Best WordPress Hosting
 

Ezért utálta a Kennedy családot Nixon elnök

Richard Nixon, vagyis „Tricky Dicky” talán a legsötétebb emlékezetű amerikai elnök (1969–1974), akit elsöpört a Watergate-botrány, így első és máig utolsó elnökként dicstelenül távozott a hivatalából, ahogy azt Woody Allen a jövőben játszódó, 1973-as Hétalvó című disztópiájában megjósolta – hozzátéve, hogy miután kiköltözött a Fehér Házból, le kellett számolni az ezüstkészletet. Bukása után két évtizedig Nixon-szavazóként ábrázolták az eszelősöket és a sorozatgyilkosokat a hollywoodi filmekben, és azóta is „Dicknek” neveznek minden ügyeskedő háttérembert az amerikai politikai krimikben. Ezt talán mégsem érdemelte volna a republikánus elnök, hiszen külpolitikai sikerei mellett a „csendes többség” nevében átmenetileg konszolidálta az 1960-as évek végére permanens zavargáshullámba süllyedő Egyesült Államokat, s alighanem csak Churchill volt nála szívósabb politikus a 20. században.

TASS / AFP Egy 1959. július 27-én készült archív felvételen Richard Nixon amerikai alelnök látható, amint Nyikita Hruscsov szovjet vezető (R) megtapsolja, miután beszédet mondott az Amerikai Nemzeti Kiállításon tett látogatása során.

Nem vitte tovább a szatócsboltot

Miért mondta Nixon Hruscsovnak, hogy van büdösebb a lószarnál?

Az Egyesült Nemzetek 1960. évi, 15. közgyűlésén fogadták el a gyarmati országok függetlenségéről szóló nyilatkozatot, ami ugyan megkérdőjelezhetetlen történelmi jelentőséggel bír, az ülés mégsem ezért szerepel kiemelkedő helyen a történelemkönyvekben. És nem is azért, mert Fidel Castro Guinness-rekordot felállító, négy és fél órás beszéddel „nyűgözte le” hallgatóságát, hanem Nyikita Hruscsov azelőtt és azóta is példátlan kirohanása okán:

a Szovjetunió első számú vezetője állítólag magából kikelve, cipőjével a pulpitust ütve ordítozott.

Állítólag, mert a jelenetről nem maradt fenn hiteles és közvetlen hang- vagy képi bizonyíték, csak a jelenlévők visszaemlékezéseire építő médiabeszámolók, amelyeknek az összképe – tekintve a szenzációval járó túlzásokat – igencsak hézagos. Valóban megtörtént a botrányos eset? Hogyan emlékeztek rá vissza a szemtanúk? És a történet „főhőse”, aki nem sokkal korábban „lószarozott” egy nagyot Richard Nixonnak? Dr. Hahner Péter történészt, a Rubicon Intézet főigazgatóját kérdeztük.

Az elnök épp lemondott, a feleség randira ment, a neves író pedig ült otthon a gyerekeivel, mint egy látogató

Emlékszem, éppen az elhagyott gyerekeim között ülve néztem a tévét, amikor Nixon lemondott. A feleségem randevúra ment, és megkért, hogy vigyázzak a gyerekekre. Júniusban költöztem el. Ez ugyebár augusztusban történt. A pirospozsgás Nixon, akinek a modora fenyegető volt, akár a meg-megcsúszó fogaskerék, a sírás szélén állt.

A gyerekekkel még sosem láttunk elnököt lemondani; az Egyesült Államok történetében senki sem látott.

Az volt a benyomásunk… ki tudja megmondani, mi a gyerekek benyomása? Andrew tizenöt volt, Buzzy csak tizenhárom, a dundi és sebezhető Daphne tizenegy. Számukra, akik maximum tíz éve érhették el a történelmi tudatosságot, ez a lemondás talán nem is volt korszakos jelentőségű. A hatvanas évek vége és a hetvenes évek eleje olyan sok bizarr főcímet és különös televíziós pillanatot termelt, hogy őket valószínűleg nem döbbentette meg annyira, mint engem. Maga Spiro Agnew is csak hónapokkal korábban mondott le; Gerald Ford lett az egyetlen elnökünk, aki nem választás útján lépett hivatalba, hacsak nem számoljuk Joe Tumultyt, aki Wilson stroke-ja után foglalta el a széket, vagy James G. Blaine-t azon a nyáron, amikor szegény Garfieldot apránként meggyilkolta az 1881-es orvostudomány, miközben Chester Arthur (akit noha korruptnak tartottak, remek horgász volt, és hibátlan skót kiejtéssel tudott Robert Burns-verseket szavalni óraszám) New York Cityben bujkált a magasztos hivatal elől, amit végül csak elfogadott.

Meghalt Daniel Ellsberg, a Pentagon-iratok kiszivárogtatója

92 éves korában meghalt Daniel Ellsberg, az Egyesült Államok történetének egyik leghíresebb kiszivárogtatásának főszereplője.

Ellsberg a kormány elemzőjeként dolgozott, ám 1971-ben átadta a sajtónak a Pentagon-iratok néven elhíresült dokumentumokat, amelyek megmutatták, hogy a döntéshozók évtizedeken át hazudtak a nyilvánosságban a vietnámi háború nagyságáról, állásáról és az elesettek számáról. A tanulmányról szóló cikkek hatalmas hullámokat vertek, és a Fehér Ház erre adott reakcióinak egyik járulékos következménye lett a Richard Nixont elsöprő Watergate-botrány is. A Pentagon-iratok kiszivárogtatását dolgozta fel Steven Spielberg A Pentagon titkai című 2017-es filmje is, amelyben többek között Tom Hanks és Meryl Streep partnereként Matthew Rhys alakította Ellsberget (legutóbb pedig A Fehér Ház vízszerelői című HBO-sorozatban dolgozták fel a botrány komikus oldalát).

Ellsberg márciusban jelentette be, hogy operálhatatlan hasnyálmirigyrákja van. Úgy döntött, hogy nem vesz részt kemoterápiás kezelésen, viszont hospice gondozásban részesült az utolsó időszakban.

Száz év magányosság – Henry Kissinger köszöntése

Holnap ünnepli 100. születésnapját Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter. Tevékenysége a mai napig megosztja a diplomáciával foglalkozókat: támogatói szerint azért uralkodhat újra az első világháború előtti légkör a világban, mert Washington letért a kissingeri útról, kritikusai viszont a reálpolitikai gondolkodásával párosuló amoralitást és – főként ázsiai és latin-amerikai – melléfogásait vetik a szemére. Miért van az mégis, hogy – legyen bár a koronavírus vagy az orosz–ukrán háború a téma – sokan a mai napig kíváncsiak az aggastyán külügyér véleményére? Lapunknak küldött írásában Krajcsír Lukács történész, a nemzetközi kapcsolatok elemzője, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának tudományos munkatársa ered a Kissinger-rejtély nyomába.