Best WordPress Hosting
 

Videó: az elmúlt évek legnagyobb napkitörését rögzítették

Az elmúlt 5 év legnagyobb napkitörését rögzítette a NASA május 14-én – számolt be róla a Live Science. A fler ugyanabból a napfoltcsoportból származik, amely a múlt hétvégi csodás sarki fényeket okozta.

A napkitöréseket egy négy betűből (növekvő sorrendben: B, C, M és X) skálán osztályozzák, amelyen mindegyik kategória az előzőnél tízszer erősebb kitörést jelöl. Az X mögé pedig számok is illeszthetők, hogy a még erősebb flereket is be tudják sorolni.

A mostani gigantikus, X8,7-es erősségű kitörés tehát mintegy 65-ször nagyobb volt, mint a múlt heti sarki fényeket okozó X2,2-es.

Hatalmas napkitöréseket vettek videóra

Három hatalmas napkitörést rögzített a NASA Solar Dynamics Observatory nevű napfigyelő műholdja – olvasható az amerikai űrügynökség weboldalán. Közülük kettő május 5-én, egy pedig 6-án történt.

A NASA közlése szerint mindhárom fler az X kategóriába tartozik, vagyis a legerősebb napkitörések közé tartoznak.

The Sun emitted three strong solar flares, two on May 5, 2024, peaking at 2:01am ET and 7:54am ET, and one on May 6, 2024, peaking at 2:35am ET. NASA’s Solar Dynamics Observatory captured images of the event, which were classified as X1.3, X1.2, and X4.5. https://t.co/Gj1MspH7qT pic.twitter.com/kIImPEiiUV

Elképesztő videót készítettek a Nap felszínéről

Lélegzetelállító felvételt rögzített a Nap felszínéről az Európai Űrügynökség (ESA) Solar Orbiter nevű űrszondája – írja az IFLScience. A videón több érdekes jelenség is megfigyelhető, amely annak köszönhető, hogy csillagunk jelenleg nagyon aktív.

A képkockákon többek között úgynevezett kalászkák láthatók, amelyek valójában több ezer kilométer magas plazmanyúlványok. Ezek mellett egy kisebb napkitörés is felbukkan, azonban a kis jelző ne tévesszen meg senkit, ez a kitörés nagyobb volt, mint a teljes Föld bolygó.

Utóbbi akkor jön létre, amikor a felszálló plazma lehűl, majd a gravitációnak köszönhetően sűrű kupacokban visszazuhan a Nap felé egyfajta plazmaesőként.

Teljes napfogyatkozás lesz Amerikában

Teljes napfogyatkozás lesz látható Közép- és Észak-Amerika egyes részeiről április 8-án, hétfőn – írja a Time and Date.

Az eseményt egy keskeny sávban, a mexikói Sinaloától Coahuiláig, az amerikai Texastól Maine-ig, valamint a kanadai Ontariótól Új-Fundlandig figyelhetik majd meg.

Ezzel párhuzamosan Észak-Amerika szinte egész területén, bizonyos dél- és közép-amerikai országokban, valamint Nyugat-Európa egyes részein részleges napfogyatkozás lesz. A folyamat régiónként más-más időpondban kezdődik, a teljes napfogyatkozást az első szerencsések magyar idő szerint 18:38-tól láthatják.

Az utóbbi évek legnagyobb napkitörését figyelték meg

24 órán belül több X osztályú flert is produkált csillagunk – írja a ScienceAlert. A legerősebb közülük X6,3-as volt, ez a legerősebb ilyen típusú kitörés a mostani napciklusban.

Utoljára 2017-ben észleltek ennél nagyobb flert, az X8,2-es volt.

Az ilyen típusú naptevékenység a felszíni életre és infrastruktúrára nem jelent veszélyt, a kitöréseket követően viszont egyes régiókban áramkimaradások és rádiózavarok jelentkezhetnek. Komolyabb hatásokkal a koronakidobódások járhatnak, szélsőséges esetben akár globális katasztrófát is okozhatnának.

Megvizsgálták a Nap kisöccsét

Varga József, a HUN-REN CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet munkatársának a vezetésével egy nemzetközi kutatócsoport olyan fiatal csillagot figyelt meg, mint amilyen a Nap is lehetett a kialakulásakor – írja az MTI a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont közleményére hivatkozva. A kutatók a Naprendszer eredetét tanulmányozva, a Földtől 500 fényév távolságban levő HD 144432 jelű fiatal csillagot vizsgálták, amelyet egy poros korong vesz körül.

A fiatal csillag korongját az Európai Déli Obszervatórium (ESO) chilei Paranal Obszervatóriumának VLTI interferométerével térképezte fel a csapat több magyar szakértő közreműködésével. Az új adatok eddig sosem látott részleteket fedtek fel a korong belső régiójáról, megmutatva, hogy a por három gyűrűben koncentrálódik.

Ez az első alkalom, amikor ennyire összetett gyűrűs szerkezetet észleltek egy csillag körüli korong belső régiójában.

2017 óta nem észleltek ilyen erős napkitörést

Hatalmas flert produkált a Nap magyar idő szerint december 31-én éjszaka – írja a The Hill. A NOAA Űridőjárás-előrejelző Központja (SWPC) szerint az esemény X5-ös kategóriájú volt, ez a legerősebb fler, amelyet az elmúlt években csillagunknál detektáltak.

A napkitöréseket a földrengésekhez hasonlóan erősségük alapján osztályozzák. A skála a legalacsonyabb B osztálytól C osztályig, majd M osztályig, végül X osztályig terjed. Minden egyes betű tízszeres növekedést jelent az energiakibocsátásban, és az X osztály kivételével minden osztályban 1-től 9-ig terjed a skála. A valaha feljegyzett legnagyobb ilyen kitörés a 2003-ban bekövetkezett X45 volt.

Az erősebb flerek akár bolygónkon is éreztethetik hatásukat, az X osztályú események például befolyásolhatják a műholdak működését. Adott esetben globális átviteli problémák és áramkimaradások is jelentkezhetnek.

Geomágneses vihar csaphat le a Földre

Mérsékelt erejű geomágneses viharokra számíthatunk a következő napokban – írja az IFLScience. A NASA Solar Dynamics Observatory (SDO) műholdja december 2-4. között egy nagy napfoltot örökített meg. Bár a régió megjelenése kissé nyugtalanító lehet, nem kell aggódni miatta.

A napfoltok olyan területek, ahol csillagunk mágneses mezeje körülbelül 2500-szor erősebb, mint a földi, és sokkal erősebb, mint a Nap többi részén. Az erős mágneses mező miatt a mágneses nyomás megnő, míg a környező légköri nyomás csökken. Ez a környezethez képest mérsékli a hőmérsékletet, mert a koncentrált mágneses tér gátolja a forró, új gázok felszínre történő áramlását.

Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal szerint december 4-én délutántól kisebb-nagyobb geomágneses viharok alakulhatnak ki.

Idegen csillag mentheti meg a Földet a pusztulástól

Nagyjából egymilliárd év múlva a Nap a mostaninál sokkal nagyobb, fényesebb és forróbb lesz, és valószínűleg lakhatatlanná teszi a Földet. Egy új tanulmány alapján azonban egy, a közelben elhaladó csillag megmentheti bolygónkat azzal, hogy hűvösebb pályára állítja, vagy megszökteti a Naprendszerből – írja a Space.com.

Ma a Föld a Nap lakható zónájában fekszik, ezen régióban a víz képes fennmaradni a bolygókon folyékony formában. Csillagunk öregedésével viszont a Föld helyzete egyre romlani fog: ahogy a Nap a következő egymilliárd évben növekszik, egyre kijjebb tolja majd a lakható zónát. Ez azt jelenti, hogy a folyékony víz és az azon alapuló élet már jóval azelőtt eltűnhet bolygónkról, hogy a Nap vörös óriássá alakulva 5 milliárd év múlva teljesen elnyelné a Földet.

Kutatók egy csoportja most azt vizsgálta, mi történne, ha bolygónk egy közelben elhaladó csillag hatására kilökődne korábbi pályájáról. Naprendszerünk története során korábban már többször előfordult, hogy egy idegen csillag megközelítette.

Erős geomágneses viharokra számíthatunk a közeljövőben

Az elmúlt bő évtized egyik legnagyobb és legsűrűbb napfoltrégióját figyelték meg csillagunk Földhöz közelebbi oldalán – írja a Live Science. Az érintett terület aktivitása az elkövetkező időszakban bolygónkra is kihathat.

Az első aktív régió, az AR3490, november 18-án fordult irányunkba a csillag északkeleti részén, majd nem sokkal később egy újabb, az AR3491 következett. A régiókról már korábban is tudtak a szakértők a Nap felszínének fodrozódása miatt. A napfoltok olyan nagyok, hogy befolyásolják az égitest vibrálását.

A régiókat utóbb újabbak követték, melyek egy egész „szigetcsoportot” hoztak létre.

Sarki fényhez hasonló jelenséget észleltek a Napnál

Egy friss tanulmány alapján sarki fényhez hasonló jelenséget figyeltek meg a Napnál – írja az Independent. A különleges rádiósugárzás több tízezer kilométerrel a csillag egyik hűvösebb, sötét foltja fölött alakult ki.

„Ez teljesen eltér a tipikus, átmeneti, jellemzően percekig vagy órákig tartó szoláris rádiókitörésektől” – mondta Sijie Yu, a New Jersey-i Műszaki Intézet munkatársa és a csapat tagja. A szakértő hozzátette, a felfedezés révén jobban megérthetik a csillagok mágneses folyamatait.

A Földön a sarki fényt a Napból érkező töltött részecskék és a bolygó magnetoszférájának, illetve a felső légkör molekuláinak interakciója alakítja ki. A jelenség a magnetoszféra sajátos struktúrája miatt jellemző a sarki régiókra – persze esetenként máshol, akár Magyarországon is látható a fény. A folyamat erőteljes, néhány száz kilohertzes rádió-kibocsátást okoz.

A Nap megtréfálta a NASA-t

A NASA november 11-én megszakította a kapcsolatot marsi eszközeivel, és csak két héttel később, november 25-én lép majd velük újra kapcsolatba. Az amerikai űrügynökség persze nem jó kedvében tette ezt, hanem egy csillagászati jelenség miatt – írja az IFLScience.

A döntést azt tette szükségszerűvé, hogy jelenleg a Föld és a Mars a Nap két ellentétes oldalán helyezkedik el, így a központi csillag zavarja a két égitest közötti kommunikációt. A párbeszéd még így sem lett volna lehetetlen a földi irányítás és a marsi gépek között, ám a Nap által okozott interferencia miatt a parancsok akár káros következményekhez is vezethettek volna, ezt pedig nem akarta megkockáztatni az űrügynökség.

A NASA döntése a Marson és annak közelében található eszközöket, tehát a Curiosityt és a Perseverance marsjárót, az Ingenuity helikoptert, valamint a Mars Reconnaissance Orbiter, az Odyssey és a MAVEN műholdakat érinti.

Óriási mágneskígyókat találtak a Napon

Óriási „mágneskígyókat” talált a Nap mágneses terében egy nemzetközi kutatócsoport az ELTE munkatársainak részvételével – írja az MTI az egyetem szerdai közleménye alapján. Az eddig ismeretlen térszerkezetek felfedezése közelebb viheti a tudósokat a Nap egyik legmakacsabb rejtélyének megfejtéséhez.

A szakértők szerint a kígyószerű mintázatok megmagyarázhatják, hogy a várakozással ellentétben miért sokkal forróbb a Nap légköre, mint a napfelszín. Erdélyi Róbert, az ELTE Csillagászati Tanszék és a University of Sheffield professzora, a Gyulai Bay Zoltán Napfizikai Obszervatórium igazgatója úgy véli, az új megfigyeléseknek köszönhetően jobban megérthetjük a naplégkör dinamikáját hajtó változatos nagyenergiájú jelenségeket. Az is elképzelhető, hogy az óriási mágneskígyók biztosítják a Nap plazmájának több millió fokos hőmérsékletéhez szükséges energiát, illetve azok hozzák létre egész Naprendszerünk legerőteljesebb robbanásait, a koronakilövelléseket.

A kutatóknak a Hawaiin működő Daniel K. Inouye naptávcsővel (DKIST) sikerült megtalálniuk mindezidáig látott legkomplexebb mágneses térirányokat, amely a jelenleg létező legerősebb optikai naptávcső. A közlemény szerint a felfedezés nemcsak segíthet megfejteni az asztrofizikai egyik nagy rejtélyét, hanem teljesen új utakat is nyithat a napkutatásban.

Miért látszott a sarki fény Magyarországról?

Vasárnap este naplemente után gyönyörű égi látvány tárult elénk: egész Magyarországról, még a déli országrészből is látható volt a sarki fény. A jelenség a sarkkör közelében megszokott, hazánkból csak ritkán észlelhető, az pedig még ritkább, hogy délen is feltűnjön – itt írtunk róla részletesebben.

Mi a sarki fény, mi befolyásolja a színét, és minek köszönhető, hogy országszerte „feltűnt” az égbolton? Dr. Varga József csillagászt, a HUN-REN CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet tudományos munkatársát kérdeztük.

Varga József

Egy ilyen napvihar elsöpörhetné a modern civilizációt

Szakértők egy csoportja fák évgyűrűit vizsgálva egy olyan ősi napvihar nyomaira bukkant, amely napjainkban képes lenne romba dönteni a civilizációt – írja az Independent. A kutatók az Alpok franciaországi részéről származó fákban észlelt szénizotóp-szintek alapján rekonstruálták a 14 300 évvel ezelőtti eseményt.

A Tim Heaton, a Leedsi Egyetem munkatársa és kollégái által észlelt jelenség a valaha talált legnagyobb napvihar volt.

Egy ilyen esemény ma leállíthatná az elektromos hálózatokat, és tönkretehetné a kommunikációs infrastruktúrát, veszélyes helyzetbe sodorva az emberiséget.

Űrhajót indított India a Naphoz

India sikeresen elindította szombaton első űrmisszióját a Nap tanulmányozására, kevesebb mint két héttel azután, hogy a Hold déli sarkvidéke közelében sikeres leszállást hajtott végre.

Az Aditja-L1 űrszondát hordozó rakétát a dél-indiai Sriharikota űrkikötőből indították, hogy négy hónap múlva a Földtől körülbelül 1,5 millió kilométerre lévő pontról vizsgálja a Napot.

Az Indiai Űrkutatási Szervezet (ISRO) közlése szerint az űrszonda a napkoronát, a kromoszférát, a fotoszférát és a napszelet tanulmányozza.

A Hold után a Nap felé veszi az irányt India

A tervek szerint szeptember 2-án veheti kezdetét India új űrküldetése, az Aditya-1 – írja a Live Science az Indiai Űrkutatási Szervezet (ISRO) bejelentése alapján. Az ázsiai nemzet idén már történelmet írt sikeresek holdraszállásával, következő missziójukkal pedig a Nap rejtélyeire szeretnének válaszokat találni.

Bár a Napot már régóta kutatják a csillagászok, még most sem tudják, hogyan lehet a napkorona 1 millió Celsius-fokkal melegebb a felszínénél, vagy hogy pontosan mik mennek végbe a csillagon a napkitörések előtt.

A misszió célja az Aditya-L1 űreszköz felbocsátása lesz, amelyet először Föld körüli pályára állítanak majd, miután pedig meggyőződtek róla, hogy minden műszere hibátlanul működik, megkezdheti útját a Nap felé. A ettől kezdve 4 hónapon keresztül fog haladni, ez idő alatt 1,5 millió kilométerre kerül bolygónktól, végül eléri végállomását, ahonnan zavartalanul kémlelheti csillagunkat.

Sosem látott jelenséget figyeltek meg a Napon

Sosem látott jelenségeket figyelt meg a Napon az Európai Űrügynökség (ESA) Solar Orbiter nevű űrszondája – írja a Science Alert. Ezeket a párszáz kilométer hosszúságú, 20-100 másodpercig tartó anyagsugarakat eddig sosem vették észre a csillagunkról készült képeken, hiszen a Nap méreteihez képest nagyon aprók.

Ezek a jelenségek gyakorlatilag kicsiny napkitörések, ezerszer gyengébbek, mint az eddig ismert legkisebbek.

A szakértők úgy vélik, az újonnan felfedezett anyagsugarak az Napon mindenhol előfordulhatnak, és ezek lehetnek a napszelek forrásai. A Föld irányába tartó napszelek amellett, hogy gyönyörű sarki fényeket okozhatnak, képesek megzavarni a rádiójeleket bolygónkon, illetve letaszítani műholdjainkat a keringési pályájukról.

A kutatókat is meglepte, mi történik a Neptunuszon

Amerikai tudósok szerint hiába van rendkívül messze a Naptól a Neptunusz, és ér el hozzá kevés fény a csillagunkból, a napciklus így is hatással van a bolygó működésére – írja a HVG. A naprendszerünk szélén található jeges óriásbolygó felhői az égitest megfigyelésével töltött három évtized során most először tűntek el.

Az Icarus tudományos folyóiratban közzétett tanulmány szerint a felhők gyors, mindössze néhány hónap alatt bekövetkező eltűnése még Imke de Patert, a kaliforniai Berkeley Egyetem tudósát is meglepte. A kutató kollégáival először 2019-ben figyelte meg, hogy a Neptunusz felhői fogyatkoznak. A bolygón jellemzően a légkör felső rétegében találhatók ilyen képződmények, és azok is csak a déli pólus körül láthatók. A felvételek tanulsága szerint a felhők mennyisége még 2023-ra sem tért vissza a korábbi szintre, ami azért is érdekes, mert az aktivitás a korábbi években nem volt sem túl erős, sem pedig elhúzódó.

A kutatók az elemzésekből kinyert adatok alapján végül arra jutottak, hogy a jelenségnek a napciklushoz van köze, ami szakemberek szerint is váratlan felfedezés, hiszen a Neptunusz a Naprendszer külső bolygója, ami olyan messze van a Naptól, hogy a csillag fényének csupán a töredéke ér el oda.

Nem hitték el a hélium létezését

A legtöbb tudományos felfedezés vagy találmány nem a semmiből születik, valamilyen módon a „korszellem” következménye, így általában egy időben többen is dolgoznak nagyon hasonló ötletek nyomán. Siker esetén ez aztán gyakran vezet az elsőség kérdése körüli vitákhoz, az azonban még így is ritka, hogy két tudós valóban egyazon napon, de egymástól teljesen függetlenül jelentsen be egy felfedezést.

A nagy lehetőség

Miután a tudomány – hosszú évszázadok után – végleg leszámolt azzal a felfogással, hogy világunkat pusztán a négy ősi elem (föld, tűz, víz és levegő) alkotja, a tudósok a XVII. századtól lázasan igyekeztek újabb és újabb elemeket elkülöníteni a természetben. A munka bőven zajlott a XIX. század második felében is, és mivel az atomokról még ekkor is csak legfeljebb homályos elképzelések léteztek, a kutatás elsősorban közvetlen megfigyelésen és kémiai kísérleteken alapult.