A császár megbízottja Kr. u. 101 telének elején érkezett Rómába. A fiatal, mindössze 25 éves Hadrianus – az uralkodó Traianus császár rokona – lóháton jött, egyenesen a csatatérről. Híreket hozott a szenátusnak. A szenátorok, miközben a római erők nagyszabású győzelmeiről szóló beszámolóit hallgatták, úgy érezhették magukat, mintha egy távolabbi, hősi korszakba csöppentek volna. Traianus, aki csupán három évvel korábban emelkedett Róma trónjára, lelkesítően régi vágású figurának tűnt. A külvilág felé mutatott tulajdonságai – az egyszerűség és az önfegyelem, a barátságosság és a szerénység – az antik hős legfőbb ismérvei voltak.
A harcias kelet-európai dákokban, akiknek római rabigába hajtásával Traianus egy teljes évet töltött, olyan ellenfelekre akadt, akik – hozzá hasonlóan – szinte az ősi krónikákból léptek elő. Ezek a furcsa, fenyegető és borzalmas emberek a csatában kaszával hadakoztak, mintha gabonát aratnának, sárkányos zászlókat vittek és óriási gombákra írták üzeneteiket. Ilyen részleteket mesélt el Hadrianus a senatusnak.
Ahogy Traianus üzenetei kezdtek elterjedni a városban, a rómaiakon régóta nem tapasztalt izgalom söpört végig. A lusta császárok uralkodása alatt, úgy tűnt, megöregedtek és elgyengültek, most azonban, Traianus uralma idején újból magukhoz tértek, és – minden várakozás ellenére – feltámadt bennük az életerő, mintha visszakapták volna a fiatalságukat.