amazóniai esőerdőben a föld alatt – írja a Science Alert. Amint egy új tanulmányból kiderül, kutatók egy csoportja lézer alapú távérzékeléssel (lidar) földmunkálatok nyomait kereste egy 5315 négyzetkilométeres területen, amely során 24 eddig ismeretlen, mézőgazdasági tevékenységre utaló jelet találtak.
A vizsgálatok emellett egy erődítésekkel ellátott falut, megalitikus építményeket és különös, földből készített geometrikus alakzatokat is felfedtek.
A szakértők szerint, ha ilyen kis területen ennyi struktúrát találtak, akkor egész Amazóniában 10-24 ezer ősi építmény rejtőzhet a föld, avar és növényzet takarásában. Ha a kutatók becslése helyes, akkor a térség emberi történelmének 90 százaléka még felfedezésre vár.
Nagyjából 476 ezer éves, ember alkotta tárgyra bukkanhattak Afrikában – írja az IFLScience. Amennyiben a régészek feltételezése helyes, úgy a történelem legősibb ismert faépítményének részét fedezték fel.
A famaradványokat, amelyeket a szakértők két egymásba illeszkedő rönkként írnak le, Zambiában, a Kalambo folyó közelében találták meg. A vizsgálatok kőszerszámoktól származó vágásnyomokat mutattak ki a rönkökön, amiből az következik, hogy szándékosan megalkotott tárgyakról van szó, amelyek egy ősi építmény részét képezhették.
A lelet hihetetlenül ritkának számít, ugyanis a fa jellemzően nem marad fenn ilyen sok éven keresztül. A rönköket jóval a mi fajunk, a Homo sapiens megjelenése előtt készíthette egy másik, mára kihalt emberfaj.
Több ezer éves építményre bukkantak a skóciai Arran szigetén – írja a The Guardian. A szakértők szerint ez lehet az egyetlen teljesen fennmaradt cursus egész Nagy Brittaniában.
A cursusok monumentális, újkőkorszaki építmények, amelyeket feltehetőleg összejövetelekhez, ünnepségekhez és rítusokhoz használtak. Ezek a téglalap alakú, árkokkal, sáncokkal és fagerendákkal körbe határolt területek akár több kilométer hosszúak is lehettek, és jellemzően Krisztus előtt 4000-3000 környékén épültek.
A most felfedezett, szokatlanul jó állapotban fennmaradt cursus is nagyjából 5-6 ezer éves lehet, hosszúsága pedig eléri az 1,1 kilométert.
Lassan eltűnik egy gyönyörű, ősi sírhely Törökországban az elhanyagolás és a természetes erózió miatt – írja az IFLScience. A különleges Kale Kapı sír egy hegyoldalban található építmény, amely nagyjából 2500 éves lehet.
A sírkamrát lenyűgöző, kőbe vésett képekkel dekorálták ki, amelyeken oroszlánnal harcoló ember, bika és egyszarvú is látható. Ezek a rajzok azonban egyre kevésbé láthatóak, és félő, hogy hamarosan teljesen el is tűnnek.
Mindemellett az építmény oszlopainak állapota is sokat romlott, így az is elképzelhető, hogy előbb-utóbb az egész sírhely összeomlik.
Összesen 25 nagyméretű, 8500-7700 éves gödröt fedeztek fel Angliában, a régészek számára rejtély, mire használhatták őket – írja az IFLScience. A középső kőkorszakból nagyon kevés tárgyi emlék maradt fenn, így igazán keveset tudunk az ebben az időszakban Anglia területén élő emberekről.
A különös építményeket Linmere gödröknek nevezték el, átmérőjük átlagosan 5 méteres, mélységük pedig körülbelül 1,85 méteres. A szakértők szerint a vermek kiásása akkoriban hihetetlenül sok energiát vehetett igénybe, ezért bizonyára fontos szerepet töltöttek be. A gödröket látszólag nem véletlenszerű helyen ásták ki, hiszen azok nagyjából 500 méteres, egyenes vonalakat alkotnak.
Egyes elméletek szerint a rejtélyes üregeket élelem tárolására használhatták, ezt a verziót azonban a szakértők nem tartják valószínűnek, sokkal elképzelhetőbbnek gondolják, hogy valamiféle rituális szerepük lehetett.