Best WordPress Hosting
 

Ilyen színű lehet a földön kívüli élet

Egy új tanulmány alapján az idegen bioszférák eltérhetnek a Föld zöldellő, növények uralta világától – írja a ScienceAlert. Noha bolygónkon a növények többsége zöld színű klorofillt tartalmaz, a gyenge fényviszonyok között élő fotoszintetizáló baktériumok általában lilák, hogy a lehető legjobban kihasználhassák az infravörös sugárzást.

Lígia Fonseca Coelho, a Cornell Egyetem Carl Sagan Intézetének munkatársa és a csapat tagja szerint a lila baktériumok a legkülönbözőbb körülmények között képesek elboldogulni, így a földön kívüli élet elsődleges jelöltjei közé tartoznak. Ezen mikroorganizmusok bizonyos extrém környezetekben jól érzik magukat, amennyiben nem kellene zöld növényekkel, algákkal és baktériumokkal versenyezniük, valószínűleg még sikeresebben lennének.

A Tejútrendszerben a legtöbb csillag nem olyan, mint a Nap: kisebbek, vörösebbek, és lényegesen kevesebb hőt, illetve fényt bocsátanak ki. A galaxisban található csillagok akár 75 százaléka vörös törpecsillag lehet, a kutatók régóta próbálják kideríteni, hogy egyáltalán kialakulhat-e élet ilyen égitestek közelében.

Az élet nyomai rejtőzhetnek ebben a marsi kráterben

Egy friss tanulmány megerősíti: a NASA Perseverance robotja valóban egy ősi marsi tóban végzi misszióját – írja a ScienceAlert. A mai Jezero-kráterben a távoli múltban alkalmasak lehettek a körülmények az élet számára, ha a vörös bolygón egykor voltak mikrobák, azok megkövesedett maradványai még a térségben lehetnek.

A kutatók egy ideje sejtik, hogy a régióban évmilliárdokkal ezelőtt egy tó volt, nem véletlenül jelölték ki célterületként a krátert a Perseverance számára. A marsjáró utóbb további bizonyítékokat talált, így egy, a tóba ömlő folyó lehetséges nyomait.

A szakértők most radaradatokat elemezve pillantottak be a térség mélyére. David Paige, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem munkatársa és a csapat tagja szerint a Mars körül keringő szondákkal már megfigyeltek izgalmas felszíni formációkat, de nem tudhatták biztosan, hogy a képződmények eredeti állapotukban láthatóak-e. Ennek eldöntésében segíthet a talajszint alatti vizsgálat.

Már idén bejelenthetik az idegen élet felfedezését?

A NASA vezényletével megalkotott James Webb űrtávcső (JWST) 2021. december 25-i felbocsátását sokan csillagászati és kozmológiai mérföldkőnek tekintik. A projekt nem volt zökkenőmentes, a teleszkóp terveit már 1996-ban bejelentették, a program viszont lassan indult el, a fejlesztés során gyakori technikai problémákba ütköztek, majd 2018-tól kezdődően folyamatosan jelentették az újabb és újabb csúszásokat. A brutális költségnövekedés miatt – az eredetileg tervezett 1 milliárd dolláros büdzséből végül közel 10 milliárdos lett – az évek alatt több kritikus is felvetette, hogy törölni kellene a missziót.

A kutatók többsége egyetért abban, hogy a szerkezet elindulása végül kárpótolta a tudományos közösséget. Az infravörös, új generációs űreszköz minden korábbi űrteleszkópnál kifinomultabb, példátlan részletességben képes adatokat gyűjteni az első galaxisok és csillagok formálódásáról, a potenciálisan lakható exobolygók légköréről, a korai fekete lyukakról, Naprendszerünk égitestjeiről, valamint számos más objektumról és jelenségről.

A JWST 2022 júliusában kezdte meg tudományos munkáját, első fotóját is ekkor közölték, azóta pedig lélegzetelállító felvételeivel laikusok millióit ejtette ámulatba, miközben megfigyeléseivel bizonyította, valóban új korszakot hozott az űrkutatásban. A teljesség hiánya nélkül az elmúlt másfél évben

Az élet alapjára bukkantak a Naprendszer egyik holdján

Egy új tanulmány alapján olyan molekulát detektáltak a Szaturnusz Enceladus nevű holdjánál, amely az élet előfutára lehet – írja a Live Science. A hidrogén-cianidot olyan, a felszínből kiáramló gázben mutatták ki, amely az égitest mélyéről származik.

A Földön a hidrogén-cianid a legtöbb élőlény számára mérgező, a kutatók azonban úgy vélik, hogy a vegyület fontos szerepet játszott az élet keletkezésében. A molekula ugyanis az élethez szükséges fehérjék építőkövei, az aminosavak számára előanyagként szolgálhatott.

Ez a kiindulópontja az élet eredetével kapcsolatos legtöbb elméletnek

Üstökösök terjeszthetik az életet a galaxisban

Egy friss tanulmányban a szakértők azt vizsgálják, eljuttathatták-e üstökösök az élet építőelemeit olyan kőzetbolygókra, amelyek a Naprendszeren kívül fekszenek – írja a Space.com. A Föld esetében már korábban felmerült, hogy az érintett anyagok kisebb égitestek közvetítésével érkezhettek.

Bolygónk korai időszakában rengeteg, a Naprendszer formálódásából hátramaradt objektum, köztünk sok aszteroida és üstökös csapódott be. Egyes kutatók szerint az üstökösök olyan molekulákat is magukkal hoztak, amelyekből aztán kifejlődött az élet.

Richard Anslow, a Cambridge-i Egyetem munkatársa és kollégái ezúttal arra voltak kíváncsiak, vajon a Tejútrendszerben lévő exobolygóknál is lejátszódhatott-e hasonló. A szakértők a vizsgálathoz új matematikai modelleket dolgoztak ki.

Még ma is lehet élet a Mars mélyén

A Mars napjainkban egy rendkívül száraz, barátságtalan égitest, mai tudásunk alapján a felszín teljesen alkalmatlan az általunk ismert élet számára. A távoli múltban ugyanakkor egészen más volt a helyzet.

A vörös bolygón végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy évmilliárdokkal ezelőtt nagy mennyiségű folyékony víz volt a felszínen, a folyókkal, tavakkal és tengerekkel borított Marson pedig az élet is jelen lehetett. A helyzet akkor változott meg, amikor az égitest – tisztázatlan okokból – elveszette mágneses mezejét, légköre elillant, a Mars pedig védtelenné vált az űrből érkező sugárzással szemben.

A különböző robotok, így a NASA Curiosity marsjárója jelenleg a felszínen keresik az egykori élet lehetséges nyomait. Elképzelhető ugyanakkor, hogy a mélyben még ma is léteznek organizmusok? – teszi fel a kérdést az IFLScience.