Best WordPress Hosting
 

Szekeret kellett stoppolnia az űrből érkező Gagarinnak

Jurij Gagarin 1961. április 12-én történelmet írt: ő lett az első ember a világűrben, és ezzel a szovjetek újabb elsőséget szereztek az amerikaiakkal szemben az űrversenyben. Ám az űrtörténeti vállalkozás utolsó szakasza, Gagarin földre érkezése nem volt éppen zökkenőmentes.

Miután műszaki problémák után, a Vosztok–1 űrhajó visszatérő kabinját maga mögött hagyva, ejtőernyővel az eredetileg tervezettnél jóval messzebb talajt fogott, ráébredt, hogy a délnyugat-oroszországi Szaratov városától nem messze, egy kolhoz szántásában nem igazán lesz szüksége a lőfegyverre és késre, amit minden eshetőségre készen magával vitt, ha netán zord vidékre vetődne. Ezzel szemben ő volt az, aki megijesztett egy idős parasztasszonyt és hatéves unokáját. Az asszony, miközben látta az égből leereszkedő narancsszín űrhajósruhát viselő alakot,

attól tartott, egy földönkívüli vagy rosszabb esetben amerikai kém vetődött a földjükre.

Így akarta megállítani Eisenhower a kommunistákat

A hidegháború kezdetének hagyományosan Churchill 1946. márciusi fultoni beszédét tartják, amely világhírűvé emelte a „vasfüggöny” kifejezést, és ország-világ előtt egyértelművé tette, hogy a Hitlert legyőző szövetségesek immár ellenfélként tekintenek egymásra. Ugyan Eisenhower elnököt talán kevesen tartják Churchillhez hasonló formátumú politikusnak, 1954-ben mégis ő fogalmazta meg nyilvánosan azt az elméletet, amely aztán hosszú időre talpköve lett az amerikai hidegháborús gondolkodásnak, de a hatásai még ma is tetten érhetők.

Dominóelv a politikában

Az elnök 1954. április 7-én tartott sajtótájékoztatót, ahol az Ázsiában kialakult helyzettel kapcsolatban hosszan fejtegette nézeteit az újságírók előtt. Volt miről beszélni, hiszen ne feledjük, nem volt még egy éve, hogy megkötötték a koreai háborút lezáró, akkor még természetesen jóval ideiglenesebb megoldásnak szánt fegyverszünetet, és az elnök sajtótájékoztatója idején is zajlott a végül májusban véget érő Dien Bien Phu-i ütközet, amely a franciák indokínai uralmának végét jelentette.

Gorbacsov felajánlotta a teljes atomleszerelést

Két héttel azután, hogy Ronald Reagan a Szovjetuniót a gonosz birodalmának nevezte, 1983. március 23-án az amerikai elnök bejelentette a köznyelvben „csillagháborús” tervként emlegetett elképzelését. A cél egy olyan, áttörhetetlen védőpajzs kiépítése volt, amely földi és űrbéli telepítésű fegyverekkel lehetetlenné teszi, hogy szovjet rakéták elérjenek amerikai célpontokat – írja a Múlt-kor.hu.

Teller támogatta

A hivatalosan Stratégiai Védelmi Kezdeményezésnek (SDI) nevezett program egyik legismertebb támogatója a hidrogénbomba atyjának is nevezett Teller Ede volt, aki biztosította az elnököt arról, hogy a szükséges tudományos technológiák elérhető közelségben vannak. zek közé tartozott például a röntgenlézer (egy atombomba energiájával táplált, a röntgen tartományban működő lézer), a részecskefegyver, illetve számítógép által vezérelt fegyverek sora.

Háborús bűnök és Nobel-békedíj: ellentmondásos örökséget hagyott maga után Henry Kissinger

Az az ország, amelyik a külpolitikájában erkölcsi tökéletességet követel, nem éri el sem a tökéletességet, sem a biztonságot.

Talán a saját szavaival lehet a leginkább összefoglalni a szerdán 100 éves korában elhunyt volt amerikai külügyminiszter, Henry Kissinger munkásságát. A második világháború előtt egy évvel Németországból az Egyesült Államokba menekült, zsidó családból származó politikus megosztó, de megkerülhetetlenül súlyos figurája volt az amerikai politikának az 1960-as évek végétől a hidegháború lezárultáig.

Hogy milyen örökséget hagy maga után, azt jól mutatja, hogy miközben halála után egyszerre méltatta őt Vlagyimir Putyin orosz és Emmanuel Macron francia elnök, a Rolling Stone zenei, közéleti és popkulturális magazin a következő címet adta a nekrológjának: Henry Kissinger, az amerikai uralkodó osztály által kedvelt háborús bűnös végre halott.

Meghalt Henry Kissinger

Cikkünk frissül.

Száz éves korában elhunyt Henry Kissinger, aki a hidegháború tetőpontján volt az Egyesült Államok külügyminisztere, Richard Nixon és Gerald Ford elnoksége idején is ellátta ezt a posztot. – A hidegháború alatti világdiplomácia kulcsfigurája, Kissinger „ma meghalt connecticuti otthonában” – közölte tanácsadó cége, a Kissinger Associates közleményében. Elhunytával „Amerika elvesztette az egyik legtekintélyesebb és leghallgatottabb hangját a külpolitikában” – fogalmazott George W. Bush volt amerikai elnök.

Az 1973-ban a vietnámi háború lezárására tett erőfeszítései miatt Nobel-békedíjjal is kitüntetett egykori nemzetbiztonsági tanácsadó 15 éves volt, amikor családjával elmenekült a náci Németországból, és 1938-ban New Yorkba költözött.

Ezért dobott az USA atombombát Kanadára

Hatalmas dörejre ébredtek a kanadai Rivière du Loup városának lakói 73 éve, 1950. november 10-én éjjel, az évek óta folyó hidegháború hangulatában pedig mindenki a legrosszabbra gondolt. A zajt egy amerikai atombomba okozta, ezt azonban az Egyesült Államok vezetése megpróbálta eltitkolni, így mindez csak több mint 30 évvel később derült ki – írja a Múlt-kor.

A különös esetért egy kanadai légibázisról az Egyesült Államokba hazatérő B–50 bombázó volt felelős, amelynek négy motorjából előbb egy, majd egy másik is meghibásodott. Ilyen helyzetben a biztonsági előírás szerint a járműnek meg kell szabadulnia a bombatehertől, ezért a személyzet beállította a szóban forgó fegyver önmegsemmisítő mechanizmusát, hogy az 3200 méterrel a felszín felett felrobbanjon. Ez be is következett, a bombázó pedig a legközelebbi amerikai légibázison biztonságosan földet ért.

A ledobott eszköz azonban nem egy egyszerű légibomba volt, hanem egy Mark 4 típusú atomfegyver, amely a Nagaszakira ledobott Mark 3 „Fat Man” továbbfejlesztett változata. 

Ő vetette be a „bibliai fegyvert”

Harry S. Truman,  Franklin D. Roosevelt eléggé lenézett, „szatócspolitikusnak” tartott alelnökéből, akit még az atombomba-projektbe se avattak be, a XX. század egyik legjelentősebb amerikai elnökévé avanzsált. Köszönhetően annak, hogy Roosevelt 1945. április 12-i halálával beülhetett az elnöki székbe, így Missouri korábbi szenátorának kellett döntenie arról, hogy beveti-e Japán térdre kényszerítésére az apokaliptikus csodafegyvert – ezzel leadva a hidegháború kezdetét jelző startlövést is, a legnagyobbat a történelemben.

A Christopher Nolan bombasztikus sikerű Oppenheimer című filmjében is feltűnő Trumannak kezdetben – bár viselt helyi hivatalt – nem igazán voltak politikusi ambíciói, még rövidáru-kereskedést is vitt Kansas Cityben (ez a magyarázat a lesajnáló „szatócspolitikus” gúnynévre). De miután a gazdasági világválság tönkretette a vállalkozását, a demokraták erős embere, Tom Pendergast elindította a politikai pályán, s gyakorlatilag benyomták a Kongresszusba a déli demokrata érdekek kijárójának.

INTERCONTINENTALE / AFP Harry Truman, az Egyesült Államok 33. elnökének második elnöki beiktatása 1949. január 20-án Washington D.C.-ben, az Egyesült Államokban.

Amerikai propagandafegyvernek indult a Szabad Európa Rádió

A hidegháború évtizedeinek legismertebb amerikai propagandafegyvere volt a Szabad Európa Rádió (Radio Free Europe), amelyet hivatalosan azzal a céllal alapítottak 1949-ben, hogy tájékoztassa a hiteles információforrástól elzárt, vasfüggönyön túli keleti tömb országait. De valójában testvérszervezetével, a Szovjetunió lakosságát célzó Szabadság Rádióval (Radio Liberty) – amellyel 1976-ban egyesült – elsősorban azt célozta, hogy antikommunista üzenetekkel szovjetellenes irányba hangolja az államszocialista diktatúrákban élőket.

A költségeket az Amerikai Kongresszus állta az amerikai adófizetők pénzéből, de 1972-ig a Központi Hírszerző Ügynökséget (CIA) is ott találjuk a támogatók között, amely a hidegháború legfagyosabb évtizedeiben különböző fedőszervezeteken át – mint a Párizs központú Kongresszus a Kulturális Szabadságért (Congress for Cultural Freedom) – olyan kulturális projekteket is finanszírozott, mint az Állatfarm című Orwell-regény 1954-es rajzfilmes adaptációja.

„Megfizetett hazaárulás”

Hidegháborús kémműholdak fedeztek fel ősi erődöket

Ősi építmények százait fedezték fel hidegháborús műholdképek segítségével – írja a The Guardian. A titkosítás alól feloldott kémfelvételeken összesen 396 eddig ismeretlen, Szíria és Irak területén fekvő római kori erődöt sikerült azonosítaniuk a régészeknek. Az 1960-as—70-es években készült fotók teljesen új fényt vetnek arra, milyen is lehetett az élet a Római Birodalom határvidékein.

Egészen mostanáig a szakértők úgy vélték, hogy a birodalom szélein található erődítmények egy védelmi vonal részét képezték, amelynek feladata az arab és perzsa támadások elhárítása, valamint a fosztogató nomád törzsek távol tartása volt. Az új felfedezések ezzel szemben nem állandó fegyveres összecsapások helyszíneiként tüntetik fel az épületeket, hanem sokkal inkább a régiók közötti kereskedelem, és kommunikáció színtereként.

Az újonnan megismert erődök a kutatók szerint egymástól túl távol helyezkednek el ahhoz, hogy határvédelmi feladatokat láthassanak el, sokkal valószínűbb, hogy a határokon áthaladó kereskedő karavánokat védték, illetve a keleti és nyugati világ közötti kommunikációt tették lehetővé. A jelek arra mutatnak, hogy a Római Birodalom sokkal kevésbé volt kirekesztő a rajta kívüli világgal szemben, mint azt korábban hittük, és nagyra becsülte a kereskedelmet a hatalmán kívüli területekkel is.

Ezért támadta meg Amerika Grenadát

A Reagan–Bush-korszak amerikai akciófilmjeinek fogalommá vált fiktív karibi szigete Val Verde. Dühös emigránsok, hatalomra éhes katonatisztek és emberrablástól sem tartózkodó szocialista puccsisták fenyegették innen az Egyesült Államok biztonságát az egymást követő mozifilmekben, de Val Verdére érkezett űrhajójával a „Predator” is, hogy aztán amerikai elitkommandósokat kezdjen passzióból gyilkolászni. Őrület, hogy ennyire démonizáltak egy karibi szigetet, de mivel a legnézettebb hollywoodi akciófilmekben, az amerikai popkultúra hidegháborús csúcstermékeiben tették ezt, aligha legyinthetünk a jelenségre. Hiába veti meg a Schwarzenegger-filmeket a tradicionális esztétika, hiszen ahogy Susan Sontag megfogalmazta:

Kollektív lidércnyomásokat (…) ha intellektuális vagy morális szempontból joggal támadhatók is, lehetetlen csak úgy egyszerűen elutasítani.

Márpedig Val Verde kitalálása egy kórtörténet: az 1980-as évek latin-amerikai intervencióinak lenyomata, a kor akciófilmjei pedig arra kondicionálták az amerikai – de a hangalámondásos kalózkazettákon keresztül akkor már a magyar – közönséget is, hogy nincs olyan külpolitikai probléma, amit Arnold Schwarzenegger terepszínű ruhában, bakancsban, egy rakétavetővel a vállán ne tudna megoldani.

Így szabadult meg Ausztria a szovjet tankoktól

Ausztria 1938-ban a Harmadik Birodalom részévé vált, 1945-ben pedig a szövetségesek brit, francia, amerikai és szovjet megszállási zónákra osztották fel. Miként Németországban, úgy itt is hamarosan beindult a nagyhatalmi rivalizálás, Ausztria a hidegháborús krízis középpontjába került. Az enyhülés csak Sztálin 1953-as halála után kezdődött – írja a Rubicon.hu.

Megindult a lefegyverzés, a tárgyalások kezdődtek, a zónahatárok pedig lényegében demarkációs vonalakká degradálódtak. Moszkva hajlandó volt elismerni Ausztria önállóságát, Vjacseszlav Molotov szovjet külügyminiszter 1955 februárjában három pontban szabta meg ennek feltételeit:

a köztársaság semleges marad;

Kordában tudja-e tartani Dél-Korea északi szomszédját atomarzenál nélkül?

A The Wall Street Journal nemrég arról írt, hogy Dél-Korea hadserege, évtizedek óta először, katonai parádét tartott Szöulban. Az amerikai lap szerint az ázsiai ország ballisztikus rakétákat, kétéltű harci járműveket és drónokat is felvonultatott az erődemonstrációnak beillő eseményen. Ez nem független attól, hogy a két Korea kapcsolata az utóbbi időben egyre inkább elmérgesedik.

„Hadseregünk azonnal megtorol bármilyen észak-koreai provokációt” – mondta Jun Szogjol, Dél-Korea jobboldali elnöke a parádén. Az országban utoljára 2013-ban tartottak katonai felvonulást, ugyanis az előző államfő, a balliberális Mun Dzsein, az észak-koreai kormánnyal folytatott béketárgyalások érdekében háttérbe kívánta szorítani az ilyen erődemonstrációkat.

Dzson Hon Kjun / EPA / MTI Dél-koreai katonák menetelnek Szöul belvárosában 2023. szeptember 26-án.

Miért mondta Nixon Hruscsovnak, hogy van büdösebb a lószarnál?

Az Egyesült Nemzetek 1960. évi, 15. közgyűlésén fogadták el a gyarmati országok függetlenségéről szóló nyilatkozatot, ami ugyan megkérdőjelezhetetlen történelmi jelentőséggel bír, az ülés mégsem ezért szerepel kiemelkedő helyen a történelemkönyvekben. És nem is azért, mert Fidel Castro Guinness-rekordot felállító, négy és fél órás beszéddel „nyűgözte le” hallgatóságát, hanem Nyikita Hruscsov azelőtt és azóta is példátlan kirohanása okán:

a Szovjetunió első számú vezetője állítólag magából kikelve, cipőjével a pulpitust ütve ordítozott.

Állítólag, mert a jelenetről nem maradt fenn hiteles és közvetlen hang- vagy képi bizonyíték, csak a jelenlévők visszaemlékezéseire építő médiabeszámolók, amelyeknek az összképe – tekintve a szenzációval járó túlzásokat – igencsak hézagos. Valóban megtörtént a botrányos eset? Hogyan emlékeztek rá vissza a szemtanúk? És a történet „főhőse”, aki nem sokkal korábban „lószarozott” egy nagyot Richard Nixonnak? Dr. Hahner Péter történészt, a Rubicon Intézet főigazgatóját kérdeztük.

Ebben a két hétben voltunk legközelebb a teljes pusztuláshoz

Fidel Castro 1959-es sikeres hatalomátvétele Kuba jelentős biztonsági kockázattá vált az Egyesült Államok számára. A Disznó-öbölbeli 1961-es akció csúfos kudarca után Castro még szorosabbra fűzte viszonyát a Szovjetunióval, és katonai támogatást kért Moszkvától. Hruscsov természetesen nagyon segítőkésznek bizonyult, rövidesen katonai tanácsadók hada, és számos gyanús rakományt szállító hajó érkezett Kuba kikötőibe.

A Egyesült Államok U2-es kémrepülőgépeinek munkája nyomán 1962 augusztusára nyilvánvalóvá vált, hogy Kuba „készül valamire”. Az október 14-én készített felvételekből vált világossá, hogy a Szovjetunió közepes hatótávolságú fegyvereket telepített az amerikai partoktól 90 mérföldre, melyek akár több ezer kilométer távolságban fekvő városokat is el tudtak pusztítani. Ezzel pedig

kezdetét vette a hidegháború történetének legforróbb két hete, melyet később kubai rakétaválságnak neveztek el.

Mai napig ott fekszik két nukleáris töltet a Norvég-tenger mélyén

1989. április 7-én Norvégia partjainál elsüllyedt egy orosz atom-tengeralattjáró, miután tűz ütött ki a fedélzeten. A tengeralattjáró akkoriban két nukleáris torpedót szállított, amelyeket magával vitt a Jeges-tenger hideg mélyére. A mai napig sem a hajó, sem a fegyverek nem kerültek elő, és sajnos úgy tűnik, hogy ezek a hidegháborús leletből azóta is radioaktív anyagok szivárognak.

Mi vezetett a tengeralattjáró elsüllyedéséhez?

Az orosz K-278 Komszomolec egy nukleáris meghajtású támadó tengeralattjáró volt, amely a szovjet haditengerészethez tartozott. 1983-ban állították hadrendbe, és az egyik első tengeralattjáró volt, amely titániumból készült hajótesttel rendelkezett. Ez lehetővé tette, hogy sokkal mélyebbre merüljön, mint bármelyik versenytársa — a hajó 914 méter alatti mélységbe is le tudott merülni.

Így lett Gorbacsov a Szovjetunió vezetője

Kevés olyan ember akad nem csupán a XX. századi, de az egyetemes történelemben is, akinek a neve egyet jelent egy világrend felbomlásával, és egy radikálisan új struktúra kialakulásával. Azt senki nem vitatja, hogy Mihail Szergejevics Gorbacsovnak – a Szovjetunió Kommunista Pártja alig 54 évesen főtitkárrá választott „ifjú apparatcsikjának”, aki elsőként és egyetlenként e pozícióban már az 1917-es forradalom után született – elévülhetetlen érdemei vannak a hidegháború és a fegyverkezési verseny lezárásában, a szovjet diktatúra lebontásában, a kelet-európai államok függetlenedésében. Igaz, azzal már nem lehet vádolni, hogy e radikális átalakulási folyamat minden lépcsőfokát tudatos szándékkal, és nem pusztán az eseményekkel sodródva kísérte volna végig.

Hibák és erények

Az 1931-ben született, jogász, majd agrárközgazdász diplomával a zsebében a pártlétra fokain gyors ütemben lépegető Gorbacsov 1971-ben lett a Központi Bizottság tagja, 1974-ben a Legfelsőbb Tanácsé, majd öt évre rá a Politikai Bizottságé. Már Andropov is őt szemelte ki utódjául, de végül az alig egy évnyi főtitkárság után elhalálozó pártmamelukot, Konsztantyin Csernyenkót követve lett a párt első embere 1985 tavaszán. Bár alig több mint fél évtized jutott neki a Szovjetunió élén, és távozása volt lényegében az utolsó szög volt a pártállami birodalom koporsójában, az általa elindított változások

Ez a katona akadályozta meg az atomháborút

1983. szeptember 26-án, nem sokkal éjfél után a Moszkvától nem messze fekvő szovjet műholdmegfigyelő központ számítógépe riadót fújt: egy amerikai interkontinentális rakéta közeledtét jelezte. A kiélezett szituáció ellenére Sztanyiszlav Petrov alezredes higgadt maradt, nyugalomra utasította alárendeltjeit is, számára ugyanis teljesen valószínűtlennek tűnt, hogy az Egyesült Államok egyetlen árva rakétával indítja meg a Szovjetunió elleni nukleáris csapását – írja a Múlt-kor.hu.

Egy perccel később azonban újra felbőgtek a szirénák és a számítógép újabb, ezúttal négy nukleáris töltettel felszerelt rakéta érkezését jelezte, az állomány lélekszakadva dolgozva, 30 tesztet futtatott le a rendszeren, hogy kizárják a tévedés lehetőségét. A szovjeteknek már csak 15 percük maradt válaszcsapásuk elindítására, amikor egy ötperces, heves, egészen az ordibálásig fajuló eszmecsere után Petrov döntött, és hívta a szovjet hadsereg főparancsnokságát.

De nem támadásról, hanem rendszerhibáról tájékoztatta a parancsnokait.

Tényleg a lehetőségek hazája volt az NDK?

A meleg nyári levegőt zene és energia töltötte meg. A dobok ritmusára lüktető utcákon fiatalok táncoltak, vitatkoztak, énekeltek és csókolóztak. Szabadon folyt az alkohol. Tucatnyi nyelven cserélődtek a gondolatok, miközben koncertek, felvonulások, előadások, beszélgetések és spontán utcai zenélések teremtették meg a nyüzsgő fesztiváli hangulatot. Az idealisták és álmodozók e találkozóját nem Woodstockban vagy Glastonburyben tartották, hanem Kelet-Berlinben, ahova 8 millió ember érkezett 1973. július 28-a és augusztus 5-e között, hogy rész vegyen a 10. Világifjúsági Találkozón. A rendezvény mottója ez volt: „Az antiimperialista szolidaritásért, békéért és barátságért.”

Több mint két évtized telt el azután, hogy 1949. október 7-én megalakult a Német Demokratikus Köztársaság, azaz az NDK – nyugati, kapitalista szomszédja, az ugyanazon év májusában kikiáltott Német Szövetségi Köztársaság, az NSZK szocialista ellenpontjaként. Ez idő alatt a két német állam feszült versengésben létezett egymás mellett, a hidegháború legfontosabb törésvonalának két oldalán.

Szeretjük a körülöttünk lévő világot egyértelmű kategóriákra bontani, és a kettéosztott Németország esetében sincs ez másként. Nyugaton az NDK-t és az NSZK-t Németország fekete és fehér verzióiként kezdték látni – és e felfogás máig érezteti hatását. Miközben Nyugat-Németországot egy jól működő demokráciaként, boldog és szabad társadalomként festik le, Kelet-Németország legtöbb ábrázolása csak egy elnyomó diktatúrát mutat, amelynek tervgazdasága olyan szenvedéseket okozott lakóinak, hogy fallal kellett megakadályozni a szökésüket. Az egyik jó volt, a másik gonosz – és minden kísérlet, ami összezavarná a gonoszról alkotott képet, kényelmetlen kérdésekhez vezet a jó természetével kapcsolatban is.

Ezért lőttek le a szovjetek egy utasszállító repülőt

Amíg az 1970-es évek a hidegháború „enyhüléséről” szóltak, amelynek jelképes eseménye az 1975-ös Szojuz–Apollo-program lett, addig az 1980-as évek első felében, Gorbacsov 1985-ös hatalomra kerüléséig, a „peresztrojka” és a „glasznoszty” meghirdetéséig, nem túlzás az amerikai–szovjet diplomáciai kapcsolatok fagyhaláláról beszélni.

Kis hidegháború

A „kis hidegháború” kezdetét az 1979. decemberi afganisztáni szovjet intervencióra tehetjük: a Szovjetunió imperialista politikájára válaszul az amerikai szenátus már nem ratifikálta a stratégiai nukleáris fegyverek számát limitáló SALT-II szerződést, a Carter-elnökség gabonaembargót vetett ki a szovjetekre, az amerikai olimpiai csapat (és vele együtt az egész Nyugat) pedig bojkottálta az 1980-as moszkvai olimpiát. Ebben a légkörben lőtte le a szovjet légierő 1983. szeptember 1-jén a Korean Air Lines 007-es járatát, a hidegháború időszakának talán legfelháborítóbb botrányát okozva: a tengerbe zuhant Boeing 747-es gépen 269-en (a 240 utas és a 29 fős személyzet) lelték halálukat.

Még a mi életünkben megtalálhatják Nagy Sándor sírját

A hétköznapok nyüzsgésében talán észre sem vesszük, de lenyűgöző régészeti kincsek vesznek körbe minket, még itt, Magyarországon is. Ősi emberek által lakott barlangok, római kori romok, középkori templomok és elhagyott szovjet laktanyák árulkodnak a múltról, a hétköznapi életről, ideológiákról, sőt az emberi jellemről is.

Az angol történész és ismeretterjesztő, Bettany Hughes a Kincsek Bettany Hughes-zal című sorozatában a múlt figyelemreméltó örökségét mutatja be. A kutató a második évadban – amelynek premiere augusztus 18-án, 21:00-tól lesz látható a Viasat History csatornán – Azerbajdzsántól Törökországon át Albániáig barangol, bejárva az ókori selyemút egy részét, bemutatva a Mediterráneum ősi és modern emlékeit.

A dokumentumsorozatban nemcsak a jól ismert lelőhelyek, hanem a legújabb felfedezések is szerepet kapnak, a régészet ugyanis mindig, ennyi idő után is tartogat meglepetéseket.