Trianon emlékoszlopaitól nem látszik, hogy a 400 év után újra függetlenné lett Magyarországot egyéb módon is szétszabdalták, megcsonkították belső konfliktusai – írja Hatos Pál a Válasz Online-nak küldött évfordulós megemlékezésében. A történész felhívja a figyelmet: miközben 104 évvel ezelőtt Nagymagyarország meghalt, Csonka-Magyarország megszületett és ma is él. És nem véletlenül úgy, ahogy.
Archívum címkék: kossuth lajos
Töröltetné a kormány Táncsics egykori börtönének műemléki védettségét
Az 1848-as forradalom és szabadságharc 176. évfordulójához közeledve a kormánynak a március 15-i események egyik fontos helyszínével kapcsolatban is akadt egy meglepő gondolata – derült ki egy, az Országgyűlésnek március 12-én benyújtott törvényjavaslatból, amelyet kedden tárgyalnak meg.
A Semjén Zsolt KDNP-s miniszterelnök-helyettes által benyújtott dokumentum egyik pontjának indoklása ugyanis így szól:
A Budapest I. kerület 6546 helyrajzi számú ingatlan törlésre kerül a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonnak minősülő, műemléki védelem alatt álló építmények és építményegyüttesek köréből.
Szövetségesek nélkül – vajon győzhetett volna a szabadságharc?
„Magyarország 1848-ban nem, pontosabban csak a birodalom részeként volt rajta Európa térképén” – fogalmaz a Válasz Online-nak küldött cikkében Hermann Róbert történész, a VERITAS Történetkutató Intézet kutatócsoportjának vezetője, aki március 15. alkalmából tudományos pályájáért Széchenyi-díjban részesült. A korszak legjobb ismerője szerint a Batthyány-kormány, majd Kossuth Lajos erőfeszítései ellenére sem sikerült nagyhatalmi támogatást szerezni a magyar ügynek, s ez alapjaiban befolyásolta a szabadságharc győzelmi esélyeit. Mégsem volt hiábavaló a küzdelem: igaza lett Palmerston brit miniszterelnöknek, aki szerint ha Magyarországot „túlerővel teljesen szétzúzzák, ebben a csatában Ausztria saját jobb kezét zúzza széjjel”. A forradalom leverése után még tizennyolc évbe telt az osztrák politikusoknak, hogy felismerjék: Magyarország nélkül nem megy. Ismeretterjesztő esszé a forradalom kitörésének évfordulóján.
Így született meg az új Magyarország
Magyarországon Szent István óta nem történt olyan gyökeres és átfogó változás, mint 1848 tavaszán néhány hét alatt. Hiszen egyedül az államalapítás volumene mérhető ahhoz, ahogy Batthyány Lajos miniszterelnöki kinevezésével és az áprilisi törvények szentesítésével hazánk nyolc és fél évszázad után maga mögött hagyta a rendi időszakot, felszámolta a rendi társadalmat, és a modern, polgári fejlődés útjára lépett. Történelmünk legnagyobb rendszerváltása volt ez, amelynek ráadásul a lakosság túlnyomó többsége a nyertesének érezhette magát.
Március 15. kapcsán elsősorban Petőfi és a pesti forradalom viszi a prímet, nemzeti emlékezetünk némi kegyet gyakorol még talán Kossuth, Deák és Széchenyi irányába, miközben a sikert kivívó reformkor harcairól, tucatnyi nagy formátumú államférfiról szinte tudomást sem veszünk. Különösen méltatlan ez első felelős kormányunk fejével, Batthyányval, aki ennek a történelmi átmenetnek kulcsfigurája, sőt nyugodtan azt is mondhatjuk, főszereplője volt.
2023. március 17-én volt 175 éve, hogy Batthyány Lajos megkapta a miniszterelnöki kinevezést. A 24.hu-n Dr. Melkovics Tamás történész, az ELTE BTK Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszékének oktatója segítségével sorozatot indítottunk Batthyány életének bemutatására. A folytatásban arról a hat hónapról lesz szó, amely során
Arabok rabolták el Batthyány Lajost
A főrendi ellenzéken belül általános elutasítás fogadta Kossuth Lajos népszerűségét az 1840-es évek legelején: mindenki morgolódott, a magyar arisztokrácia a pokol fenekére kívánta a sehonnai kis újságírót, sőt volt, aki visszarettent a gyökeres reformoktól, míg másokat teljes pálfordulásra késztetett. A többség azonban kivárt, a liberális mágnások vezére, Batthyány Lajos pedig felismerte, hogy el kell engednie a főnemesség által dominált reformfolyamat eszméjét, mert megfelelő erőt csak a vármegyéket működtető köznemességgel összefogva lehet felmutatni.
A következő időszakban Batthyány és Kossuth már igyekezett politikáját összehangolni, munkakapcsolatuk egyre szorosabbá vált. Bár közeli barátokká soha nem váltak, mégis a reformkor nagyszerűségének, tettvágyának egyik szimbóluma a társadalmi hierarchia csúcsán álló arisztokrata és a nincstelen, birtoktalan kisnemes összefogása a haza felemelése érdekében – itt írtunk erről részletesen.
2023. március 17-én volt 175 éve, hogy Batthyány Lajos megkapta a miniszterelnöki kinevezést. A 24.hu-n Dr. Melkovics Tamás történész, az ELTE BTK Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszékének oktatója segítségével sorozatot indítottunk Batthyány életének bemutatására. A folytatásban a bécsi udvar és a magyar ellenzék harcáról lesz szó,
Így bukott el a magyar szabadságharc
A Bem József vezette magyar honvédseregek 1849. augusztus 9-én vívták az 1848-49-es szabadságharc utolsó ütközetét, amely során Temesvár mellett döntő vereséget szenvedtek Haynau császári táborszernagytól. A számos kapitális hibával tarkított csata után a magyar erők minden győzelmi esélyt elvesztettek, és négy nappal a temesvári kudarc után – Világos mellett – le is tették a fegyvert – írja a Rubicon.
Nehéz helyzetbe kerül a magyar haderő
Az orosz beavatkozást követően Görgei Artúr fővezér vereséget szenvedett Győrnél, és csapataival visszaszorult a Felvidék hegyei közé. Az újonnan kinevezett fővezér, Dembinszky Henrik ezután mindent egy lapra tett fel: júliusban gyors menetben levonult az Alföldre, hogy Szeged mellett, egyetlen pontban összpontosítsa a megmaradt magyar erőket.
Kezdetben Batthyány is a pokol fenekére kívánta Kossuth Lajost
Nem igaz, hogy a XIX. század első felének magyar főnemessége „idegenszívű” lett volna. A reformkor országgyűlésein a politizáló magyar arisztokrácia komoly része háttérbe tolta saját, egyéni érdekeit, hogy a Habsburg kormányzattal szemben a magyar nemzeti érdeket képviselje, kiharcolja a társadalmi és gazdasági fejlődést és a politikai átalakulást. Az államalapítást követően Magyarország történelmének legnagyobb szabású és legsikeresebb rendszerváltásának az „előkészítése” és megvalósítása zajlott 1830-1848 között – úgy is mondhatjuk, a nagy magyar államférfiak kora volt ez.
Az alsótáblán küzdő vármegyei követek reformtörekvései onnantól kezdve számíthattak bármiféle sikerre, hogy a felsőtáblán is megjelent a kormánytöbbséggel szembeszállni képes, úgynevezett főrendi ellenzék. Ennek megszervezése Batthyány Lajos nevéhez fűződik, aki az 1839-1840-es diétán gyakorlatilag a teljes ismeretlenségből jelent meg a nagypolitika színpadán. A következő nagy lépés 1843-1844-ben történt, amikorra Batthyány félretette a pokol fenekére kívánt Kossuth-tal szembeni ellenérzéseit, majd
„a két Lajos” szorosan összedolgozva idővel átvette a vezető szerepet, és közös mederbe terelte az alsóház és a felsőház küzdelmét.