Archívum címkék: duna tv

Sokan hajlamosak azt hinni, hogy a kritikus alig várja, hogy valami kínosan rossz celluloidhulladékról írhasson, hogy eleve dörzsöljük a tenyerünket hónapokkal előre, hogy na, ezt vagy azt bizisten utálni fogom. Vannak elkerülhetetlen karambolok, persze, filmek, sorozatok, amelyekről messziről ordít, hogy nem lesznek jók, de a legtöbb esetben még ilyenkor is munkál a kritikusban a remény, hogy hátha. Hátha nem lesz annyira rossz. Hátha csak ügyetlen volt a marketingcsapat, és nem tudták úgy tálalni az adott tartalmat, hogy annak értékei felcsillanjanak a bemutatót megelőző anyagokban, vagy ha ez nem teljesül, akkor legalább hátha az „olyan rossz, hogy az már jó” vékonyka kategóriájába esik a dolog. Pláne igaz ez most, a magyar mozgóképipar egyre erősebb politikai befolyás alá vonásának idején: olyan jó lenne hinni, hogy a látszat csal, és nem másodvonalbeli új nevek kezébe kerülnek olyan lehetőségek, amelyeket sokat bizonyított alkotók kezéből vettek ki, hogy az ilyen-olyan ideológiák mentén fontosnak tartott üzenetek átadása mellett marad tér a színvonalra is.

Konkrétabban: a NER kultúrharcának egyetlen eredményét sem akartuk utálni, nem drukkoltunk azért, hogy minél kínosabb legyen az Elk*rtuk, a Blokád, az Aranybulla, A helység kalapácsa, és nem várjuk, hogy blama legyen a Tündérkert, a Hunyadi, a Most vagy soha – mert minden vitriolnál jobb, ha a magyar mozgókép büszkeségre ad okot. És egyébként nem is az rajzolódik ki, hogy kiröhögni való gagyik esnének ki sorra a rendszerből – A helység kalapácsa mondjuk kivétel, azt nehéz volt ép ésszel kibírni –: az említett címek közül a már elkészültek többnyire a közepes kategóriába esnek. Nevetségessé inkább az általában a kultúra iránt soha semmi érdeklődést mutató, ám ezekért átlátszó látványossággal, aléltan rajongó politikusok és politikai meg mondóemberek, valamint a kopipészttel a teljes KESMA-portfólióba kikerülő „kritikák” teszik ezeket a produkciókat. Félő, hogy a Tündérkerttel is ez fog történni: a sorozattal, bár igazán jónak nem nevezhető, messze nincs akkora baj, mint az azt övező, politikával átitatott, de attól függetlenül is fájón ízléstelen promóciós hadjárattal.