Best WordPress Hosting
 

Történelmében először – elsöprő többséggel – női elnököt választott Mexikó. De hogy jön ez a zöldhöz?

Dr. Claudia Scheinbaum politikai pályája mellett komoly tudományos munkát is végzett, szerzője volt az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) Negyedik és Ötödik Értékelő Jelentésének, a mitigációval foglalkozó harmadik munkacsoport tagjaként.Az IPCC Hatodik Értékelő Jelentésében ugyanez a munkacsoport átfogóan vizsgálta azt, hogy igényeink megváltoztatása milyen hatással lehet az éghajlatváltozás mérséklésére. Az egyéni cselekvések a globális kibocsátást akár 40-70%-kal csökkenthetik az évszázad közepére, amennyiben ezt rendszerszintű változások is segítik. Rendszerszintű változtatásokat azonban csak megfelelő politikákkal lehet elérni.

A hétvégén június 9-én Magyarországon két választást is tartanak. Míg az EP-választás elsősorban a mitigációs erőfeszítéseknek, az EU 2040-es klímacéljainak, és a Fit for 55 végrehajtásának szabhat irányt, addig önkormányzati szinten a helyi alkalmazkodási stratégiák kerülhetnek előtérbe.

Gyakorlatilag alig, vagy egyáltalán nem szólt környezet- és klímavédelemről a hazai kampány, zsinórban sokadszorra, holott mindannyiunk élhetőbb jövőjéről van szó, ami keretet ad ahhoz, hogy vidáman folytassuk az egyet-nem-értést és a vitatkozást más ügyekben a jövőben.

Európa nincs felkészülve a gyorsan növekvő éghajlati kockázatokra

Európa a világ leggyorsabban melegedő kontinense, és az éghajlati kockázatok az energia- és élelmezésbiztonságot, az ökoszisztémákat, az infrastruktúrát, a vízkészleteket, a pénzügyi stabilitást és az emberek egészségét is fenyegetik. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) friss értékelése szerint e kockázatok közül sok már elérte a kritikus szintet, és sürgős és határozott fellépés nélkül katasztrofális helyzet alakulhat ki.

Az elmúlt években tapasztalt szélsőséges hőség, aszály, erdőtüzek és árvizek még a globális felmelegedéssel kapcsolatos legoptimistább forgatókönyvek esetén is súlyosbodni fognak Európában, és az egész kontinensen hatással lesznek az életkörülményekre. Az EEA közzétette az első European Climate Risk Assessment (EUCRA) (európai éghajlati kockázatértékelési jelentést), hogy segítsen meghatározni az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és az éghajlatváltozásra érzékeny ágazatok szakpolitikai prioritásait.

KIADVÁNY: European Climate Risk Assessment

Az eddig becsültnél gyorsabb lehet a klímaváltozás

Egy új tanulmány szerint a globális felmelegedés a véltnél gyorsabban zajlik és hosszabb ideje tart. A kutatók az ősi Ceratoporella nicholsoni tengeri szivacsok kalcium-karbonát csontvázában megőrződött óceáni hőmérsékleti adatokat elemezték.

A Nature Climate Change  folyóiratban ismertetett eredmények azt mutatják, hogy az iparosodás korának felmelegedése az 1860-as évek közepén elkezdődött, ami megfelel a feljegyzéseknek, ugyanakkor több mint 70 évvel korábbi időpont, mint amit a hajókról mért tengerfelszíni hőmérsékleti adatok sugalltak.

Amerikai és ausztrál kutatók tanulmányukhoz a Ceratoporella nicholsoni fajhoz tartozó szivacsokat vizsgálták Puerto Rico partjainál a sekély talapzati vizekben. A korallokhoz hasonlóan a trópusi szivacsok is ülő állatok, amelyeknek sem szervük, sem idegsejtjük nincs, de az aragonit kalcium ásványi anyag tárolása révén vázat alkotnak.

Globális felmelegedés: Alulról súroljuk a felső határt

Alig maradt el a 1,5 fokos küszöbértéktől a tavalyi évben mért globális hőmérséklet-emelkedés az EU éghajlatváltozással foglalkozó szolgálata, a Kopernikusz szerint. A globális hőmérséklet 1,48 fokkal volt magasabb az 1850 és 1900 közötti évek átlagánál – közölte a Kopernikusz tegnap a “Global Climate Highlights 2023” című jelentésében.

Az EU Kopernikusz Éghajlatváltozási Szolgálata (C3S) már tavaly év végén bejelentette, hogy a 2023-as év volt a legmelegebb a feljegyzések kezdete, azaz az  1850-es évek óta. A szakértők szerint könnyen elképzelhető, hogy 2024-ben még melegebb lesz, és az év végére a felmelegedés először lépheti át az 1,5 fokos küszöböt. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a párizsi 1,5 fokos cél meghiúsult volna, mivel a hosszabb távú átlagértékeket is figyelembe veszik.

“Ez a rekord egy újabb súlyos figyelmeztetés, hogy a Föld véglegesen elhagyja azt a klímát, amiben a civilizáció 10 ezer év alatt kifejlődött. A társadalmi rendszereink és infrastruktúráink nem ehhez szoktak hozzá, nem erre tervezték őket.

A klímaváltozás elleni harcban 2023 sem hozott áttörést

Minél több idő telik el változások és valós megoldások nélkül, a klímaváltozás annál nagyobb és relevánsabb globális probléma lesz az emberiség számára. A klímaváltozást okozó tényezők ugyanis kumulatív jellegűek: az évről-évre kibocsátott üvegházhatású gázok felhalmozódnak a légkörben és a számláló nem indul újra nulláról minden januárban. Ahogy az idő múlik, egyre nagyobb mennyiség halmozódik fel, az emberiségnek pedig egyre drasztikusabb lépésekre lesz szüksége ahhoz, hogy a korábban kibocsátott károsanyagok hatását ellensúlyozza és az átlaghőmérséklet növekedését a megcélzott másfél Celsius fok környékén tartsa az századforduló végéig. Az idei évben számos izgalmas, érdekes és előremutató kezdeményezésnek köszönhetően ugyan történt némi előrelépés a globális probléma megoldására, azonban a kezdetleges folyamatok és az ellentétes érdekek miatt körülbelül ugyanannyit léptünk vissza.

Hol tartunk most? 

2023 márciusában publikálta az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) öt-hétévente megjelenő tanulmányát, amelyben a Föld klímáját érintő globális törekvéseket és aktuális eredményeket értékeli. A jelentésből egyértelműen kiderül, hogy az eddig elért eredmények és a jelenlegi gazdasági rendszerek mellett nem lehet teljesíteni a korábban tervezett és előírt célokat, a globális átlaghőmérséklet megfelelő szinten tartása ugyan még nem kizárt, de egyre valószínűtlenebb. Az emberiség teljes CO2-kibocsátása 12 százalékkal volt magasabb 2019-ben, mint 2010-ben. Ez a korábbi trendhez hasonló növekedést mutat. Ahhoz, hogy akár két, akár másfél Celsius fokos felmelegedési pályát tudjunk fenntartani, drasztikus mértékben kellene csökkenteni a kibocsátást, mégpedig azonnal.

Cop28: nem csak a celebekről és a magángépekről szól egy klímacsúcs

Az elmúlt hetekben szinte divattá vált a klímacsúcsokról, és különösen a dubaji 28.-ról háborogni, és az azokról való panaszkodásban egymásra licitálni. Én is hónapokig haboztam, hogy részt vegyek-e az eseményen, mert annyi etikai aggályom van ezzel kapcsolatban. Végül meggyőztem magam, hogy az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) alelnökének azért ott a helyem, és két nappal a klímakonferencia kezdete előtt végül rászántam magam az utazásra. Ürge-Vorsatz Diána írása.

És akkor nézzük meg belülről is azt a kérdést, hogy tényleg a fő ellenségünk lenne-e a klímacsúcs. Először a kérdés kevésbé látványos oldalát vizsgáljuk meg: igenis, nagyon sok olyan haszna, értelme és eredménye van ennek az éves klímatárgyalás-sorozatnak, amelyek lehet, hogy egy átlagembernek, újságolvasónak, vagy távoli megfigyelőnek nem olyan nyilvánvalók.

A klímatárgyalások egy mozgó célrendszerrel futnak versenyt, ami elégedetlenségre ad okot. A klímaváltozásról rendelkezésre álló tudás, valamint a légkörbe engedett üvegházhatású gázok mennyisége is drámaian növekszik évről évre. Ezzel a változással kell a sokkal lomhább tempóhoz szokott nemzetközi keretrendszernek lépést tartania. Itt olyan mértékű, mindennapjainkat is felforgató átható változásokról van szó, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak. A keretrendszer és a hozzá kapcsolódó változások a nemzetközi politikai akarat megnyilvánulásait is mutatják – amikor erősebb az akarat, akkor jobban meglendülnek a tárgyalások, valamint az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése is.

Mese a klímahisztériáról

A kekvaként működő, 2016-ban alakult, 21 fős Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány (7220 társadalomtudományi, humán kutatás, fejlesztés) kapja a hazai természet- és környezetvédelmi civilszervezetek pénzének meghatározó részét.

Az alapítványi célra az alapítvány teljes vagyona és annak teljes hozadéka – ideértve az alapítást követően érkező valamennyi adományt és egyéb bevételt is – fordítható és felhasználható, azzal, hogy az alapítvány vagyona 600.000.000, – Ft alá nem csökkenhet” – olvasható a bírósági bejegyzésben. Áder, Csepreghy, Lázár, Martonyi és Vizi továbbra is a gongo kuratóriumának tagjai. Közhasznúságról szóló tartalom az alapítványnál nincs bejegyezve. Kinek szolgáltat akkor?

„Csak óriási erőfeszítésekkel és jelentős gazdaságátalakítással érhető el a 2015-ös párizsi klímacsúcson megfogalmazott célkitűzés, hogy az iparosodáshoz képest 2 Celsius-fok alatt maradjon a globális átlaghőmérséklet emelkedése, de az a pálya, amelyen a világ halad, közelebb jár a 3 Celsius-fokhoz” – üzente most Áder János. Miért jó bárkinek is, hogy általa nem értett ügy szócsöve legyen? Hazánk a betelepül dél-koreai és kínai akkumulátorgyárak kapcsán annak energiaigény-fedezésére sokkal több fosszilis energiát vesz majd igénybe, mint eddig. Ezt kell most éppen megtámogatni?

Kevesebb lehet a tej, a tojás és a hús is, mert a haszonállatok sem bírják a hőséget

A jelenlegi globális állattenyésztés egyszerre hajtja és szenvedi el a klímaváltozást: a hőstressz hatására csökken a gazdasági haszonállatok termelékenysége és termékenysége, és növekszik a betegségekkel szembeni fogékonysága és mortalitása. A kukorica lehet a klímaváltozás egyik legnagyobb vesztese, ami a sertés- és baromfiágazatnak sem jó hír.

Az állatok komfortzónáját meghaladó 1°C-nyi hőmérséklet-emelkedés esetén 3-5%-kal kevesebb táplálékot fogyasztanak, ami a tej-, hús- és tojástermelés csökkenéséhez vezet, komoly ágazati veszteségeket eredményezve. A hazánkban legfontosabb tejelő fajta, a Holstein szarvasmarha tejtermelése akár 30-70%-kal is csökkenhet hőségben. Emellett a klímaváltozás növeli a kórokozó-átvivők (pl. szúnyogok) által terjesztett betegségek és paraziták kockázatát is, és egyre inkább veszélybe sodorja a vízhez és a takarmányhoz való hozzáférést.

A kukorica lehet hazánkban a klímaváltozás egyik legnagyobb vesztese, ami a sertés- és baromfiágazatnak sem jó hír. Az IPCC szerint 2°C-os globális felmelegedés esetén (a jelenlegi kibocsátási ütemet folytatva ezt akár már 2050-re elérhetjük) a globális állatállomány várhatóan 7-10%-kal visszaeshet. A károk és veszteségek azonban megfelelő alkalmazkodási stratégiákkal megelőzhetők, illetve enyhíthetők. Jelenleg leggyakrabban vízpermetezőket és ventilátorokat használnak, azonban hosszú távon ennél többre lesz szükség: megfelelő árnyékolás, hőtoleránsabb fajták és fajok tenyésztése, a legeltetés és étrend módosítása, hatékonyabb takarmányozás és vízfelhasználás, valamint a vegyes gazdálkodási rendszerek mind segíthetnek.

Akár tíz éven belül búcsút inthetünk az Északi-sarkvidék nyári jegének

Az eddig feltételezettnél egy évtizeddel korábban, már a 2030-as években jégmentes lehet a nyár az Északi-sarkvidéken, még akkor is, ha sikerül alacsony szinten tartani a szén-dioxid-kibocsátást – derült ki egy friss tanulmányból, amelyet a Nature Communications című szaklap tegnapi számában tették közzé.

“Az eredmények azt mutatják, hogy a kibocsátásra vonatkozó forgatókönyvektől függetlenül az első jégmentes szeptember már a 2030-2050-es években bekövetkezik” – írta a Pohang Egyetemen dolgozó dél-koreai kutató, Min Szung Ki és csapata.

Az északi-sarkvidéki tengeri jég kiterjedése szeptember közepén éri el a nyári minimumát. “Az arktiszi tengeri jég mennyisége az elmúlt évtizedekben ütemesen csökkent, és 2000 óta csak felgyorsult ez a folyamat” – hívta fel a figyelmet a csoport, amely az 1979 és 2019 között mért adatokat használta fel az elemzéshez.