Best WordPress Hosting
 

Békét kötne Ukrajnával, szövetkezett Navalnijjal és még nincs börtönben Putyin kihívója

A maradék oroszországi független sajtó által szivárogtatott információk alapján a Kreml célja a közelgő elnökválasztáson az, hogy 80 százalék körüli eredményt érjen el Vlagyimir Putyin, méghozzá ugyanilyen magas részvételi arány mellett. Az oroszországi autokrácia mára eljutott arra a szintre, hogy kevésbé kell direkt csaláshoz folyamodni (bár ez sem ritka) ahhoz, hogy ezt elérje. A Putyin felé lejtő pálya miatt a választásokon alig akad kihívója az elnöknek, főleg álellenzéki jelöltek indulnak, mégpedig azért, hogy a legitimitás látszatát adják a rezsimnek.

Sokáig úgy tűnt, hogy ez idén is így lesz. A parlamenti pártok kötelességszerűen és papírforma szerint (mivel nem kell ajánlásokat gyűjteniük) rajthoz álltak: a Központi Választási Bizottság Leonyid Szluckijt, Vlagyiszlav Davankovot és Nyikolaj Haritonovot vette nyilvántartásba az Oroszországi Liberális Demokrata Párt, az Új Emberek, illetve az Oroszországi Föderáció Kommunista Pártja képviseletében. A hivatalos ellenzék ezen a választáson még inkább jelentéktelen szerepet visz, mint általában.

A Liberális Demokrata Pártnak nevezett ultranacionalisták örökös vezetője, Vlagyimir Zsirinovszkij tavalyelőtt elhunyt, a szintén állandó elnökjelölt Gennagyij Zjuganov pedig hátrébb lépett a kommunista pártban. E formációk így még az országon belül is alig ismert arcokkal kénytelenek próbálkozni. A rendszerrel kiegyező liberálisok (Új Emberek) úgyszintén,

Kompország a Mekong folyón: vietnámi hintapolitika Amerika és Kína között

Hogyha az Amerikai Egyesült Államok és Vietnám kapcsolatára gondolunk, valószínűleg a vietnámi háború jut az eszünkbe: a ’70-es években az észak-vietnámi kommunisták és a Vietkong (Nemzeti Front Dél-Vietnám Felszabadításáért) erői legyőzték a világ legerősebb hadseregét. Igaz, ehhez hathatós szovjet és kínai segítséget kaptak. A dolgok azóta igencsak összekavarodtak. Az USA és Vietnám kapcsolatát első ránézésre ugyanis már-már a szövetségesi viszony jellemzi. A közös rivális, amely miatt a két állam egymásra van utalva, Kína, de Hanoi azért a régi baráttól sem tud szabadulni, és nem is teljesen akar.

A francia gyarmatosítástól Rambóig

Vietnám a második világháború kitörése és a vietnámi háború vége között gyakorlatilag nem tapasztalt egyetlen teljes békés évet sem. Az  1800-as évek vége óta francia gyarmati uralom alatt álló országot 1941-ben Japán szállta meg. Tokió 1945-ben a függetlenség kikiáltására vette rá az ország franciabarát uralkodóját, Bao Dait. A világháború idején az országot később vezető kommunista Ho Si Minh baloldali gerillamozgalmat szervezett Viet Minh (Liga Vietnám Függetlenségéért) néven. Ők szemben álltak a franciákkal, a japánokkal és a monarchiával is.

Kegyetlenül végezték ki a magyar tudóst a kommunisták

Brusznyai Árpád klasszika-filológust, középiskolai tanárt 66 éve, 1958. január 9-én végezték ki, amiért a Veszprém Megyei Nemzeti Forradalmi Tanács vezetőjeként részt vett az 1956. október 23-a utáni eseményekben – írja a Rubicon.

Tehetséges tudós és forradalmár

Brusznyai 1924-ben született egy Szenteshez közeli településen. Már a gimnazista korában látszott, hogy rendkívül okos, ráadásul a sportban is jeleskedett. Csonttuberkulózisa miatt azonban 18 éves korában kis híján teljesen lebénult. Később görög–magyar–történelem szakos tanári oklevelet szerzett, és a klasszika-filológia ígéretes pálya elé néző tudósává vált. A fiatalember karrierjét azonban derékba törte a kommunista diktatúra, ugyanis az új hatalom nem nézte jó szemmel Brusznyai kispolgári származását, valamint azt sem, hogy apja csendőr, testvére pedig internált katolikus pap volt.

Sosem volt ekkora a veszélye annak, hogy betiltják a karácsonyt Magyarországon

Az újkori magyar történelem zavarbaejtő fejezete a Kun Béla nevével fémjelzett Tanácsköztársaság. Az I. világháborús vereség sokkjában, amikor már sejteni lehetett, hogy a „történelmi Magyarország” napjai meg vannak számlálva, a kommunisták 1919-ben 133 napra magukhoz ragadták a hatalmat, és a feje tetejére állították az országot. A káosz közepette maguk is kaotikusan működtek, korábban nem látott ütemben adták ki az új – sokszor a régieknek tökéletesen ellentmondó – rendelkezéseket, hitvallásukat tekintve azonban végig következetesek maradtak.

A Kommün az ateizmus és a marxizmus radikális változatát vallotta hivatalos ideológiaként, és egy erőszakos diktatúra keretei között próbálta azt a társadalomra erőltetni.

Ebben a vallásüldözés is kiemelt szerepet kapott. Ahogy Csunderlik Péter írja a Kérdések és válaszok 1918–1919-ről című könyvben, a baloldali radikálisok a katolikus egyházat a régi Magyarország talán legfőbb támogatójának tartották, mely ráadásul jelentős földbirtokállománnyal rendelkezett. Nem utolsósorban az iskolákból is száműzni akarták a vallásos nevelést, a kommün tette meg az első rohamlépteket idehaza a szekularizált oktatás felé.

Kínához vagy a függetlenséghez kerül-e közelebb az elnökválasztásra készülő Tajvan?

Tajvanon 2024 januárjában elnökválasztást tartanak. Az eseménynek több dolog miatt is komoly tétje van. Egyrészt a tajvani választások mindig némi izgalommal járnak, a terület nemzetközi és politikai helyzete ugyanis a kínai polgárháború vége óta rendezetlen. A tajvani kormány a szigetet hivatalosan Kína részének tekinti, magára pedig Kínai Köztársaságként, azaz az 1911-ben kikiáltott állam jogutódjaként hivatkozik. A jogi fikció szerint tehát a tajvani kormányzat nem a csendes-óceáni sziget, hanem egész Kína törvényes és legitim kormánya. Az, hogy ez mennyire tartható, a politikai viták állandó témája, hiszen sokan inkább a fennálló helyzetet törvényesítenék, azaz önálló tajvani államként folytatnák.

Peking ezzel szemben az 1949-es kommunista hatalomátvétel nyomán saját magát tekinti az egész ország és így Tajvan kormányának is. A demokratikusan megválasztott tajvani kormányra „tajvani hatóságokként” hivatkoznak, amit vagy de facto ismernek el, vagy egyáltalán nem. Semennyire, ha a baloldal, de facto, ha a jobboldal van kormányon.

Paradox módon ugyanis a kínai kommunisták a történelmi riválissal, a szigetet 1949 és 1989 között diktatórikus módon uraló jobboldali Kínai Nemzeti Párttal, azaz a Kuomintanggal ápolnak jobb viszonyt. Velük ugyanis elvi ellentét csupán abban van, hogy Tajvan „melyik” Kína része, abban nem, hogy a sziget az egy és oszthatatlan Kína egy tartománya. Ezzel szemben a Csang Kaj-sek katonai diktatúrája ellen lázadó demokratikus ellenzékből kialakuló baloldali és liberális pártokkal igen rossz Peking viszonya. Ők ugyanis azzal érvelnek, hogy Tajvan elég régóta jár külön utakon, így joguk van a függetlenséghez, és a közös kínai identitás helyett az önálló tajvanit preferálják. Sőt, a merészebbek egy teljesen független Tajvani Köztársaságról álmodnak. A dolgot nehezíti, hogy

Így csalták el a kommunisták a választásokat

Magyarország leghírhedtebb országgyűlési választását, amely során a Magyar Kommunista Párt csalássorozattal juttatta győzelemre a maga vezette koalíciót 76 évvel ezelőtt, 1947. augusztus 31-én tartották – írja a Múlt-kor.

Választások a világháború után

A második világháború után 1945 novemberében tartották az első szabad választásokat, ezen 57 százalékos abszolút többséget szerzett a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt (FKGP), a kommunisták pedig csupán 16,95 százalékot értek el. Az országot megszálló Szovjet Unió nem volt elégedett az eredménnyel, ezért Moszkva arra utasította a kisgazdákat, hogy kormányukban juttassanak kulcspozíciókat a kommunistáknak, így például a Belügyminisztérium is az ő kezükbe került.

Az egyesülés volt a kommunisták fegyvere

A Magyar Dolgozók Pártja azután jött létre, hogy a Magyar Kommunista Párt IV. és a Szociáldemokrata Párt XXXVII. kongresszusa 1948. június 12-én kimondta a két munkáspárt egyesülését. A szociáldemokraták és a kommunisták a munkásmozgalom két különböző irányát képviselték: előbbiek között a XX. század elejére teret nyertek Eduard Bernstein revizionista nézetei, amelyek szerint a munkáspártok elsődleges feladata az általános választójog kikényszerítése tömegtüntetésekkel és sztrájkokkal, és aztán a parlamentbe jutva, ott többséget szerezve, demokratikusan vezetik be hazájukban a szocializmust (például az üzemek államosításával).

Velük szemben az orosz szociáldemokrata pártból 1903-ban kiszakadó Lenin a bolsevik híveivel úgy vélte, hogy egy avantgárd élcsapatnak erőszakkal kell magához ragadnia a hatalmat forradalom útján.

Az első szövetség

Lemészárolta a tüntetőket a Kínai Kommunista Párt

A kínai hadsereg 34 éve, 1989. június 4-én fojtotta vérbe Tienanmen téri tüntetéseket. A demonstráció 1989 áprilisában vette kezdetét néhány ezer fős diáktüntetésként, azonban hamar több százezer fős lázadássá változott, amely célja a demokrácia, gyülekezési jog, sajtószabadság és politikai reformok kiharcolása lett – írja a Múlt-kor.

Óriási tüntetés

Májusra már időnként milliósra dagadó tömeg hullámzott a téren, a sátortábor nőtt, a kiürítésre adott utasítások sorra kudarcot vallottak. A tömegben jelen voltak külföldi tudósítók és televíziósok is, akik minden nap élőben közvetítették az eseményeket a világnak.