Magyarország számára 1918 novemberében ért véget az első világháború, az ország területén egyre-másra alakultak a nemzetiségi tanácsok, melyek programjában a háború előtti cseh, román, délszláv tervek párosultak az antant ígéreteivel. Magyarország területének felosztása került napirendre. A tervezett békekonferencia jóindulatának elnyerése érdekében a népköztársaságot létrehozó Károlyi Mihály és kormánya nem állta útját a Felvidéket, Erdélyt és Délvidéket megszálló szerb, csehszlovák és román hadseregeknek, ez pedig súlyos hibának bizonyult – írja a Rubicon.hu.
Ezek a csapatok nem a békeszerződés aláírásáig – tehát pusztán rendfenntartási céllal – szállták meg az ország nagy részét, hanem már a később elcsatolt területeket vették birtokba. A trianoni békeszerződés a versailles-i békerendszer részeként született meg, melyet a világháború lezárását követően egy másfél éves konferencia készített elő. Itt a győztes nagyhatalmak szava dominált, a legyőzöttek képviselői is részt vettek ugyan a tárgyalásokon, de tényleges ráhatásuk nem volt az események menetére.
A Károlyi kormány egyre nagyobb területek kiürítése után belebukott saját reményeibe, a Kun Béla vezetésével hatalomra kerülő kommunisták pedig nem voltak szalonképes erő az antant számára. Hazánk csak Horthy Miklós hatalomátvétele után, 1919 végén kapott meghívót a békekonferenciára.