Best WordPress Hosting
 

Hermann Róbert: a Most vagy soha! legalább megpróbált film lenni, de mégis szerencsétlen öszvér lett belőle

Megkereste az Index a nemzeti ünnep apropóján Széchenyi-díjjal is elismert Hermann Róbert történészt, az 1848-1849-es események elsőszámú kutatóját, hogy megkérdezze a véleményét a néhány nappal ezelőtt bemutatott, Rákay Philip és Szente Vajk producerek nevével fémjelzett, Lóth Balázs által rendezett Most vagy soha! című filmmel (kritikánk róla itt olvasható) kapcsolatban.

A szakember válaszában nem fogta vissza magát – előbb kijelentette, hogy az IMDB-n jelenleg látható 1,5-ös értékelést túlzottan pocsék, érzelemvezérelt minősítésnek tartja, hiszen ha az Aranybulla 1,1-en áll, akkor a Most vagy soha! legalább egy ötöst érdemelne, majd hozzátette: az

legalább megpróbált film lenni, amit az Aranybulláról aligha mondhatunk el.

Szövetségesek nélkül – vajon győzhetett volna a szabadságharc?

„Magyarország 1848-ban nem, pontosabban csak a birodalom részeként volt rajta Európa térképén” – fogalmaz a Válasz Online-nak küldött cikkében Hermann Róbert történész, a VERITAS Történetkutató Intézet kutatócsoportjának vezetője, aki március 15. alkalmából tudományos pályájáért Széchenyi-díjban részesült. A korszak legjobb ismerője szerint a Batthyány-kormány, majd Kossuth Lajos erőfeszítései ellenére sem sikerült nagyhatalmi támogatást szerezni a magyar ügynek, s ez alapjaiban befolyásolta a szabadságharc győzelmi esélyeit. Mégsem volt hiábavaló a küzdelem: igaza lett Palmerston brit miniszterelnöknek, aki szerint ha Magyarországot „túlerővel teljesen szétzúzzák, ebben a csatában Ausztria saját jobb kezét zúzza széjjel”. A forradalom leverése után még tizennyolc évbe telt az osztrák politikusoknak, hogy felismerjék: Magyarország nélkül nem megy. Ismeretterjesztő esszé a forradalom kitörésének évfordulóján.

Ettől a találmánytól rettegtek a diktátorok

Közismert, hogy a nyomtatott könyvek megjelenése milyen elképesztő hatást gyakorolt a történelem folyására. Kevésbé szokás hangsúlyozni viszont, hogy a könnyű és olcsó sokszorosítás eljárása is hasonló, mondhatni forradalmi folyamatokat indított el. A nyomdagépek ugyanis drága, bonyolult, nehéz, szaktudást igénylő, kis mennyiségek nyomtatása esetén nem hatékony eszközök voltak, ráadásul az állam szükség esetén viszonylag egyszerűen képes volt megakadályozni a hozzáférést, ezzel megszűrve a nagy tömegekhez eljutó információkat is.

Gondoljunk csak egy kézenfekvő példára: milyen jelentősége volt az 1848-as pesti események idején, amikor a forradalmárok végre kinyomtathatták a 12 pontot – nem véletlenül ez a nap jelzi a forradalom kezdetét.

Hatékony és olcsó megoldás

Két napon át harcoltak a magyarok a kápolnai csatában

Henryk Dembiñski magyar fővezér és Alfred zu Windisch-Grätz tábornagy seregei 175 éve, 1849. február 26-27-én vívták meg a kápolnai csatát. A két napon át tartó ütközetben több tízezer katona szállt szembe egymással – derül ki a Rubicon cikkéből.

A csata első napja

Windisch-Grätz február 18-19-én kapott hírt arról, hogy a magyar fősereg Eger környékén tartózkodik, ezért elhatározta, hogy felkeresi őket. A tábornagy 30 000 fővel és 165 löveggel indult meg, a magyarok ezzel szemben 43 000 katonával és 150 ágyúval rendelkeztek. A két sereg február 26-án ütközött egymásba, az első ágyúlövést délután 2 óra környékén lehetett hallani.

Véres harc árán nyerték meg a magyarok a sorsdöntő csatát

Bem József honvéd tábornok és Puchner Antal erdélyi császári főparancsnok seregei 1849. február 9-én vívták a sorsdöntő piski csatát. A véres küzdelemben végül a magyarok győzedelmeskedtek – írja a Rubicon.

Kilátástalan helyzetben a magyarok

Miután Bem csapatai súlyos vereséget szenvedtek Nagyszebennél, a tábornoknak csupán 1500 embere és néhány ágyúja maradt. Egyetlen lehetősége így az volt, hogy egérutat nyer nyugat felé, és eléri a Maros mentén haladó utánpótlást, amit Damjanich János küldött számára.

Elsöpörték a magyar katonák a Habsburg sereget

Guyon Richárd ezredes százhetvenöt éve, 1849. február 5-én hajtotta végre a szabadságharc egyik legragyogóbb haditettét. A férfi Görgei Artúr feldunai hadtestét vezetve áttörte a császári erők védelmét és megnyerte a branyiszkói csatát – derül ki az MTVA Sajtóarchívumának anyagából.

Kettészakad a honvédsereg

Az Alfred zu Windisch-Grätz herceg vezette császári seregek 1848 végén általános támadást indítottak Magyarország ellen. A magyar hadsereg ezután két részre oszlott: egy része a legrövidebb utón a Tisza mögé vonult vissza, míg Görgei hadteste a felvidéki bányavárosokba ment, ahol a fáradt katonák pihentetésére, készletei feltöltésére.

Így jutottak hatalomra Lenin vezetésével a bolsevikok

Az 1917. októberi orosz forradalom kétségkívül a XX. század egyik legjelentősebb eseménye volt. (A forradalom az Oroszországban 1918-ig használt julián naptár szerint október 25-én tört ki, ami a Gergely-naptár alapján november 7-ére esik; a cikkben a korabeli orosz időszámítás szerint idézzük fel az eseményeket.) A kapitalizmusnak ez az esemény és következményei állítottak egyetlen komoly riválist. A XX. század második felét a hidegháború határozta meg, hatást gyakorolt a gyarmatosítás felszámolására, a nemzeti felszabadító mozgalmakra és a kínai forradalomra is.

A közoktatás az urbanizáció és az iparosítás révén utat nyitott Oroszország modernizációja felé. Az ország alig 25 év alatt annyit fejlődött, hogy 1941-ben képes volt feltartóztatni a náci támadást azután, hogy Németország a kontinentális Európa fennmaradó részét már uralma alá hajtotta. Elképzelhető, hogy a szovjetek háborús erőfeszítései nélkül a nácik megnyerték volna a háborút Európában, mivel a német haderő 80 százaléka a keleti hadszíntéren összpontosult. A Wehrmachtnak még a D-nap után is csak a 20 százaléka harcolt a britek és az amerikaiak ellen. Végül Oroszország nukleáris szuperhatalom lett, és máig a világpolitika egyik jelentős tényezője.

Buyenlarge / Getty Images Orosz katonát ábrázoló plakát.

Így akadályozták meg az angolok az 1848-as forradalmukat

Az 1848-as tavaszi forradalmi hullám előtt a kontinentális Európában már három évtizede gyűlt a feszültség, amelynek középpontjában a nemzetiségi jogokért folytatott küzdelem állt. A közös ügy társadalmi osztályokon átívelve egyesítette a radikálisokat, akiket akcióba lendítettek a gazdasági válság okozta megrázkódtatások. Az abszolutista államok voltak a fő célpontok, különösen az olyanok, mint a Habsburg Birodalom, amely népek tucatjai fölött uralkodott, ám a legtöbbet elidegenítette magától.

Oszd meg és uralkodj!

Ugyanezekben az évtizedekben Nagy-Britannia eltérő útra lépett. A nemzeti identitás egyrészt olyan intézményeken nyugodott, amelyek a választójoggal rendelkező szűk rétegnek megadták a politikai képviselet lehetőségét, másrészt amikor 1830 körül a radikális változások érdekében egy társadalmi osztályokat összefogó koalíció született, gyorsan meghozták az 1832-es Reformtörvényt, amely megosztotta ezt az egységet. A törvény választójoghoz juttatta ugyanis a városokat, a középosztály jelentős részét – közülük természetesen csak a megfelelő életkorú és vagyonú férfiakat. Ez azonban elegendő volt ahhoz, hogy ők már abban legyenek érdekeltek, hogy megőrizzék a status quót.

Ezért fejezték le az első feministát

Az 1748-ban, a dél-franciaországi Montauban városában született Marie Gouze-nak talán azt hányták a szemére legtöbbször, hogy nem tudja, hol a helye. Ha ebben volt is némi igazság, annak valós oka is volt: a hivatalosan egy helyi hentes gyermekeként világra jött lány már kiskorában megtudta, hogy igazi apja Pompignan márkija, Jean-Jacques Lefranc. Marie kilencéves koráig sok időt is tölthetett vér szerinti apjával, aki társadalmi rangjához méltóan művelt ember volt, ráadásul drámaíró-költőként is szerzett magának némi hírnevet. A kislányra nagy hatást gyakorló márki azonban egy új házasság kedvéért Párizsba költözött, és minden kapcsolatot megszakított az egy ballépés gyümölcsének tartott lánnyal.

Törvény szerinti apja halála után a 17 éves Marie-t feleségül kényszerítették egy szakácshoz, akinek egy gyereket is szült, de a férfi két évvel később meghalt, a házasságot rettenetes csapásként megélő lány pedig úgy döntött, Párizsba költözik és író lesz belőle. Ekkor vette fel az Olympe de Gouges nevet.

Alkotni kezdett

Novák Katalin Ausztráliában emlékezik ’56-ra

A magyar a szabadság nyelve – hangsúlyozta Novák Katalin köztársasági elnök az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékezve Melbourne magyar közössége előtt vasárnap Ausztráliában.

A Magyar Központban rendezett ünnepségen a köztársasági elnök kiemelte: október 23. a diaszpóra legnagyobb ünnepe, ezen a napon van mit éltetni és van mit siratni. Október 23-dikában benne vannak az anyaországi, a Kárpát-medencei és a diaszpórában élő magyarok is – mutatott rá.

Novák Katalin hozzátette: ma azt ünnepeljük, ami megkérdőjelezhetetlenül összeköt bennünket, hiszen közös a nyelvünk, a történelmünk és az ünnepeink. Arra is emlékeztetett, hogy a kivívott szabadságért nap mint nap meg kell küzdeni. „Nemcsak lehetőségünk, hanem kötelezettségünk is tenni azért, amiért 1956 hősei küzdöttek, egy szabad és erős magyar nemzetért” – fogalmazott az államfő Melbourne-ben.

Az orosz történelemkönyv miatt felszólították a rákosmenti Fidesz-frakció tagjait, hogy tartsák magukat távolt az ’56-os megemlékezésektől

Szörnyű, hogy 67 évvel később ki kell hangsúlyozni Magyarországon, hogy a forradalmárok hősök voltak, nem fasiszták

– ecsetelte a Facebookra feltöltött videójában Gergely Bálint, a Momentum rákosmenti politikusa, aki egyúttal felszólította a kerület fideszes képviseletét, hogy maradjanak távol a közelgő ’56-os megemlékezésektől.

Gergely szerint ez az elhíresült új orosz történelemtankönyv miatt lenne ildomos, hiszen abban a forradalmárokat fasiszta múltúnak nevezték, továbbá a magyar forradalomról azt írták, hogy azt nyugati titkosszolgálatok katalizálták, segítették elő. Mindezek tetejében szuverenitási kérdésekben mindig kérlelhetetlen magyar kormány ebben az esetben kevésbé szenvedélyesen reagált.

Nagyszabású képregény készült Tóth Ilonkáról, az ’56 után kivégzett orvostanhallgatóról

„Az elmúlt években egyre több történelmi képregény látott napvilágot itthon. Az  56-os eseményekkel eddig csak a Futaki–Tallai-féle Budapest angyala és Bán Mór – Fazekas Attila Tűzvihar című műve  foglalkozott. Ezért úgy éreztük, itt az ideje egy újabb, igazi 56-os képregénynek, ami akciószerűen végigvezeti a fiatalabb olvasókat a forradalom emblematikus eseményein, bemutatja a kevéssé ismert hősöket, a budapesti események résztvevőit” – írja a Képes Krónikák Kiadó, milyen ambíciókkal készült A népet szolgáltuk – Tóth Ilonkáék története című képregény.

Tóth Ilonka az 1956-os forradalom utáni megtorlások egyik szimbolikus alakja. A fiatal orvostanhallgató az október 23-i diáktüntetés után csatlakozott az önkéntes mentőszolgálathoz, majd november 1-től a Domonkos utcai kórházi részleg vezetője lett. 1956. november 19-én tartóztatták le, eleinte röplapozásért. Később gyilkossággal vádolták meg: a vád szerint társaival együtt halálos mérget adtak be egy ÁVH-ügynöknek vélt rakodómunkásnak. Társaival együtt 1957 júniusában felakasztották.

Képes Krónikák Kiadó

John Sadovy az 1956-os forradalmat a világnak megmutató képeiből nyílt kiállítás a Nemzeti Múzeumban

Ha nincs kommunizmus, akkor a XX. század második felében Európa nem hasad ketté, és a XXI. századi geopolitikai változásoknak nem magatehetetlen elszenvedője, hanem alakítója lehetne – hangsúlyozta A Szabadságharcosok között – John Sadovy fényképei az 1956-os magyar forradalom napjaiból című kiállítás pénteki megnyitóján a Magyar Nemzeti Múzeumban Kövér László, az Országgyűlés elnöke.

Az 1956-os események a kommunizmusból kitörni akaró, ám a világpolitika főszereplői által cserbenhagyott magyarság tragédiáját jelentik – tette hozzá, majd hozzátette: a XX. század legnagyobb geopolitikai katasztrófája a Szovjetunió létrejötte, azaz a történelmi keresztény Oroszország bolsevizálódása volt, hiszen ez nemcsak Magyarországon okozott tragédiát, de egész Európára is kihatott, máig tartó szellemi utóhatásában,

a bolsevik gondolat egyik vírusmutációja révén, napjainkban felbomlasztással fenyegeti az egész nyugati civilizációt

Ez volt a magyar honvédség első győzelme

A magyar szabadságharc első ütközete 175 éve, 1848. szeptember 29-én Pákozdnál zajlott le a magyar honvédhadsereg és a Jellasics horvát bán vezette osztrák sereg között – írja az MTI.

Magyarországra támad a horvát bán

1848 szeptemberében nyilvánvaló lett, hogy a bécsi udvar semmibe veszi a márciusban megalakult független magyar felelős kormányt, és miniszteri ellenjegyzés nélkül intézkedik. V. Ferdinánd király így helyezte vissza szeptember 4-én a nyáron felfüggesztett Jellasicsot báni méltóságába, méltányolva a Habsburg-dinasztia és a monarchia iránti hűségét.

Demeter Szilárd szerint is felháborító az új orosz állami tankönyv, ami szerint az 56-os forradalmárok fasiszták voltak

Nagy vihart kavart a hétvégén az új orosz állami történelemtankönyv tartalma, amivel a jövőben az országban tanuló tizenhét éves diákok mindegyike találkozik majd, hiszen az 1956-os forradalmárok a vonatkozó fejezet szerint fasiszta katonák voltak, rengeteg gyilkosságot követtek el, az oroszoknak pedig nemes egyszerűséggel kár volt a rendszerváltás időszakában elhagyni az országot.

A mokszvai levéltár vezetőjét korábban kulturális miniszterként kirúgó Putyin-tanácsadó, Vlagyimir Megyinszkij által jegyzett kötetről – ami közel száz oldalon át ír a Putyin-éráról, tizennyolc oldalon pedig a jelenleg is folyó orosz-ukrán háborút mutatja be – a Telex megkérdezte a Petőfi Irodalmi Múzeumot irányító Demeter Szilárd véleményét is, aki válaszában kijelentette:

Szerintem nincs olyan jóérzésű magyar ember, akit ne háborítana fel. Azt többször elmondtam, leírtam, hogy ahogyan nincs jó náci, úgy nem létezik jó kommunista sem. Az embertelen diktatúrák attól még embertelenek és diktatúrák maradnak, hogy valakik utólagosan elkezdik kozmetikázni. 1956-ot nevezték már ellenforradalomnak is (ráadásul magyarok), az is a hőseink meggyalázása volt.

Így bukott el a magyar szabadságharc

A Bem József vezette magyar honvédseregek 1849. augusztus 9-én vívták az 1848-49-es szabadságharc utolsó ütközetét, amely során Temesvár mellett döntő vereséget szenvedtek Haynau császári táborszernagytól. A számos kapitális hibával tarkított csata után a magyar erők minden győzelmi esélyt elvesztettek, és négy nappal a temesvári kudarc után – Világos mellett – le is tették a fegyvert – írja a Rubicon.

Nehéz helyzetbe kerül a magyar haderő

Az orosz beavatkozást követően Görgei Artúr fővezér vereséget szenvedett Győrnél, és csapataival visszaszorult a Felvidék hegyei közé. Az újonnan kinevezett fővezér, Dembinszky Henrik ezután mindent egy lapra tett fel: júliusban gyors menetben levonult az Alföldre, hogy Szeged mellett, egyetlen pontban összpontosítsa a megmaradt magyar erőket.

Kik voltak a magyar történelem legnagyobb bűnbakjai?

Négy magyar történész fejti ki a véleményét erről a kérdésről, alaposan körüljárják az egyes korszakokat. Az államalapítástól számított ezer éven át szinte minden nemzedékben akadtak olyanok, akiket a hanyatló időszakokért, vesztes csatákért és háborúkért, negatív történelmi eseményekért okolni lehetett. De miért éppen őket?

Idegenszívű királynék és a csatatér vesztesei

Szent István felesége, Gizella a fiatalon elhunyt Imre herceggel, Székely Bertalan 1873-as vásznán

A civileket sem kímélte Haynau, a véreskezű hóhér

Julius Jakob von Haynau táborszernagyot 1850. július 8-án hívta vissza a Magyarországon állomásozó császári csapatok éléről Ferenc József osztrák császár. Haynau volt az 1848-49-es szabadságharc leverése után a magyar honvédek és polgári lakosság ellen indított megtorlás irányítója, aki tetteivel nem csak hazánkban, de egész Európában gyűlöletessé tette nevét – írja a Rubicon.

A bresciai hiéna

Haynau nemesi családba született és már fiatalon, 15 esztendősen a császári hadseregbe állt, ahol egészen a táborszernagyi rangig küzdötte fel magát, miközben elhíresült kegyetlenségéről és önfejűségéről. Az 1849-es megtorlások előtt leghírhedtebb tettét az olaszországi Bresciában hajtotta végre, ahol a város elfoglalása után a sebesült forradalmárokat a betegágyaikon gyilkoltatta meg, míg a nőket nyilvánosan megkorbácsoltatta. Ezután ragadt rá a bresciai hiéna gúnynév.