Nőgyűlölő, pszichopata, egocentrikus, bűnös, szexuális ragadozó. Mégis rengetegen szeretik, mert nagyra értékeli a barátságot, a hűséget és a testvériséget
– így jellemezte Álex Piná Andrés de Fonollosát, ismertebb nevén Berlint. A rabló A nagy pénzrablás legizgalmasabb, de egyben legmegosztóbb karaktere volt, aminek nemcsak az volt a kulcsa, hogy az őt alakító Pedro Alonso kellő karizmával töltötte meg a szerepet, hanem az is, hogy remekül megírt karakter volt. Berlin nem az a tipikus imádnivaló szociopata, akiről papíron tudjuk, hogy rossz, mégis arany szíve van, hanem az, akitől a sorozat nagy részében tényleg megfagy az ember ereiben a vér, a felsorolt, nem túl hízelgő jelzőket egytől egyig szemlélteti is, mégis olyan karizmával teszi mindezt, hogy lehetetlen nem felfigyelni rá. A kérdés nem is az volt, hogy kap-e előzménysorozatot, sokkal inkább az, hogy mire hegyezik majd ki mindezt.
Berlin alakja már ránézésre is egy sor izgalmas szempontot kínálhat: mi törte meg ennyire, hogy a múltbéli jelenetekben látott boldog férfiból az lett, akit a sorozatban látunk? Mi a helyzet a fiával? Az apjával? Közös múltjával A nagy pénzrablás agytrösztjével, a Professzorral? Lehet-e humanizálni egy olyan karaktert, aki megerőszakolt egy nőt a sorozat első évadában? Megannyi izgalmas felvetés egy izgalmas karakterről – hogy aztán a sorozat inkább egy az egyben lemásolja A nagy pénzrablás receptjét, és azt annak leglényegesebb elemétől megfosztva sokkal halványabban és felhígítva valósítsa meg.