Olyan képződmény, mint a budapesti Millenárison zajló Gourmet Fesztivál, nem sok van a régióban. Foodtruck-udvarok, mellékágon etetős, de alapvetően zenés fesztiválok, egymáshoz szombat délutánokra kitelepülő éttermek akadnak, de olyan, hogy több tucat étterem napokra egy parkba költözik, a színpadon az az attrakció, hogy homárt főznek a paprikás krumpliba, és az úri közönség központi ambíciója a színvonalas jóllakás, majd méltóságteljes lerészegedés, aligha. (Illetve, a régiónál maradva: keleti irányba szaporodik a jelenség magyarlakta területeken a Debrecziner Gourmet és a gyimesi Taste of Transylvania révén.)
A covid-években szünetelt a rendezvény, hogy aztán tavaly a szórakozás egyéb formáihoz hasonlóan elementáris erővel robbanjon vissza. Az idén a pénteki nyitónap alapján a tavalyi „hopp, mégsem süllyed el a Titanic és újra nyitva a bár” miliőnél jelentősen szelídebb a hangulat és kellemesebb a népsűrűség: az esti csúcsidőben is könnyű asztalt szerezni, amihez az aktuális kóstolóadaggal le lehet telepedni. Ismerős vendéglátókkal azt latolgatjuk, vajon már azt látjuk, hogy a magyar középosztálybeli viszonylatban kétségtelenül luxusnak számító fesztivált is utolérte a jelenség, hogy egy éve tartó, két számjegyű inflációban minden halandó ember spórol, vagy csak azt, hogy a fesztivál védjegyszerű kellékének számító májusi esők elől oldalazva a júniusba áttolt rendezvény egyik hagyományos látogatói körének ilyenkor már halaszthatatlan vitorlázni valója van, és ahhoz nagyobb tó kell a Millenáris kacsaúsztatójánál.
De ami a látogatói élményt jelenti, késő estére addigra magukat is szórakoztatni kezdő borboltosokkal arra jutunk, sokkal jobb ez így, mint a tavalyi – vendéglátóipari szakkifejezéssel élve – dzsihád. Látványosan több az évek során megszokottnál a nem társasági seregszemlére, pacsizni, hanem érdeklődve kóstolni érkező civil látogató, pelyhes bajszú alapszakos egyetemistáktól kezdve a kíváncsian a pultokba hajolgató középkorú párokig. És érezhetően kevesebb a politikus a szokásos felvonulásnál: összesen egy volt pénzügyminisztert, egy DK-s, korábbi kerületi polgármestert meg egy fideszes háttérembert számolok. Mondjuk, utóbbi Habony Árpád, aki előzékeny módon hozott magával a fesztiválra egy kaszinót is, hogy azon keresztül további pénzeket adhassanak neki azon polgártársaink, akik az eddigi transzfereket keveslik.