Best WordPress Hosting
 

Az elmúlt évtized legfényesebb üstököse tűnhet fel ősszel

Szabad szemmel is látható, sőt a csillagoknál is fényesebben ragyogó lehet majd egy ősszel érkező üstökös – írja a Space.com. A C/2023 A3 (Tsuchinshan–ATLAS) nevű égitestet még 2023 februárjában fedezték fel, akkor a Jupiter közelében tartózkodott, azóta viszont egyre közeledik bolygónk felé.

A csillagászok szerint az üstökös most először léphetett be a Naprendszerbe, idáig az Oort-felhőben keringhetett több milliárd másik üstökösmag társaságában. Október 12-én kerülhet a legközelebb hozzánk, amikor mindössze 71 millió kilométerre fog elhaladni a Föld mellett. Ez pedig azt jelenti, hogy jó eséllyel szabad szemmel is megfigyelhető lesz, és akár még a csóvája is kirajzolódhat az éjszakai égbolton.

Ez azonban még nem garantált, ugyanis elképzelhető, hogy a Nap felé közeledve fényessége nem fog tovább fokozódni, ebben az esetben le kell mondanunk a ritka égi jelenségről.

Újabb bizonyítékot találtak a kilencedik bolygó létezésére

Egy friss, független ellenőrzésre váró tanulmány alapján egy hatalmas objektum rejtőzhet a Neptunusz pályáján túl – írja az IFLScience. A szakértők szerint adataik az eddigi legerősebb statisztikai bizonyítékot szolgáltatják a Naprendszer feltételezett, kilencedik bolygójának létezésére.

Egyes kutatók egy ideje úgy vélik, hogy a nyolc ismert bolygó mellett egy kilencedik is megtalálható rendszerünkben. A Neptunuszon túl bizonyos objektumok furcsa pályát írnak le, ezt pedig egy helyi, nagy tömegű égitest gravitációjával magyarázzák. Az évek során több állítólagos bizonyíték is előkerült, igaz, sok csillagász cáfolni próbálja az elméletet.

Konstantin Batygin és Michael E. Brown, a Kaliforniai Műszaki Egyetem munkatársai kollégáikkal a közelmúltban olyan hosszú periódusú objektumokat vizsgáltak, amelyek keresztezik a Neptunusz pályájának útját. Batygin és Brown voltak azok, akik 2016-ban először előálltak a kilencedik bolygó hipotézisével.

Elkészült a világ legnagyobb digitális fényképezőgépe

Elkészült a világ legnagyobb digitális fényképezőgépe, és hamarosan el is kezdheti fotózni a világűrt – írja az IFLScience. Az eszköznek egyebek mellett az is célja lesz, hogy segítsen megválaszolni a sötét anyaggal és a sötét energiával kapcsolatos kérdéseket, valamint eddig ismeretlen aszteroidákat találjon a Naprendszerben.

A 3200 megapixeles és 3000 kilogrammos fényképezőgép olyan hatalmas felbontású fotókat készít majd, amelyek megtekintéséhez 378 4K-s tévére lenne szükség.

A lenyűgöző eszközt hamarosan a Vera C. Rubin Obszervatóriumba szállítják, ahol a csillagvizsgáló többi rendszerével együttműködve létrehozhatja majd az éjjeli égbolt eddigi legrészletesebb térképét.

Majdnem lett egy Le Verrier nevű bolygó a Naprendszerben

Urbain Le Verrier francia csillagász, a Neptunusz felfedezője 213 éve, 1811. március 11-én született. A Naprendszer nyolcadik, egyben legtávolabbi bolygóját kis híján róla nevezték el, Le Verrier azonban ennél szerényebb volt – írja a Múlt-kor.

Kistisztviselő apja még házát is elzálogosította, hogy tehetséges fia tanulmányait fedezhesse, ami ki fizetődött: Le Verrier huszonöt évesen már a nagyhírű École Polytechnique csillagászati tanszékének előadója volt. Hamarosan a párizsi obszervatóriumnál kapott állást, ahol az akkori legtávolabbi ismert bolygót, az Uránuszt kezdte tanulmányozni. 1846-ban aztán kiszámolta egy még távolabbi planéta adatait, és meghatározta annak nagyságát, valamint előrelátható pozícióját is.

Adatait elküldte Berlinbe Johann Gottfried Galle német csillagásznak, aki 1846. szeptember 23-án éjjel meg is találta a Neptunuszt a jelzett hely közelében. Az égitest másnapra elmozdult, ezzel bizonyossá vált, hogy bolygó. Le Verrier ezután akadémikus és szenátor lett, 1854-ben pedig őt nevezték ki az obszervatórium vezetőjének. Az örömmámorban az is komolyan felmerült, hogy az új bolygót róla nevezzék el, Le Verrier viszont inkább Neptun, a tengerek római istenének a nevét választotta, vélhetőleg a bolygó légkörének kék színe miatt.

Idegen csillag változtathatta meg a Föld pályáját

Régóta vizsgálják már a tudósok, miként keletkezett a Naprendszer, és milyen hatások formálták azt olyanná, mint amilyen ma. Nathan Kaib az Oklahomai Egyetem, valamint Sean Raymond a Bordeaux-i Egyetem tudósai most komoly megállapítást tettek, írja a Science Alert.

A The Astrophysical Journal Letters szaklapban megjelent kutatás szerint 2,8 millió évvel ezelőtt egy idegen csillag robogott el a Naprendszer mellett, és ez jelentős hatással volt a bolygónk fejlődésére is. 

A szóban forgó csillag a HD-7977, amelynek legközelebbi távolságáról egyelőre nem született konszenzus. Van, aki úgy gondolja, hogy 31 ezer csillagászati egységre (CSE), mások szerint viszont 4000 csillagászati egységre közelítette meg a Napot. Egy csillagászati egység 150 millió kilométernek felel meg.

Eddig ismeretlen égitestekre bukkantak a Naprendszerben

Három új holdat fedeztek fel a Naprendszer legtávolabbi bolygóinál, közülük kettő a Neptunusz, egy pedig az Uránusz körül kering. Ezzel előbbinek immár 16, utóbbinak pedig 28 ismert holdja van – írja a CBS.

A korábban ismeretlen égitestek azért maradtak rejtve ilyen sokáig, mert olyan halványak, hogy csak különleges képalkotási módszerekkel válnak láthatóvá. Ráadásul meglehetősen kicsik is: az Uránusz új holdjának csupán 8, a Neptunusz két kísérőjének pedig 14 és 23 kilométeres átmérője van.

Az Uránusz holdja az S/2023 U1 jelet kapta, de hamarosan egy állandó nevet is kap. Feltehetőleg Shakespeare egyik karaktere után nevezik majd el, hiszen a bolygó többi holdja is az ő, illetve Alexander Pope műveinek szereplői után kapták nevüket – például: Puk, Miranda, Ariel, Umbriel, Titánia, Oberon.

Föld-szerű bolygók rejtőzhetnek rendszerünk peremén

A kutatók túlnyomó többsége egyetért abban, hogy a Naprendszerben csak négy Föld-szerű objektum, azaz kőzetbolygó található, egy, a közelmúltban megjelent tanulmány alapján azonban akár öt ilyen típusú égitest is rejtőzhet a rendszer határainál – írja a Live Science. A szerzők szerint az érintett objektumok eredetileg olyan szabad bolygók lehettek, amelyek nem egy csillag körül keringtek.

Az ilyen égitestek vagy csillagokhoz nem kötődő gáztömegekből alakulnak ki, vagy csillagoknál születnek meg, de utóbb kilökődnek az adott rendszerből. A James Webb űrteleszkóp (JWST) több száz hasonló bolygót azonosított már a Tejútrendszerben.

Előfordul, hogy egy csillag gravitációja magához ragad egy-egy szabad égitestet, amelyek így az adott rendszer állandó tagjává válnak. A friss szimulációk alapján a Naprendszerben is történhetett hasonló, mégpedig kőzetbolygókkal.

Kiderülhetett, miért vált ilyen furcsa bolygóvá a Föld ikertestvére

A Vénuszt mérete miatt gyakran nevezik a Föld ikertestvérének, annak ellenére is, hogy egyes tulajdonságaiban igencsak különbözik, a légköre például rendkívül sűrű és forró. Az igazi furcsaság azonban nem is ez, hanem hogy a Naprendszer több bolygójával épp ellentétes irányba, az óra járásával megegyező módon forog.

Ennek okát régóta keresik már, most azonban egy új elmélettel álltak elő a kutatók.

Valeri Makarov, az amerikai haditengerészet megfigyelőközpontjának tudósa, valamint Alexey Goldin, a chicagói Teza Technologies kutatója úgy véli, hogy a válasz megtalálásához a Naprendszer keletkezéséig érdemes visszatekerni az idő kerekét – írja az IFLScience.

Ez lehet a magyarázat a Naprendszer rejtélyes varázsszigeteire

A Szaturnusz Titan nevű holdja régóta foglalkoztatja a szakértőket. Az égitest leginkább hatalmas metántavairól és sűrű légköréről ismert, de az objektumon találhatóak furcsa „szigetek” is – olyan titokzatos, fényes foltok a tavakon, amelyek időnként felbukkannak, majd eltűnnek. Egy friss tanulmány magyarázatot adhat ezekre a képződményekre – írja a Live Science.

A kutatók úgy vélik, hogy a formációk fagyott szerves anyagok nagy darabjai lehetnek.

„Meg akartam vizsgálni, hogy a varázsszigetek valójában a felszínen lebegő szerves anyagok-e, mint a habkő, amely itt a Földön a vízen lebeghet, mielőtt végül elsüllyed” – nyilatkozta Xinting Yu, a San Antonió-i Texasi Egyetem munkatársa és a csapat tagja.

Idegen csillag mentheti meg a Földet a pusztulástól

Nagyjából egymilliárd év múlva a Nap a mostaninál sokkal nagyobb, fényesebb és forróbb lesz, és valószínűleg lakhatatlanná teszi a Földet. Egy új tanulmány alapján azonban egy, a közelben elhaladó csillag megmentheti bolygónkat azzal, hogy hűvösebb pályára állítja, vagy megszökteti a Naprendszerből – írja a Space.com.

Ma a Föld a Nap lakható zónájában fekszik, ezen régióban a víz képes fennmaradni a bolygókon folyékony formában. Csillagunk öregedésével viszont a Föld helyzete egyre romlani fog: ahogy a Nap a következő egymilliárd évben növekszik, egyre kijjebb tolja majd a lakható zónát. Ez azt jelenti, hogy a folyékony víz és az azon alapuló élet már jóval azelőtt eltűnhet bolygónkról, hogy a Nap vörös óriássá alakulva 5 milliárd év múlva teljesen elnyelné a Földet.

Kutatók egy csoportja most azt vizsgálta, mi történne, ha bolygónk egy közelben elhaladó csillag hatására kilökődne korábbi pályájáról. Naprendszerünk története során korábban már többször előfordult, hogy egy idegen csillag megközelítette.

Furcsán viselkedő objektumot találtak a Naprendszerben

Egy friss tanulmány alapján amatőr kutatók üstökösszerű viselkedést figyeltek meg a 2009 DQ118 jelű aszteroidánál – írja az IFLScience. Az adatok megerősítik, hogy a naprendszerbeli objektumok kategorizálását érdemes lehet átgondolni.

Az Active Asteroids projekt keretében önkéntesek vizsgálták meg a 2009 DQ118-re vonatkozó adatokat. 2016 márciusából több mint 20 olyan képet azonosítottak, amelyen csóvaszerű struktúra látható. A későbbi megfigyelésekből az is kiderült, hogy az aktivitás akkor zajlott, amikor az égitest megközelítette a Napot.

Csóva akkor jön létre, amikor a jég a magas hőmérséklet hatására szublimál. Több magyarázat is van arra, hogy egy kisbolygó miért viselkedhet üstökösként, egyes elképzelések szerint a túl gyors forgás vagy ütközések hatására szabadulhat fel belőlük anyag.

Sokkal idősebb a Hold, mint korábban hittük

Negyvenmillió évvel idősebb lehet a Hold, mint azt korábban gondoltuk – írja a The Guardian. A tudósok erre akkor jöttek rá, amikor a holdi port vizsgálták, amelyet az Apollo–17 küldetés részeként hoztak a Földre űrhajósok 1972-ben. Ez volt az utolsó alkalom, amikor ember lépett a Föld körül keringő égitest felszínére.

A feltételezések szerint a Hold mintegy 100 millió évvel a Naprendszer keletkezése után jöhetett létre. Ekkor egy Mars méretű objektum csapódott a Földbe, amelynek hatására elképesztő mennyiségű anyag lövellt az űrbe bolygónkról, amelyből később egy égitest formálódott: a Hold.

Felszíne kezdetben forró magmából állt, amely lassan kihűlt és megszilárdult. Ez a folyamat apró kristályokat hozott létre, amelyek máig jelen vannak a holdi porban, így ezek vizsgálatával megállapítható lehet az égitest kora. Korábbi kutatások szerint a Hold 4,42 milliárd éve alakulhatott ki, de egy új vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy 40 millió esztendővel korábban, 4,46 milliárd éve jöhetett létre.

Városméretű üstökös közelít a Föld felé

Kisváros méretű üstökös száguld a Nap felé, állapította meg a Brit Csillagászati Egyesület (BAA). A 12P/Pons-Brooks névre keresztelt üstökös néhány hónapon belül a Földről is látható lesz. Ekkor érdemes lesz megragadni az alkalmat, legközelebb ugyanis 71 év múlva tér csak vissza – írja a LiveScience.

A szakértők jelentése szerint a kriovulkáni üstökös szilárd maggal bír, amelynek átmérője becslések szerint 30 kilométer, anyagát tekintve pedig jég, por és gáz keveréke. A magot egy kómának nevezett gázfelhő veszi körül, amely az üstökös belsejéből szivárog. Amikor a napsugárzás felmelegíti az üstököst, a nyomás megnő, és felrobban, darabjait pedig a maghéj repedésein keresztül kilövi az űrbe.

A robbanás csillagászok szerint egy furcsa, szarvszerű kitüremkedést eredményez, melynek eredményeként többen az Ezeréves Sólyomhoz hasonlítják az üstököst.

Több milliárd éves időkapszulára bukkantak

Egy friss tanulmányban egy különleges, ősi űrkőzetet ismertetnek – írja a ScienceAlert. Az Erg Chech 002, illetve egyik izotópja arról árulkodik, hogy felrobbant csillagok radioaktív vegyületei keveredtek Naprendszerünk anyagával kialakulásának vége felé.

A meteorit időkapszulaként mutatja meg a több milliárd évvel ezelőtti állapotokat.

A Nap, mint minden csillag, porból és gázból született meg. A felhő a gravitáció következtében összeomlott, létrehozva egy bébicsillagot, a maradék anyagból pedig idővel megszülettek a bolygók.

Egymillió évvel idősebb lehet a Naprendszer, mint hittük

Több mint egymillió évvel idősebb lehet a Naprendszer, mint azt eddig gondoltuk – írja az IFLScience. Egy új tanulmány szerint a csillagrendszerünk  4,5684 milliárd plusz–mínusz 240 ezer éves lehet, ami körülbelül 1,1 millió évvel több, mint a korábban feltételezett 4,5673 milliárd éves kor.

A Naprendszer életkorának megbecsülésében a meteoritok vannak a tudósok segítségére, akik a megfelelő vizsgálatok elvégzésével képesek megállapítani, hogy nagyjából mikor keletkezhettek ezek az űrből érkezett kövek.

Felehetőleg az egyes meteoritokban található, kalcium-alumínium zárványok lehettek az első szilárd anyagok, amelyek létrejöttek a Naprendszer kialakulásának kezdetén, így ezek korának megállapításával az egész csillagrendszerünk életkorára is rájöhetünk.

Ismeretlen bolygó lehet a Naprendszer peremén

Percival Lowell amerikai üzletember és csillagász 1906-ban kutatásba kezdett: a Neptunusz és az Uránusz pályáján megfigyelt állítólagos szabálytalanságok alapján úgy vélte, hogy a Naprendszer távoli pontján létezik egy tizedik bolygó is. Vizsgálatainak köszönhetően 1930-ban aztán megtalálták a Plutót, amelyről később kiderült, gravitációja túl kicsi ahhoz, hogy hasson a Neptunusz és az Uránusz pályájára – utóbb ráadásul át is sorolták a törpebolygó kategóriába.

A tizedik bolygó létezésének hipotézisét ma a kutatók többsége elveti, 2016-ban ugyanakkor ismét felmerült az elmélet, amelyet azóta egyre több vizsgálat igazol. Sean Raymond, a Bordeaux-i Egyetem munkatársa és kollégái a közelmúltban a korai Naprendszer mozgásait szimulálta – írja a Live Science.

Tanulmányuk alapján fennáll a lehetősége annak, hogy egy vagy több bolygó méretű égitest várja a felfedezést az Oort-felhőben.