Törökország közepén, Bogazkale közelében ősi falrendszer húzódik. Az egyik irányból méretes, oroszlánszobrokkal szegélyezett kapun lehet bejutni, odabent hátrahagyott kövek jelzik, a távoli múltban egy hatalmas, élettel teli település állt itt. Impozáns romok, edénytöredékek, ékírásos agyagtáblák, ennyi maradt hátra az egykor virágzó Hattusából.
A település fénykorában, mintegy 3300–3400 éve 50 ezer lelkes volt, ezzel a korszakban igazi metropolisznak számított. Bár a város most csupa rom, némi fantáziával vagy a különböző rekonstrukciók révén el tudjuk képzelni, mennyire lélegzetelállító lehetett eredeti állapotában.
Hattusa méltó központja volt a Hettita Birodalomnak, ennek a bronzkori, nyugat-ázsiai nagyhatalomnak. Az időszámítás előtt 1650 környékén megalapított állam ereje csúcsán a mai Törökország nagy részét, sőt Szíria, Irak, Libanon és Ciprus egyes területeit is ellenőrzése alatt tartotta. A hettiták ekkoriban számos néppel osztoztak a tágabb, Észak-Afrikát és a Közel-Keletet is magába foglaló Mediterráneum térségén, uralkodóik az egyiptomi fáraók méltó riválisai voltak.