Best WordPress Hosting
 

Jackie Chan több mint ötven éve töri magát a szórakoztatásunkra, most már inkább musicalekben szerepelne

Jackie Channek hetvenéves korára elege lett az akciófilmekből. Na, nem most kezdett elege lenni, régóta ismételgeti már, hogy köszöni szépen, nem kér több rendőrtiszt meg CIA-ügynök szerepet, eddig mégis rendre visszatért a műfajhoz, és ahhoz a legendás szokásához, hogy filmjeinek vadabbnál vadabb mutatványait maga koreografálja, és kaszkadőr nélkül forgatja le. Több mint ötven éve özönlenek hozzá ezek a szerepek, kétszáz film felett pedig már nehéz levetkőzni a gondosan felépített barátságos-bohókás harcos szerepet.

Nem fél. Nincs kaszkadőre. Nincs párja

– hirdette az 1995-ös Balhé Bronxban című film egyik posztere. Ez a film hozta meg anno Jackie-nek az amerikai áttörést, a fenti mottó pedig tulajdonképpen összefoglalja mindazt, ami miatt mára azon maroknyi ember egyike, akiket a világon bárhol, bárki felismer. Ez a három mondat lett Jackie Chan imidzse. Most azt mondja, az akciósztároknak előbb-utóbb lejár a szavatosságuk, az övé pedig már le is járt.

Az egyik pillanatban Oscart nyer, a másikban verekszik: hatvanéves Russell Crowe

 Volt egy olyan periódusa az életemnek, amikor az emberek azt mondták nekem, nem kéne már zenélnem, mivel más területen vagyok híres. Nevetséges – ha eltűnne a zene az életemből, akkor az veszne ki belőle, amit életem legfontosabb momentumai és személyes élményei között tartok számon

– mesélte a színész 2017-ben a zenei karrierjéről. Mert az is van neki, majdnem olyan régóta, mint a színészi. Bár szülei munkája miatt – az étkeztetést szervezték ausztráliai filmforgatásokon – már négyévesen forgatásokon rohangált, hatévesen pedig maga is beállt a kamera elé, tinédzserkorában őt is megfertőzte a zene, Russ Le Roq néven ki is adott egy dalt beszédes címmel: I Just Wanna Be Like Marlon Brando. 

Ekkoriban azonban leginkább rocksztár akart lenni, és bár a színészi karrierjét is építgette – akkor még csak Ausztráliában –, 1992-ben alapította meg két barátjával a 30 Odd Foot of Grunts nevű zenekart, amely egészen 2005-ig működött, három albumot adtak ki és turnéztak – nem árt elfelejteni, hogy ekkorra Crowe már évek óta Oscar-díjas világsztár volt.

NemTörténtMegNemTörténtMegNemTörténtMeg – Tizennégy évesen megerőszakolt lány történetéből készült regény

Sok mindent nem tudok. Nem tudom, miért nem hallottam az ajtó csukódását. Egyáltalán mi a francért nem zártam be az átkozott ajtót. Miért nem fogtam fel, hogy valami nincs rendjén – rohadtul nincs rendjén –, amikor megéreztem a matrac süppedését a súlya alatt. Miért nem sikítottam, amikor kinyitottam a szemem, és megpillantottam, ahogy bemászik a takaróm alá. Miért nem próbáltam küzdeni ellene, amikor még volt rá esélyem.

Nem tudom, meddig feküdtem ott utána azt mondogatva magamnak: szorosan hunyd le a szemed, és próbáld meg, könyörgöm, csak próbáld meg elfelejteni. Próbálj meg kizárni minden rosszat, mindent, amiről úgy érzed, soha többé nem gyógyulhatsz fel belőle. Ne törődj az ízzel, amit a szádban hagyott, a lepedő ragacsos nedvességével, a combodba sugárzó tűzzel, a gyomorforgató fájdalommal; ezzel a golyóval, ami átszakított, és valahogy a gyomrodba fúródott. Nem, nem sírhatsz. Mert nincs miért sírnod. Hiszen ez csupán egy álom volt, egy rossz álom – egy rémálom. Nem történt meg. Nem történt meg. Nem történt meg. Folyton ez jár a fejemben: NemTörténtMegNemTörténtMegNemTörténtMeg. Ismételd, ismételd, ismételd! Akár egy mantrát. Akár egy imát.

Mi az a Matiné?

„A MÁV-hoz türelem kell” – a nagy vonatjegy-hamisítás a kilencvenes évek közállapotait is tükrözte

Ez a film rendkívül hosszú ideig készült: 2011-ben készítették hozzá az első interjúkat. Maga a téma körüljárása tartott ennyi ideig, vagy a műfaj is megkívánja ezt, és nem is lehet egy ilyen filmet fél év alatt lezavarni?

Ez még hosszabb idő volt, hiszen mindennel együtt tizennyolc éve kezdődött a film története. 2006-ban jött Sipos Gábortól és Szentpáli Gábortól az ötlet, ezért szerepel a nevük a film elején. Hogy ilyen sokáig készült, annak elsősorban az volt az oka, hogy ez a film egy csomó ideig nem találta meg a formáját. Ennek különböző stációi voltak. Az első az volt, hogy élőszereplős játékfilm lesz, és anyagot gyűjtünk az érintettekkel ahhoz, hogy a forgatókönyvet meg tudjuk írni. Ebben a körben benne volt két író is, Garaczi László és Zoltán Gábor, de ezek a forgatókönyvek negyven oldal körül megálltak, és nem léptek tovább. Viszont, mivel készültek hangfelvételek és interjúk a történet szereplőivel, ezeket folyamatosan hallgattam, és rájöttem arra, hogy a hanganyagok sokkal érdekesebbek annál, minthogy ezt visszaírjuk és színészek szájába adjuk. Akkor fordult egyet a filmterv: 2011–12 környékén volt az, hogy inkább legyen ezekre a hanginterjúkra épülő animációs rövidfilm. Csináltunk is trailereket belőle, illetve elkezdtünk rövidfilmként pályázni. Miután azonban nem kaptunk háromszor rövidfilmként támogatást erre, az az ajtó is bezáródott.

Közben rájöttünk, hogy ebben a témában több van egy rövidfilmnél, és ekkor változott egész estés animációs dokumentumfilmre. És 2014-től kezdve már csak az volt a kérdés, hogy erre miként szerezzünk pénzt, majd 2019-ben bejött az Inkubátor 4.0 program, ami nekünk az utolsó szalmaszál volt.

Egy korszak hattyúdala, amelyben Páger Antal több húron játszott, mint amennyi a tamburáján volt

Páger Antal finoman szólva sem volt makulátlan ember, de színészi kvalitásai a film és a teátrum óriásai közé emelték. A Pacsirta című Kosztolányi-regény feldolgozásában nyújtott játékáért a legjobb férfi alakítás díját nyerte el az 1964-es cannes-i filmfesztiválon, és hasonló sikert aratott a szintén az idő tájt készült Hattyúdalban.

Páger lekörözte Anita Ekberget és Sophia Lorent

– írta az Esti Hírlap, miután a hazai mozikban csaknem azonos időben kezdték vetíteni a Boccaccio ’70 második részét, majd a Hattyúdalt. (Azért került a ’70 az 1962-ben készült film címébe, mert a négy epizódból álló első rész világhíres rendező kvartettje – Federico Fellini, Mario Monicelli, Vittorio de Sica, Luchino Visconti – úgy vélte, a merész mozit 1970 előtt nem mutatják be Itáliában.)

Több ezer éves sírokat fosztogat, de csak egyetlen kísértettől fél

Olaszországban közelebb vagyunk a múlthoz, mint máshol. Ahol kenyér- és gyógyszervásárlás között öt percre betérhetünk egy templomba Caravaggio-festményeket nézegetni, mint Rómában, ott összesűrűsödik a történelem levegője. Vagy indulhatunk lefelé, a föld alá is, mint A kiméra főhőse, aki különleges érzékkel sejti meg, merre találhatóak a felszín alatt több ezer éves római vagy etruszk síremlékek.

Erről a Toszkánában kallódó archeológusról szól Alice Rohrwacher új filmje. A kiméra valamikor a nyolcvanas években játszódik, de erről leginkább a ruhák és a zenék árulkodnak, egyébként olyan tájon járunk, ahol húsz évvel korábban vagy később is ugyanúgy mennek a dolgok.

Az „úgy hagyott ország” képzete nem csak nekünk, magyaroknak ismerős. A kiméra világában mintha olyan messze lennénk a civilizációtól, ahol már csak a kisvárosi közösség saját szabályai számítanak, vagy azok sem.

2,1 milliárd forintért kelt el egyetlen képregény

6 millió dollárért, tehát nagyából 2,1 milliárd forinért kelt el az 1938-ban piacra dobott Action Comics képregény első száma – jelentette be április 4-én az aukciót lebonyolító Heritage Auctions. A füzet különlegessége, hogy ebben bukkant fel először Superman karaktere, ráadásul a kora ellenére kiváló állapotban van, hiszen a képregények hitelesítésével is foglalkozó CGC nem kevesebb, mint 8.5 pontra (Very Fine+) értékelte a képregény minőségét, ami egy 86 éves kiadvány esetében kiemelkedőnek számít.

A CGC szerint a képregényből a megjelenéskor 200 ezer példányt nyomtak, és mára mindössze 100 fennmaradt példányról tudni.

A 6 millió dolláros árávál a most elkelt Action Comics #1 a világ legdrágább képregényévé lépett elő, bőven megelőzve a második helyezetett, ami 2022-ben került kalapács alá. Ez szintén Superman első szereplése volt, de csak 8.0-s értékeléssel, ami két évvel ezelőtt 5,3 millió dollárt ért egy gyűjtőnek.

Nyolcvan éve került a zsidók mellkasára a sárga csillag – A keresztények még a fejüket is elfordították

Amikor bejött a zsidótörvény és föl kellett tenni a csillagot, a legjobb barátnőm, a Pápai Irénke szóba sem állt velem, rám sem nézett. És a Tóth Celli odajött és megpuszilt engem.

Kinszki Judit így emlékezett vissza a zsidók megkülönböztetését szolgáló jelzés hazai bevezetésére a tárgyban a 2B Galériában rendezett 2020-as kiállítás tanúsága szerint. A hazai zsidó lakosságnak 1944. április 5-én kellett először a ruhájára tűzni azt a megkülönböztető jelzést, ami Európa-szerte mindenhol az első lépés volt a zsidók elleni népirtás felé vezető úton.

Szabó Viktor / Fortepan A keszthelyi Fő téren 1944-ben. Balra a Városháza, mellette a Uránia Filmszínház épülete (ekkor Uránia Garázs, ma a Balaton Színház van a helyén).

Megvan, mikor érkezik a következő Star Wars-film

A 2026-os bemutatódátumról már korábban is lehetett hallani az egyik legjobban várt Star Wars-film kapcsán, A Mandalóri és Grogu címet viselő alkotás azonban most hivatalos premiert kapott: 2026. május 22-én érkezik az amerikai mozikba, írja a Gizmodo.

A Disney több fontos filmjének premierdátumát is hivatalossá tette a napokban, ezek az alábbiak:

Nightbitch (Amy Adams főszereplésével): 2024.12.06.

Az első ómen: béranyaság sátánista módra

Van rémisztőbb egy démoni gyereknél? Ötven évvel ezelőttig azt mondtuk volna, hogy nem igazán, azóta azonban már elhasznált antagonistává váltak a horrorfilmek ördögi gyerekarcai. Arról, hogy miért készült a hatvanas és hetvenes években egy sor olyan horrorfilm, amelyekben a központi szörnyeteg maga a gyerek, itt írtunk: pontosan, jól szemléltethető okokra vezethető vissza a jelenség. Azon a puszta tényen túl, hogy zavarba ejtő látvány egy feszülettel maszturbáló kislány vagy a szülei sírja felett kajánul vigyorgó kisfiú látványa, az addig szentnek és sérthetetlennek hitt család felbomlása volt a valódi témája ezeknek a filmeknek. Amit a Rosemary gyermeke 1968-ban megelőlegezett, azt Az ördögűző 1973-ban teljes erővel robbantotta be.

Az Ómen egy egészen más típusú gyerekgonoszt honosított meg William Friedkin klasszikusához képest, mindenki döntse el maga, melyik a félelmetesebb: a zombiszerű, sugárban hányó, plafonon mászkáló kislány vagy a tündérien felöltöztetett kisfiú, aki megereszt egy hidegrázós mosolyt szülei sírja felett. Damien történetét és az Ómen-univerzumot majdnem a létező összes módon megpróbálták már szélesíteni: akadt két folytatás (Ómen 2: Damien, Ómen 3 – Végső leszámolás), egy folytatásnak álcázott reboot (Ómen 4. – Az ébredés) és egy remake is (Ómen, 2006). Az előzménytörténet még éppen hiányzott a sorból, így kézenfekvő volt, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek klasszikus horrorjainak feltámasztása korában az Ómen is terítékre kerül.

Volt már film tehát arról, mi lesz a tinédzser Damiennel és mi a felnőttel, arról is, hogy a lánya miképp lép apja nyomdokaiba, de arról is, hogyan lehet harminc évvel később sokkal rosszabbul elmesélni ugyanazt a sztorit. Arról viszont még nem, hogyan és miért került az 1976-os filmben a bébisátán Thornékhoz. A filmtörténelem egyik leghátborzongatóbb gyermeke már önmagában is becsalogatja a nézőt a moziba, Damien eredettörténetéről pedig nem sokat mondott az Ómen, amit viszont igen, az kellően nyugtalanító ahhoz, hogy filmet ihlessen.

Szétverték, aztán csikkekkel és sörrel töltötték meg a Keleti pályaudvar közösségi zongoráját

Meglepő hírről számolt be Facebook-olalán a várost utcai, szabadon használható zongorákkal megtölteni vágyó Budapest Piano: a képsorozattal illusztrált poszt szerint a Keleti pályaudvar Lotz-termében felállított hangszert, illetve a hozzá tartozó széket ismeretlenek teljes használhatatlanná tették.

Sajnos itt a vége. Sajnos a zongorát és a széket tönkretették, így nem használható és hamarosan elszállításra kerül

– írták, a részletekről pedig a fotókon számoltak be: eszerint

„Ha valaki megírja valaha, ami ott történik, eszelősnek fogják tartani” – nemzetközi siker az újra felfedezett magyar holokausztregény

Azt hiszem, valahol Kelet-Európában, a virágos erdőszélen, a vasúti töltés mentén ment végbe a csodálatos metamorfózis. Ott lettek állatokká a leólmozott pokolvonat emberei. Úgy, mint a többiek mind; a százezrek, akiket tizenöt országból ontott a téboly halálgyárak és gázcsarnokok felé. Ebben a pillanatban állítottak bennünket először négykézlábra

– írja az Auschwitzba vezető útról Debreczeni József a Hideg Krematórium című naplóregényében. A könyv a holokauszt egyik, talán a legelső irodalmi tanúságtétele Kelet-Európában, mégis most olvashatja először a nemzetközi közönség, sőt, Magyarországon is idén januárban jelent meg először a Jelenkor kiadó gondozásában. Bár magyarul íródott, 1950-ben Jugoszláviában adta ki egy állami ügynökség, Debreczeni és családja ugyanis már az első világháború után itt telepedett le. A könyv rövid ideig még kötelező olvasmány is volt Jugoszláviában a magyar nyelvű iskolákban, Magyarországra viszont már nem juthatott el.

Hogy miért idén januárban jelent meg először Magyarországon, annak egyszerű oka van: a Tito és Sztálin közötti 1948-as szakítás

Meghalt a Gogol Bordello Grammy-díjas korábbi gitárosa

Április elsején, hétfőn este, röviddel ötvenhetedik születésnapja után elhunyt Michael Ward, a Gogol Bordello korábbi (2011-2015) gitárosa – írta meg a Mirror.

A lap szerint a halál oka egyelőre ismeretlen, egykori zenekari társai pedig csütörtökön két hosszú Instagram-posztban búcsúztak tőle:

 

Faliújságként élte túl az elmúlt hetvenöt évet egy budapesti fakereskedő cégtáblája

A mai MÉH, azaz a Melléktermék és Hulladékfeldolgozó Válalat elődje 1950-ben, a tömeges államosítások időszakának derekán való létrejötte távolról sem jelentette azt, hogy Magyarországon korábban nem volt divat az újrahasznosítás: mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a cégtáblák, illetve egyéb tárgyak építőanyaggá, pinceajtóvá, vagy épp az anyaguk beolvasztásával születő, egészen más dolgokká való átlényegülése.

A gyakorlat élő példáival ma is országszerte találkozunk, kevés azonban annyira szuper, mint az egyik legfantasztikusabb magyar nyelvű Facebook-csoport, a nevével ellentétben az egész ország tipográfiai állapotát bemutató TIPO Budapest egyik bejegyzése, amihez feltöltője a következő mondatot fűzte:

Tiszta Hungária, rendes körút! Fali-ujság!

Lecserélődtek az Országos Építészeti Tervtanács tagjai

Közel két évvel ezelőtt, 2022 szeptemberében új Országos Építészeti Tervtanács kezdte meg működését, aminek nem titkolt célja volt, hogy a kizárólag paragrafusoknak megfelelő és a mennyiségi szempontokat a minőségi elé helyező építészeti szemléletet megváltoztassa. Minderre különösen azért volt szükség, mert sok helyen még megyeszékhelyeken se működtek a tervtanácsok – közölte Lánszki Regő, az Építési és Közlekedési Minisztérium (ÉKM) építészeti államtitkára Facebook-bejegyzésében, amiről a szaktárca tájékoztatta pénteken az MTI-t.

Az elmúlt másfél évben az OÉT a minőség őre és egyben az előremutató szakmai párbeszéd helye lett, ennek során a testület elé kerülő tervekről nemcsak döntések születtek, hanem megnőtt a szakmai konzultációk száma, ami segítette az építészeket abban, hogy jobb minőségű tervek szülessenek és megerősítette az együttműködés szellemét a magyar építészeti kultúrában. Mindez mintát is jelentett, és a magyar építészetről szóló törvény alapján idén októbertől helyi szinteken is egységes tervtanácsi rendszer lép életbe

– írta Lánszki, aki hozzátette: ebben az időszakban olyan kiváló szakemberek munkájára számíthatott, akik szemléletükben, építészeti stílusukban, habitusukban, életkorukban ugyan különböztek, de szakmai felkészültségük, minőség iránti elkötelezettségük biztosította a megkérdőjelezhetetlen szakmaiságot.

Balesetet szenvedett a Fővárosi Nagycirkusz egyik legtapasztaltabb artistája

A Fővárosi Nagycirkusz artistája, Simet László egy évvel ezelőtt vált igazán ismertté a hazai közönség számára, hiszen egy kétszáznyolcvan méter hosszú drótkötélen, negyven méteres magasságban, kezében egyensúlyozó rúddal kelt át a Duna felett. A színházi olimpia megnyitójának apropóján, az Erzsébet hídnál bemutatott produkció során a férfi semmiféle biztonsági felszerelést nem használt.

A művésznek a társulat Csillagok, égbeli tűk című nyári műsorának egyik próbáján nem volt ekkora szerencséje, nemrég azonban

bokatörést szenvedett, majd kórházba szállították, és sikeresen megműtötték

Valaki megszámolta, hogy hatvan év alatt hányszor lőtték meg James Bondot a filmvásznon

Az Ian Fleming brit író által 1953-ban életre hívott James Bond az elmúlt hat évtizedben közel harmincszor tűnt fel a mozikban, a Dr. No (1962) című filmmel induló sor pedig hat Oscar-díjat, valamint számos jelölést hozott a készítőknek.

A huszonhét filmmel Bond több generációt is a mozikba csábított, így csak idő kérdése volt, hogy valakiben felmerüljön a kérdés:

vajon hányszor lőtték meg összesen a 007-est?

A Megafonról és a propagandáról énekel új dalában Bródy János

Ma hetvennyolc éve született a Kossuth- és Liszt-díjjal is elismert Bródy János, az Illés és a Fonográf tagjaként ikonná vált énekes-zeneszerző-dalszövegíró, ennek, illetve színpadi debütálása hatvanadik évfordulójának apropóján pedig új dallal állt elő, amit a HVG tett közzé.

A Mondd, te mit hiszel szövege a kormány propagandagépezetének különböző részeit mutatja be, többek közt olyan gondolatokkal, mint:

Szívet szorít a félelem

Petőfi-szakértő: a Most vagy soha! minden ízében hamis és sokszor ízléstelen ferdítés

A kortárs magyar irodalom meghatározó kritikusa, az egyetemi tanárként és irodalomtörténészként is magasan jegyzett Margócsy István hosszú kritikában fogalmazta meg a leginkább csak Rákay Philip és Szente Vajk filmjeként emlegetett, de mégis Lóth Balázs által rendezett Most vagy soha! című filmmel (kritikánk róla itt olvasható) kapcsolatos véleményét – a Jelenkorban megjelent írás egyáltalán nem bánik fukar módon a negatív jelzőkkel.

A Táncsics Mihály-, Déry-Tibor, József Attila-, illetve Széchenyi-díj mellett a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével is elismert, kritikusi tevékenységét a régi Mozgó Világnál (1977-1983) indító Margócsy az elmúlt szűk négy évtizedben több fontos kötetet jegyzett is a film középpontjában álló költőről, így nem csak filmértőként, de a legfontosabb Petőfi-kutatók egyikeként is karcos véleményt nyilvánított, rámutatva olyan meglepő pontokra, mint a végefőcím elé helyezett mondatok, amik közül a legutolsó

 azt közli, hogy Petőfi Sándor a fehéregyházi csata során? után? a „csillagok közé került” – s titokzatos hallgatással mellőzi az egyébként nem lényegtelen kérdést: vajon élve vagy holtan? Ezek szerint a film bekapcsolódna a Petőfi-kultusz másfél száz éves misztikus legendáinak sorozatába, s főhősét transzcendens csodaként hagyná kiteljesedni? De hiszen a film történéseiben a transzcendencia semmilyen formában vagy utalásban nincsen jelen – a főszereplő, ez a nagyszájú, fésületlen, mindennapi értelmiségi fiatalember, a látott cselekmény során mégis valamely csoda letéteményeseként volna elkönyvelendő?

Amerikába kivándorolt magyar fotográfusok munkáiból nyílik kiállítás a Szépművészeti Múzeumban

Az Amerikai Egyesült Államokba kivándorolt, világhírű magyar származású fotóművészek, köztük André Kertész, Moholy-Nagy László, Robert Capa és Martin Munkácsi munkáiból látható kiállítás szombattól a Szépművészeti Múzeumban – írja az MTI.

Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója a kiállítás csütörtöki sajtóbejárásán kiemelte, hogy a tárlat első alkalommal mutatja be átfogó módon az amerikai magyar fotóművészeket. A képek nagyobbik hányada a Virginiai Szépművészeti Múzeumból származik, de összesen tizenhét amerikai gyűjteményből érkeztek képek a kiállításra, köztük a Los Angeles-i Getty múzeumból és a washingtoni Nemzeti Művészeti Galériából is – mondta el Baán, aki hozzáfűzte: mindemellett persze hazai intézmények, köztük a Magyar Fotográfiai Múzeum és magángyűjtők is kölcsönöztek képeket a tárlatra.

Az első világháború kezdetétől 1989-ig tartó időszakra fókuszáló kiállításon harminckét fotográfus alkotásai szerepelnek, nyolc szekcióra bontva, életüket a magyarországi kezdetektől a berlini és párizsi állomásokon át egészen Amerikáig bemutatva.