A klímaváltozás hatására Magyarország éghajlata egyre inkább mediterránná válik: hosszú aszályok és hőségperiódusok nyáron, eltűnő ősz és tavasz, valamint enyhe, csapadékos tél. A hideget kevesen szeretik, utóbbit ezért könnyű elintézni annyival, hogy legalább kevesebbet kell fűteni, ennél azonban többről van szó. Az őshonos élővilág kiválóan alkalmazkodott az átmeneti fagyokhoz, a táplálékhiányhoz, és bár elsősorban a túlélésre rendezkedett be, sok szempontból ökológiailag is fontos a hideg.
A fűtésen valóban lehet spórolni, az sem baj, ha kevesebb üvegházhatású gáz jut a légkörbe, de azért biztosan sokunknak hiányzik a hó, a jég, és az igazi, „csikorgó” hideg megtapasztalása. Korábban írtunk arról, hogyan védekeznek növényeink fagyállóval a téli hónapokban, miként hat a szárazföldi állatokra a hideg évszak (és miért nem jó az enyhe tél), most pedig a víz felé fordulunk, pontosabban legnagyobb tavunkhoz, a Balatonhoz.
Milyen hatással van a hideg a tó növényvilágára, az ökoszisztéma legfontosabb pillérére? Az algákra, a nádasokra? Milyen kulturális értékek vesznek oda a balatoni jég eltűnésével? Dr. Schleicher Veronika néprajzkutatóval, a Néprajzi Múzeum főosztályvezetőjével és Dr. Tóth Viktor limnológussal, a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet tudományos főmunkatársával beszélgettünk.