Sokan gondolják úgy, hogy a fosszilis tüzelőanyagok kizárólag hatalmas, ősi állatok, például mamutok és dinók maradványaiból készültek, a feltételezés azonban hamis. Kutatók szerint azért gondolhatják ezt sokan, mert a fosszília kifejezés leggyakrabban dinoszauruszok maradványaira utal — ez azonban nem volt mindig így.
Az IFLScience szerint a 18. század közepéig a fosszília szó minden olyan felfedezést lefedett, amelyet a földből ástak ki, a fosszilis üzemanyag kifejezést pedig csak a 19. század közepén kezdték el használni. A legtöbb organizmus, amelyből fosszilis tüzelőanyag lett, a kutatók szerint nem dinoszaurusz volt, hanem olyan, sokkal kisebb méretű élőlények, amelyek már a dinók előtt jelen voltak a Földön.
A fosszilis üzemanyagok a nevük ellenére nem kövületek, hanem szénvegyületek, amelyek olyan elpusztult organizmusok bomlásával jöttek létre, amelyek nem voltak olyan összetettek, mint a dinoszauruszok. Ezzel szemben a fosszíliák általában vagy az állatok által hátrahagyott lenyomatok, vagy a kemény, bomlásnak ellenálló részeik, mint például a csontvázak, a csontok vagy a kagylók maradványai. Amennyiben ezeket a darabokat gyorsan eltemetik, könnyen előfordulhat, hogy egyszerűen megkövesednek. A csontok, a kagylók és a szövetek pedig idővel ásványokká válhatnak, amelyek nem alkalmasak elégetésre.