Best WordPress Hosting
 

A hódok szerepe a vízgazdálkodásban 2024

Hód Konferenciát szervez az Országos Vízügyi Főigazgatóság a HUN-REN Ökológiai Kutatóközponttal. Időpont: 2024. június 11. Helyszín: Tápióbicske, Fehér István Művelődési Ház és Könyvtár

A természetes és természet-alapú megoldásokkal megvalósuló táji szintű vízvisszatartás napjaink aktuális kérdése. Jelen konferencia célja, hogy ágazatok közötti párbeszédet kezdeményezzünk a hód általi vízvisszatartás jelentőségéről és a hódhatások kezelésével kapcsolatos nemzetközi “jó gyakorlatok” adaptálásáról.

A program röviden:

400 milliárdnyi vízpótló beruházást halaszt el az Orbán kormány a sivatagosodó homokhátságon

A kormány a korábbi határozatait felülírva 3, már beígért beruházást halaszt el, amelyekkel a sivataggá váló Duna–Tisza-közi homokhátság területén több helyen pótolták volna a hiányzó víz egy részét. Így ismét távolabb került a már 30 éve köztudottan kiszáradó, Magyarország egytizedét kitevő terület gondjainak enyhítése.

A tervezett beruházások elhalasztásáról sajtóhírek jelentek meg, de nem volt világos, hogy milyen munkálatokat késleltetnek, és azok értéke mekkora. A Telex kérdésére az Alsó Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság válaszolt az Országos Vízügyi Főigazgatóság tájékoztatása alapján. Eszerint az elhalasztott beruházások a következők:

Mórahalom és térsége vízpótlása, aminek befejezésre a 1449/2023. Kormányhatározat biztosított volna fedezetet, 2,1 milliárd forintot.

Európa a leggyorsabban melegedő kontinens, mégsem prioritás a környezet- és klímavédelem az Unió közeljövőjéről szóló dokumentumban

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) először közreadott, alkalmazkodásról szóló jelentése 36 klímakockázatot sorolt öt fő csoportba (élelmezés, egészségügy, infrastruktúra, gazdaság és pénzügy, ökoszisztémák). 21 esetén már most nagyobb készültségre lenne szükség, amiből 8 különösen sürgető. A kockázatok ugyan elvontnak tűnhetnek, de valójában az egész gazdaságot és a társadalmat is veszélyeztethetik. Az extrém hőség gyakoribb előfordulása, a csapadékmintázatok megváltozása többféle rizikót is magukban hordoznak, amelyek területileg eltérők. Minél előbb mérsékelnünk kell a klímaváltozást, különben katasztrofális károkkal találhatjuk szemben magunkat itt, Európában is. Az EEA jelentése szerint több területen még akkor is felkészületlenek vagyunk, ha sikerül 1,5 foknál korlátozni a globális felmelegedés mértékét. A nem-klimatikus tényezőkön is sok múlik, de hatékony politikákkal szignifikánsan csökkenthetjük a kockázatokat. Ehhez képest az Európai Unió közeljövőjét meghatározó prioritási listában a környezet- és klímavédelem ügye csak az üzlet és a versenyképesség kontextusában jelenik meg, míg a természet és a biodiverzitás semennyire. Sokkal több szó esik biztonságpolitikáról és migrációról, pedig a klímaváltozás hatásai nem állnak meg a határoknál és nem lehet fegyverekkel semlegesíteni őket.

Európa  a leggyorsabban melegedő kontinens: 2013 és 2022 között a felszínközeli hőmérséklet emelkedése globálisan 1,13-1,17 °C volt, míg kontinensünkön ez az érték 2,04-2,10-nek adódott. A klímaváltozás következtében hosszabb aszályok, hőhullámok lépnek fel, gyakoribbak a villámárvizekhez, áradásokhoz vezető extrém csapadékesemények, a partmenti területeket pedig a tengerszint emelkedése fenyegeti.

A 21. század során a klimatikus veszélyek várhatóan tovább nőnek Európában, még az optimista szcenárió esetén is, de ennek erőssége és üteme függ a globális üvegházgáz-kibocsátástól. A következő évtizedekben az extrém hőség egyre gyakoribbá válására és a csapadékmintázatok megváltozására számíthatunk a szimulációk szerint.  Egyes területeken a heves esőzések és áradások okozhatnak gondot,  a pesszimista forgatókönyv szerint csak az árvizekből eredő károk meghaladhatják az 1 billió euró költséget évente a század végére Európában.

Nagyvárosokat nyel el a föld Kínában

Egy friss tanulmány alapján Kína nagyvárosainak közel fele süllyed, a probléma fő oka a túlzott vízkivitel – írja a BBC. Egyes települések süllyedése rendkívül gyors ütemben zajlik, minden hatodik város süllyedése meghaladja az évi 10 millimétert.

Kína az elmúlt évtizedekben robbanásszerű urbanizációt tapasztalt, a városi területeken pedig rengeteg vizet vonnak ki. A part menti városoknál a helyzetet súlyosbítja a klímaváltozás okozta tengerszint-emelkedés.

A talajsüllyedés problémájára már az 1920-as években felfigyeltek Sanghajban, az utóbbi időszakban viszont a jelenséget már szélesebb körben is észlelték. Hogy alaposabban megértsék a helyzetet, Zurui Ao, a Beidou Kutatóintézet munkatársa és kollégái 82 települést vizsgáltak meg műholdas adatok felhasználásával.

A Beregben elébe mennek az aszálynak: így tartják meg az árhullámmal érkező vizet

Magyarországot az éghajlatváltozás egyre erőteljesebben sújtja – többek között aszályok képében –, amire fel kell készülnünk. Ezt szem előtt tartva a Tiszán levonuló árhullámból épp a napokban vezet ki vizet a Beregi tározó kapuján keresztül a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság a WWF Magyarországgal együttműködve.

A csatornákban, mélyebb területeken betározott víz segíti a felkészülést a szárazabb időszakokra, hiszen amikor sokáig nincs csapadék és szükség van rá, akkor ki lehet vezetni a szárazodó területekre, ebből pedig a természetes élőhelyek és a gazdálkodók is profitálnak.

A klímaváltozás következtében folyóink vízkészlete és a talajvizek szintje egyre jobban csökken, különösen az Alföld szárazodik erőteljesen. A 2022-es történelmi aszály ízelítőt adott abból, hogy mire kell felkészülnünk. Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy a vízgazdálkodásunk ellensúlyozni tudja a szélsőségek fokozódását. A vizek többleteiből, az árvízből, a belvízből minél többet el kell raktároznunk a talajban, a hullámtereken, a csatornákban és víztározókban, hogy felkészüljünk a szárazabb időszakokra.

Autópálya vagy park: miként döntöttek a valenciaiak

Bár a várost átszelő folyó áradása a világ számos helyén ismert probléma, különböző települések más-más megoldásokkal próbálnak védekezni ellene. Míg a hollandiai Nijmegenben a helyi ártér megnagyobbítására, addig Szentendrén a mobil gátra esett a választás. A spanyolországi Valencia azonban egy ezeknél radikálisabb megoldásra szánta el magát az 1957-es, közel száz életet követelő áradás után.

Az ország vezetése úgy döntött, hogy a Turia folyó medrét elterelik, hogy az a város mellett haladjon el. A hátramaradó közel 9 kilométeres folyómedret, mely kettészeli Valenciát, eredetileg egy Valenciát Madriddal összekötő autópálya kialakítására használták volna fel. Azonban Francisco Franco diktatúrájában ritkaság számba menő ellenállás bontakozott ki a tervvel szemben. Franco végül engedett a helyiek nyomásának és elvetették az autópálya ötletét. Helyette felkérték Ricardo Bofill építészt a mára Valecia egyik szimbólumának számitó park kialakítására.

Valencia a Jardi del Turia egy szakasza, benne a régi folyót átívelő egyik híddal forrás: Kincses Krisztián

Terv született az Alföld vizeinek megmentésére – vendégünk Timár Gábor geofizikus

Komplett diagnózissal és cselekvési tervvel állt elő kutatók egy csoportja, mely bemutatja, hogyan lehet elkerülni, hogy a 2022-eshez hasonló aszályok élhetetlenné tegyék az Alföldet, annak is kiemelten a tiszántúli részét. „Az Alföld táji víztároló képessége helyreállítható, és ha ezt megtesszük, újra lehetnek nagy nyári zivatarok” – mondja podcastunkban Timár Gábor geofizikus, az ELTE TTK Geofizikai és Űrtudományi Tanszék vezetője. Milyen volt az Alföld 2-300 évvel ezelőtt? Hogyan befolyásolta az ember a folyószabályozással? Lehet-e hatni a légköri folyamatokra? Műsorvezető: Borbás Barna, Zsuppán András.

Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található. A műsor ezúttal Youtube-csatornánkon is meghallgatható.

A műsorban tárgyalt felvetésről Timár Gábor először lapunknak beszélt 2022 szeptemberében, közvetlenül a pusztító nyári aszály után. A Mészáros Csaba vízépítő mérnökkel közösen adott interjúban kifejtette, az Alföld sivatagosodása megállítható, mivel újra előidézhetők a nyári zivatarok, de ehhez vissza kell vadítani óriási területeket. A merésznek hangzó felvetés most, január végén jelent meg tudományos publikáció formájában Lépés a sebezhetőségtől a rezilienciáig: az Alföld táji víztároló képességének helyreállítása címmel. A cikket Timár Gábor mellett Jakab Gusztáv és Székely Balázs jegyzi.

Az előrejelzés nehéz dolog  Különösen, ha a jövőre vonatkozik

A Vízügyi Tudományos Tanács gondozásában megjelenő Jövőépítés a vízgazdálkodásban című sorozat azt mutatja be, hogy kiemelkedő tudósaink miként járulnak hozzá a vízügyek jövőjének építéséhez.

Életutakat ismerhetünk meg – sikerekkel és buktatókkal, hogyan kell és lehet sokszor bonyolult élethelyzetekben tisztességgel művelni a szakmát, a mérnöki hivatást –, emellett időálló szakmai módszerek és eredmények ismertetésével hasznosítható tanulsággal szolgál.

Szöllősi-Nagy András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem professzora, a sorozat immár hetedik kötetének szerzője emblematikus egyénisége a hazai víztudományoknak, vízgazdálkodásunk nemzetközi sikerének és ismertségének előmozdítója. Szakmai tevékenységét a hidrológiai előrejelzés fedi le, a műegyetemi tudományos diákköri kezdetektől egészen a világ számos vízjelzőszolgálatának operatív tevékenységében bevezetett módszeréig. Később a függvényektől és adathalmazoktól eljutott a tudományszervezésig, és a legendás, sajnos mára beszántott, Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI) tudományos főigazgató-helyettese lett.

Szigorúan titkos nyílt levél az ostobaságokat állító Orbán Viktornak

Talán a természettudományos és műszaki ismeretek Orbán videójában is nyilvánvaló hiánya vezetett oda, hogy öles léptekkel haladunk a környezetvédelmi intézményrendszer megsemmisítése felé? Íme Balogh Péter geográfus “szupertitkosnyíltlevele”. Abszurd, hogy szakmai döntések helyett a politika határozza meg, hogy a környezetromboló cégek mentesüljenek-e a környezet pusztításáért járó szankciók alól.

Tisztelt Miniszterelnök úr!

Önt becsapták.

Vízlépcső(d) Csongrádon, avagy a Körös-toroknak már úgyis annyi?

Aligha van napirenden a csongrádi vízlépcső megépítése, de a helyieket izgatja, mivel a témát a tavalyi aszály idején kormánytagok is felvetették. A csongrádiak a strandjukat féltik, a térségben gazdálkodók vizet szeretnének. Bárhogy is lesz, a Körös-torok sorsa már megpecsételődött.

Az agrárminisztertől kezdve a köztársasági elnökig mindenki szóba hozta a tavalyi aszálysokk után a vízlépcső megépítését Csongrádnál, a Tiszán, de most nagyon úgy néz ki, hogy ismét félretolták az ügyet. Az utóbbi ellenére az AHang szervezett egy lakossági fórumot szeptember 13-án Csongrádon, ahol érdekes dolgok derültek ki.

A terv már hosszú szakállat növesztett, a tiszalöki és a kiskörei duzzasztók után a csongrádit mégsem fejezték be, 1973-ban leállították a megkezdett építkezést. Ezek után került évtizedekre a fiókba a terv, és attól eltekintve, hogy egy-egy politikus előhúzta a duzzasztó szükségességét bizonygatva az ötletet, végül semmi sem történt. Tavaly ősszel megint előkerült az ügy, majd az év elején, főként a helyieket annyira el kezdte foglalkoztatni a lebegtetett beruházás, hogy Csongrádon már arról folyt a vita, hogy a város fölött, ahogy azt 50 évvel ezelőtt is tervezték, vagy alatta épüljön.

Ecomondo 2023 – az Ökológiai átmenetnek saját ökosisztémája van

Az Ecomondo, az Italian Exhibition Group nemzetközi szakkiállítása hat területen a körforgásos gazdaságot szolgáló ipari technológiák és szolgáltatások számára november 7. – 10. között 26. alkalommal nyitja meg kapuit az olaszországi Rimini Expo Centre-ben.

A hulladék hasznosításától a további erőforrások előállításáig a talaj és az agrár-erdészeti és élelmiszeripari ökoszisztémák regenerálásáig, a biomasszából nyert energiától a hulladék másodlagos nyersanyagként való felhasználásáig. És még ennél is több: a teljes integrált vízkörforgás és a környezeti monitoring, a tengerek és a vízi környezet védelme az emberi létfenntartás, és a gazdasági tevékenységek szempontjából lényeges funkciójukban.

A VÍZELLÁTÁSI LÁNC ÉS A SAL.VE AZ ÖKOLÓGIAI SZOLGÁLTATÓ JÁRMŰVEK SZÁMÁRA

Földalatti víztározókkal menthetnénk meg a Homokhátságot az elsivatagosodástól

Az elmúlt több mint száz évben a Magyarországon lehullott éves csapadék összmennyisége szignifikánsan nem változott, de annak tér- és időbeli eloszlása a szélsőségek irányába tolódik el, a heves esőzések miatt lezúduló nagycsapadék pedig nem tud hatékonyan beszivárogni a talajba. Az ország nemcsak a folyókon tapasztalható korszerűtlen vízgazdálkodás miatt szárazodik és veszít vizet, de a megfigyelt felszínalatti vízszint csökkenése is több, mint 2 cm/év volt az 1986-2010 közötti időszakban. Amellett, hogy egyre több vizet veszünk ki mezőgazdasági, ipari és lakossági célokra, a hátsági területeken még nagyobb a veszteség (akár 10 cm is évente), mert a felszínalatti vizek a folyóvölgyek irányába mozognak. Ha nem változtatunk a jelenlegi vízgazdálkodási gyakorlaton, valamint nem törekszünk a csapadék helyben tartására, akkor a Homokhátságon teljesen ellehetetlenülhet a mezőgazdaság és csak a folyóvölgyek maradnak élhetők. Ez azonban nem szükségszerű, és már most rendelkezésünkre állnak költséghatékony, helyben is megvalósítható célzott felszínalatti vízpótlási megoldások, amiknek a hatékonyságát nemzetközi jó gyakorlatok is igazolják.

A csapadék tetőkről és burkolt felületekről való összegyűjtése, kutakba juttatása, majd aszály idején onnan történő kinyerése nemcsak a vízhiányt enyhíthetné, de vízszintemelkedést is eredményezne a felszín alatt és az ökoszisztémák regenerációját is segíthetné. Természetesen csak úgy, hogy közben a bejuttatott víz megfelelő minőségét és hatását is ellenőrizzük. A felszínalatti vízkészlet egy korlátozottan megújuló erőforrás, ezért a vízkivételi gyakorlatok megváltoztatása nélkül nincs az az alkalmazkodási megoldás, ami hatékonyan segíthetne a helyzeten.

A Másfélfokon publikált “a  Homokhátság megmentése az elsivatagosodástól költséghatékony természetalapú megoldásokkal” elemzés egy most is tartó kutatás (Éghajlatváltozás Nemzeti Multidiszciplináris Laboratórium) része, az eredményeket pedig a terepen is igazolták kis léptékben. Főbb megállapítások:

A magyarországi vízgazdálkodás kétszáz éve – Hogyan nem lett átjárás a Duna és a Tisza között?

„A vízügyi szolgálat a legnehezebbek közé tartozik s rendkívüli egyéni felelősséggel is jár. Éppen ezért a legtöbb államban különleges intézkedésekkel igyekeznek biztosítani, hogy a fiatal mérnöki generációnak csak a színe-java kerülhessen be az állami vízügyi igazgatáshoz. Hazánkban, sajnos, vízügyi szolgálatunk mostoha viszonyai folytán a fiatal nemzedéknek agilisabb, élelmesebb része újabban a kevesebb felelősséggel járó és jobb megélhetést biztosító pályákon kezd elhelyezkedést keresni. Ha e tekintetben nem történik változás, lehetetlen lesz elkerülni, hogy a munkálatok végrehajtásánál hibák, hibás intézkedések is ne történjenek” – panaszkodott Sajó Elemér vízépítő mérnök 1931-ben a Vízügyi Közleményekben megjelent, Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában című átfogó esszéjében.

Erdélyi Mór cége / Magyar Földrajzi Múzeum / Fortepan Gróf Széchenyi István emléktáblája a Duna mellett Vaskapu-szorosnál 1904-ben. Az Al-Duna szabályozásának gondolatát Széchenyi vetette fel és a terveket Vásárhelyi Pállal készíttette el. A munkát már 1834-ben megkezdték, de hosszabb időre abbahagyták és végül a szabályozott szakaszt 1896-ban adták át.

Ladinek Viktor / Fortepan Ybl Miklós által tervezett támfal a nógrádverőcei Duna-parton 1940-ben.

Villámárvíz és aszály: a klímaváltozás két pusztító arca

Míg a tavalyi év az aszályról szólt, idén az év első felében inkább a túl sok víz volt a jellemző, számos magyar települést sújtott villámárvíz. A két jelenség összefügg, és a fenntartható jövőnk egyik záloga lehet, ha a túl sok és túl kevés víz problémáját nem egymástól elválasztott módszerekkel orvosoljuk, hanem összefüggéseiben kezeljük. A jó hír, hogy ez nem elsősorban pénzkérdés, a rossz az, hogy az ágazati korlátok közé szorított rendszer tehetetlensége miatt nehéz elszakadni a megszokott megoldásoktól.

A Janus-arcú klímaváltozás

Talán meglepő lehet, de a téli porviharok, a hosszú nyári aszályok és hőhullámok, valamint a sártengerek és villámárvizek hasonló gyökerű jelenségek. Az éghajlatunkon egyre inkább jellemző időjárási szélsőségeket figyelmen kívül hagyó területhasználat túlzás nélkül mondható, hogy egyre több ember életét sodorja veszélybe. Emellett a gazdasági károk is növekednek, egyre nagyobb a költsége annak, hogy fenntartsuk az alkalmazkodásra képtelen gazdálkodási módokat. Bár egy-egy időjárási esemény önmagában nem tudható be a klímaváltozásnak, de lassan körvonalazódik egy tendencia, ami keserű ízelítőt ad a klímamodellek előrejelzéseiben jósolt változásokból: nagyon úgy tűnik, az éghajlatváltozás keresztjét nem csak a jövő nemzedékek fogják cipelni, egyre inkább érezzük, hogy a mi vállunkat is nyomja.

Hogyan tompíthatjuk a villámárvizek pusztítását?

Múlt héten országszerte villámárvizek pusztítottak: kedden a heves csapadék következtében a Dunántúlon, csütörtökön pedig a déli és a keleti országrészben áradt meg sok kisvízfolyás, vagy éppen a hegy- és domboldalakról ömlött az áradat. Gyöngyöstarjánban tragikus módon halálos áldozatokat is követelt az ár.

A példátlan pusztítás több tényező együtteséből eredt, melyek közül van, amit nem tudunk befolyásolni. Ilyen például a meteorológiai események összjátéka: Gyöngyöstarjánban már kedden is sok, 50 mm feletti csapadék hullott. Ez a lassabb, egész napos esőzés telítette a talajt, de villámárvizet még nem okozott. Ehhez képest “kevésnek” tűnik a csütörtöki 25 mm körüli csapadék, ami azonban nem egy nap alatt, hanem 40 perc alatt érkezett, és így már tragédiához vezetett.

Az időjárás szerencsétlen alakulására sajnos semmilyen ráhatásunk nincsen, viszont más fontos tényezőket befolyásolhatunk:

Vizet a tájnak!

A néprajzi, kulturális és természeti értékekben gazdag Ormánság társadalmi, gazdasági problémáira van megoldás, de széles társadalmi összefogás és kormányzati akarat kell a sikerhez – véli Szilvácsku Miklós Zsolt tájépítész, jogász, a Respect Tanácsadói Közösség tagja.

Mi a baj az Ormánsággal?

Gyakran esik szó az észak-magyarországi országrészek problémáiról. Talán ritkábban hallunk a dél-dunántúli, Dráva menti tájak gondjairól. Az Ormánság, a borsodi tájhoz hasonlóan, peremre szorult, számos súlyos társadalmi és gazdasági nehézséggel küzd, ugyanakkor mindkét országrész sajátos, egyedi természeti kincseket és gazdagságot is hordoz.