Best WordPress Hosting
 

Özvegy Steinberger Dezsőné nagyon dühös lett

Drága Tucsikám, a légitámadás itt is borzalmas volt. A pinceajtónál álltunk és vártunk. Nem soká repülőbúgást hallottunk. Majd rettenetes robbanásokat. Erre aztán rohantunk lefele a pincébe. Lent vártuk a halált. Tucsikám, két borzalmas hullámot éltünk át. Isten kezében voltunk. Az utcánkba öt bomba esett. Nagyon közel volt hozzánk mind. A harmadik hullám már egészen gyenge volt. Kaptam egy kis légnyomást is a jobb fülemre, de már nincs semmi bajom. Minden hullám után feljöttem a pincéből, füst és por fogadott, repeszdarabok százai az udvaron, ajtó, ablak kicsavarva, ablaküveg kitörve, csillár széttörve a földön. Tucsikám, azt nem lehet leírni, mi volt. A pince, mint egy hajó, úgy imbolygott. A szobák falai össze-vissza vannak repedezve. Tucsikám, én akkor nem féltem, de azóta minden zavaró repülésre összerezzenek

– ezt írta a 18 éves debreceni Végh Irma a levelezőpartnerének Kolozsvárra 1944. június 20-án.

Irma levele is szerepel azon számos egykorú forrás között, amelyeket Ablonczy Balázs idéz a nemrég megjelent, Az utolsó nyár –Magyarország, 1944 című könyvében. Szokatlan kötet – több szempontból is. A történész – aki ezúttal egy olyan korszakban merült el, amelyik eddig nem tartozott a főbb kutatási területei közé – azt igyekszik megrajzolni, miként élte meg a magyar társadalom a második világháború utolsó nyarát, ami magyarok millióinak valójában az első háborús nyara volt, hiszen 1944-ig érdemi hadicselekmények nem zajlottak az ország területén. És tényleg egy tabló megrajzolásáról van szó: 1944 nyarán mit tudhatott az ország valós helyzetéről, a háború végkimeneteléről a csepeli munkás, az egyetemista, a légóparancsnok, a minisztériumi tisztviselő, a kormánytag, a falusi gazda – mit érzékelhettek a magyar társadalom egyes szegmenseiben a közelgő összeomlásról?

A Keleti pályaudvarnál ér véget az Élet menete

Vasárnap délután elindult az Élet menete című rendezvény Budapesten, amely évente megemlékezik a holokauszt áldozatairól. A felvonulást az idén a huszadik alkalommal tartják meg.

Résztvevői a Dohány utcai zsinagógától indultak el a Rákóczi úton keresztül, a felvonulás utolsó állomása a Keleti pályaudvar előtti tér, ahol színpadot és ülőhelyeket is felállítottak.

A Keleti pályaudvarnál beszédek és kulturális programok várják az érdeklődőket. A felvonulás záróeseményeként közel ötszáz középiskolással indul „Az élet vonata” a pályaudvarról Oswietzim városába, hogy másnap Magyarországot képviseljék a nemzetközi Élet menete megemlékezésen Auschwitz-Birkenauban, ahová közel ötezer résztvevőt várnak a szervezők – részletezte a programot a Neokohn című lap.

„Ha túléled, mondd el helyettünk is” – 93 éves „Signora Auschwitz”, a magyar-olasz írónő, akit még Ferenc pápa is meglátogatott

Bruck Edith (1931) nemcsak Olaszországban örvend nagy tiszteletnek. Ő egyszersmind a vészkorszak világirodalmának kanonikus szerzője, a globális holokauszt-emlékezet egyik kiemelkedő képviselője Primo Levi, Elie Wiesel, Jean Amery, Charlotte Delbo, Kertész Imre és mások mellett. A Tiszakarádon nevelkedő Editet tizenhárom évesen, a családjával együtt vitték Magyarországról a haláltáborba. Tőle erőszakkal elválasztott édesanyját Auschwitzban, édesapját és egy bátyját Dachauban gyilkolták meg. Edit és nővére, Eliz több megsemmisítő és koncentrációs tábort – többek között Auschwitzot, Bergen-Belsent, Christianstadtot, Dachaut – élt túl együtt a csodával határosan, hatalmas szerencsével. Már halálközeli állapotban, csontvázzá soványodva 1945. április 15-én szabadultak fel.

Néhány év vándorlás után Bruck az 1950-es években Rómában telepedett le. Itt kezdett hozzá traumatikus emlékeinek irodalmi feldolgozásához. Bruck Edith (aki nevét innen már th-val írta) egész életét és életművét – Primo Levi szavaival – az „alvilágba való alászállásról” szóló tanúságtétel és híradás határozza meg, egészen máig. Olyan, sok nyelvre lefordított nagy művek fűződnek a nevéhez, mint az első, rövid visszamlékezése, a Ki téged így szeret (1959),  a meggyilkolt édesanyjának címzett Levél anyámhoz (1988), a női sorsregény Hány csillag az égen (2015), vagy a 2021-ben közölt részletesebb emlékirat, Az elveszett kenyér. Bruck Edith ma is Rómában él, aktívan ír, előadásokat tart, interjúkat ad.

Részben azért ír, mert az emlékezés erkölcsi kötelesség, parancs, és tanítani akarja a következő nemzedéket. Ugyanakkor számára az írás – a traumák meg- és kiírása – terápia is. Az átélt borzalmak utáni életet kellett a maga számára is elviselhetőbbé tennie.

A háborús lakásínség legsötétebb hónapjairól és az emberi gonoszságról mesélnek a falból előkerült 1944-es dokumentumok

Az Országházra néző Kossuth tér 13-15. számú ház a belváros egyértelműen leginkább központi helyén lévő lakóépülete, nem meglepő tehát, hogy a lenyűgöző belső részletekkel teli MÁK- (Magyar Általános Kőszénbánya Rt.) bérpalota 1927-1928-as megszületése óta nem csak a körülötte lévő történéseknek, így Budapest ostromának, az 1956-os forradalomnak, vagy épp a rendszerváltásnak volt a tanúja, de a falai között is történtek sokak életét megváltoztató események.

Olbert Mariann / Fortepan A Kossuth Lajos tér 13-15. számú ház 1929-ben, alig néhány hónappal az átadása után

A két világháború közti időszak fontos mestere, Málnai Béla (1878-1941) tervei szerint született, három utcára néző épület falai között kapott például helyet a Belügyminisztérium alá tartozó Budapest Székesfőváros és Környéke Lakásügyi Kormánybiztosa, ami 1944 júliusában, a főváros kezéből kivett jogkörrel való 9-i létrehozása után azonnal itt találta meg a székhelyét, sőt, egészen Budapest ostromának utolsó napjaiig ott működött.

A holokauszt-kárpótlás antiszemita vetülete

Bár a holokauszt és emlékezetpolitikai következményeinek tanulmányozását a nyugati világban hagyományosan az antiszemitizmus elleni küzdelem egyik legfontosabb eszközének tekintik, a posztkommunizmus időszakával indulóan Közép- és Kelet-Európában, így Magyarországon is, a holokauszttal kapcsolatos kérdések az antiszemita incidensek és a zsidókkal szembeni növekvő ellenségeskedés egyik hátterét jelentik. Ezekben a társadalmakban, melyeknek indokolt szembenézniük korabeli állampolgáraiknak a holokauszt bűneiben való bűnrészességével, az olyan gyakorlati kérdések, mint a bűnök elismerése, az áldozatokról való megemlékezés és kárpótlásuk a zsidók és nem zsidók közötti feszültség fontos szempontjainak bizonyulnak.

Hazánkban a holokauszt-kárpótlás ügye régóta napirenden van, hiszen még 1947-ben, a párizsi békeszerződés aláírásával vállalta Magyarország, hogy jóvátételt fizet a károsultaknak. A kárpótlás rendezésének kérdése a rendszerváltáskor került újra napirendre, a kormányzat végül 1997-ben állította fel a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítványt (Mazsök), ekkor kezdődhetett el a kárpótlási folyamat.

A téma intenzívebben legutóbb 2020 környékén gyűrűzött be a közbeszédbe. Napirendre került a kárpótlásokkal kapcsolatos kérdések tisztázása, mellette pedig Washington európai országokat bírált a holokauszt-kárpótlások késlekedése miatt egy, az amerikai külügyminisztérium által közzétett jelentésben.

Sulyok Tamás: Megrendített, amiket apámról az elmúlt hetekben hallottam

„A múltat, a személyes múltamat is vállalva hajtok fejet a holokauszt valamennyi áldozata előtt” – mondta Sulyok Tamás köztársasági elnök a 444 beszámolója szerint a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján az Országgyűlésben.

Az állami megemlékezésen tartott beszédében a köztársasági elnök apja nemzetiszocialista múltjával kapcsolatban úgy fogalmazott:

Megrendített, amiket apámról a nyilvánosságban az elmúlt hetekben hallottam.

1944-ből származó holokauszt-dokumentumokra leltek egy Kossuth téri ház falában

2015-ben, a Parlament tőszomszédságában található lakás felújítása során mintegy 12 ezer oldalnyi elpusztultnak hitt adatszolgáltatási ív került elő az egyik fal mögül. Idén februárban ugyanebben a házban, de egy másik lakásban újabb falat bontottak le, és újabb holokauszt-dokumentumok kerültek elő – írja Budapest Főváros Levéltára.

2015-ben, az Index cikke szerint azért került sor a felfedezésre, mert a lakás tulajdonosai felújításba kezdtek, a munkások pedig arra lettek figyelmesek, hogy az eredeti fal előtt nagyjából 10 centire egy álfal húzódik, az így keletkezett üreg pedig a fal teljes szélességében és magasságában (kb. 15 négyzetméternyi területen) tele van töltve az 1944-es dokumentumokkal. A fal teljes lebontása után 6300 lap (azaz 12 600 oldal) dokumentum került elő, ehhez csatlakoznak a most talált iratok.

A dokumentumok az 1944 júliusában felállított Budapest székesfőváros és környéke lakásügyi kormánybiztosának hivatalához tartoztak, ezen ívek alapján jelölték ki a sárga csillagos házakat, ahová a zsidó családokat költöztették. Budapest helyettes polgármestere 1944. május 30-án rendelte el, hogy a háztulajdonosok és az őket képviselő házmesterek 24 órán belül írják össze a lakásokat és bérlőket. Az íveken fel kellett tüntetni a ház címét, a lakások számát, elhelyezkedését, a főbérlő vagy albérlő nevét, az éves bérleti díj összegét, és ki kellett tölteni egy rubrikát, hogy melyik lakó esik a harmadik zsidótörvény hatálya alá. A hivatalban ezután ceruzával nay ZS vagy K betűt írtak a házak lapjaira: a ZS volt a zsidó, a K a keresztény többségű ház.

Keskeny híd az élethez – magyar zsidó nők naplói a kényszermunkatáborban

1944 tavaszán Európa utolsó megmaradt zsidó közösségét üldözték el otthonaiból. A gettósított és deportált vidéki zsidóság megérkezése Auschwitz-Birkenauba a „végső megoldás” magyarországi végrehajtásának fő történeteként ismert. A tábor akkor működött a legnagyobb halálozási rátával – és állt legközelebb a modern, ipari népirtás koncepciójának megvalósításához –, amikor a magyar transzportok begördültek a fogadásukra épített rámpákra. Mindez meghatározza a magyar holokauszt egynemű képzetét. A zsidóellenes törvények és rendeletek, a gettósítás és deportálás története többnyire Auschwitzcal ér véget, és kevés szó esik arról, hogy mi történt a szelekciót túlélt, nagyjából 110 ezer magyar zsidóval, akiket néhány hét után elszállítottak és hosszú hónapokig kényszermunkásként dolgoztattak.

Lili Jacob / Fortepan Az auschwitz–birkenaui koncentrációs tábor 1944-ben.

Buchenwald sömmerdai altábora és a sömmerdai naplók szinte teljesen ismeretlenek a holokausztkutatásban. Számos olyan történet, amelyet a holokauszt részeként tartunk számon, valójában nem tárgya a tudományos elemzéseknek, mivel nem illeszkedik könnyen a „zsidókérdés végső megoldásáról” alkotott felfogásba. Azok a kényszermunkatáborok, ahol a naplóírás lehetővé vált, legfőképpen nem a megsemmisítést és az erőszak mélységeit, hanem a mindennapok kiszolgáltatottságát és monotonitását mutatják meg, ezért sokáig nem kerültek fel a kutatások horizontjára. Ezáltal a munkatáborokban írt naplókra sem terelődött figyelem. A kényszermunkatáborok történetét azért is kerülte a kutatói érdeklődés, mert érvként szolgált a megsemmisítő táborok és a gázkamrák létét tagadók számára. Auschwitzcal meg lehetett cáfolni a holokauszt-relativizálók állításait, a kényszermunkatáborokkal viszont nem.

Így próbálta menteni családját Anne Frank apja

Anne Frank a holokauszt egyik legismertebb személye, tragikus történetét elmesélő naplója világszerte 65 nyelven jelent meg. Kevésbé ismert viszont a Frank-család bujkálását megelőző időszak, amikor Anne apja, Otto Frank keserves küzdelme, hogy vízumot szerezve kimenekítse családját a nácik karmaiból.

Otto már egészen korán felismerte, hogy Hitler Németországa végzetes lehet, ezért segítséget kért egy USA-ban tartózkodó barátjától. Levelezésükből kiderült, hogy már 1938-ban beadott egy bevándorlási kérelmet az Egyesült Államokba, az ügyintézők azonban még 1941-ben is így tanácsolták el:

A helyzetet nem látjuk kritikusnak, 6 hónap múlva kérvényezzék újra.

Sándor Iván: A mai magyar diktatúrában nincsenek akasztófák, táborok és kisajátítások

A regényében szerepel egy haditudósító, aki az ukrán fronton belenéz egy tömegsírban fekvő halott fiú nyitott szemébe, majd ettől a tekintettől nem tud szabadulni. Önnek is van hasonló emlékképe a borzalomról, ami úgy beégett, hogy elkíséri egy életen át?

Van, de nem pontosan ilyen. Az én hasonló emlékeim lassan nyolcvan esztendősek: második világháború, Szálasi-korszak. A regényből borzasztónak nevezett pillanatot oly módon éltem át, hogy 1944. november 15-én az óbudai téglagyár felé hajtottak engem egy menetben sokadmagammal. 14 és fél éves voltam, szüleimmel haladtunk az óbudai téglagyár felé, hosszú volt az út, és először még egy élő fiatalember szemébe néztem bele, akit ismertem, mert a környékünkön lakott. Úgy ugrált a menet mellett a járdán, nevetgélve, mintha majmokat látna a ketrecben. Akkor átvillant rajtam, hogy hát hol vagyok én, és hol van ő? Kik vagyunk egyáltalán, hogy én itt vagyok, ő pedig így tekint rám? Budára átérve – már a Bécsi úton, de még mindig haladva a téglagyár felé – egyszer csak anyám azt mondta apámnak: szólj a gyereknek, hogy ne nézzen oda.

A gyerek, aki én voltam, odanézett, és a járdán egy halott ember feküdt, aki már ott meghalt, mert nem bírta a menetet. Ennyit a konkrét kérdésre.

„Ha valaki megírja valaha, ami ott történik, eszelősnek fogják tartani” – nemzetközi siker az újra felfedezett magyar holokausztregény

Azt hiszem, valahol Kelet-Európában, a virágos erdőszélen, a vasúti töltés mentén ment végbe a csodálatos metamorfózis. Ott lettek állatokká a leólmozott pokolvonat emberei. Úgy, mint a többiek mind; a százezrek, akiket tizenöt országból ontott a téboly halálgyárak és gázcsarnokok felé. Ebben a pillanatban állítottak bennünket először négykézlábra

– írja az Auschwitzba vezető útról Debreczeni József a Hideg Krematórium című naplóregényében. A könyv a holokauszt egyik, talán a legelső irodalmi tanúságtétele Kelet-Európában, mégis most olvashatja először a nemzetközi közönség, sőt, Magyarországon is idén januárban jelent meg először a Jelenkor kiadó gondozásában. Bár magyarul íródott, 1950-ben Jugoszláviában adta ki egy állami ügynökség, Debreczeni és családja ugyanis már az első világháború után itt telepedett le. A könyv rövid ideig még kötelező olvasmány is volt Jugoszláviában a magyar nyelvű iskolákban, Magyarországra viszont már nem juthatott el.

Hogy miért idén januárban jelent meg először Magyarországon, annak egyszerű oka van: a Tito és Sztálin közötti 1948-as szakítás

Nem volt hajlandó azonosítani Magyarországot a gyilkos elmebajjal – 75 éve halt meg Zsolt Béla, az egyik legnagyobb magyar közéleti újságíró

Az asszimiláns hazafi

Zsolt Béla életét két visszaemlékezése keretezi. Villámcsapás című önéletrajzában (1937) születésétől szüzessége elvesztéséig idézi fel fiatalságát és családját. Élete végéhez közeledve pedig a Kilenc kofferben (1946) a munkaszolgálat és nagyváradi gettó, a vészkorszak krónikáját adja.

Az Osztrák–Magyar Monarchia aranykorában, közepes családi pokolban nőtt fel Komáromban. Édesapja korán meghalt, szeretet nélküli anyjával és nevelőapjával viaskodva teltek tanulóévei a református elemiben és a szeretett bencés középiskolában. Jókait imádva és az első világháborúhoz közeledő ország nemzeti propagandáját követve gyerekként belenőtt a magyar nacionalizmusba. Tizenévesként balra fordult: kisvárosi társaival marxista irodalmat és a Galilei-kör kiadványait olvasták titkos olvasókörükben. Az első világháborúban behívták, az orosz fronton szolgált, súlyos sérülést szerzett, és betegen jött vissza. A nagyváradi katonakórházban ápolták, itt indult költői és újságírói karrierje.

Ausztria öt év alatt a náci rezsim 26 ezer áldozatának, illetve azok leszármazottjainak adott állampolgárságot

Egy rövid könyvbemutatón tűnt fel kedden Alexander Schallenberg osztrák külügyminiszter, amiben a nácizmus áldozatainak, illetve azok családtagjainak visszaadott állampolgárságról beszélt – írja az MTI.

Az osztrák állampolgárság a családtörténet fontos részét adja vissza azon emberek leszármazottjainak, akiket évtizedekkel korábban kegyetlenül megfosztottak ettől

– mondta a miniszter egy tizenöt új állampolgár sorsát taglaló kötet bécsi bemutatóján.

A holland miniszterelnök szerint a holokauszt emléknapon „sem hagyhatjuk figyelmen kívül október 7-ét”

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül október 7-ét, a napot, amikor a világ zsidó közössége, a történelemben immáron sokadszorra újra szándékos és megszervezett mészárlással szembesült – jelentette ki Mark Rutte leköszönő holland miniszterelnök, a holokauszt január 27-i nemzetközi emléknapja alkalmából vasárnap.

Az amszterdami Wertheim Parkban található holokauszt-emlékműnél elmondott beszédében Rutte kiemelte: a túszejtés, a nemi erőszak és a csonkítás a “legmocskosabb fegyver” a félelem és a terror terjesztésére – írja az MTI.

A politikus hozzátette: a Hamász iszlamista szervezet Izrael ellen elkövetett októberi terrortámadása antiszemita reakciók hullámát indította el, Hollandiában is iskolák és zsinagógák védelmének megerősítéséhez vezetett.

Ungváry: Bayer Zsolt nagyapja gettóorvosként maga tanította be a hüvelyi motozást

Bayer Zsolt élethazugságai címmel tett közzé egy videót vasárnap reggel Ungváry Krisztián történész – erről a Telex adott hírt, amely azt ígéri, hogy hétfőn publikálja majd Ungváry nagy cikkét Bayer Zsolt nagyapjáról és a kormánypárti publicista hiányos múltfeldolgozásáról.

„Ez a történet Bayer Zsoltról szól, Bayer Zsolt élethazugságairól, de hogy konstruktív legyek, inkább arról, hogy megértsük Bayer Zsoltot” – így fogalmaz Ungváry a friss videójában.

A történész levéltári dokumentumokkal alátámasztva vezeti le, hogy Bayer nagyapja, Gyimes Károly már a II. világháború előtt aktív tagja és szervezője volt a nyilas pártnak Kiskőrösön, a holokauszt idején pedig gettóorvosként testüregi motozásra tanította be a kiskőrösi gettó személyzetét, majd a háború után önként jelentkezett az ÁVH-nál, és besúgónak állt. Ungváry értékelése szerint ehhez képest Bayer Zsolt a különböző írásaiban inkább idillikus képet fest a nagyapjáról. Azt ugyan elismeri, hogy gettóorvos volt, de Bayer szerint ebben a minőségében embereket mentett, ennek ellenére meghurcolta az ÁVH, végül négy hálás zsidó mentette meg az Andrássy út 60.-ból. Ungváry szerint ez a kép nem valós.

„Égek a hideg krematóriumban” – nemzetközi szenzáció az újrafelfedezett magyar holokausztregény

A zsidók elleni népirtásról szóló egyik első kelet-közép-európai tanúságtétel volt a délvidéki Debreczeni József 1950-ben Belgrádban kiadott Hideg krematórium című naplóregénye. Hiába jelent meg még utána kétszer is Jugoszláviában, illetve Szerbiában, a könyvet a szélesebb közönség még Magyarországon sem ismerhette. Most tizenhárom nyelven lát napvilágot a regény, amely dokumentatív stílusával, valósághű ábrázolásával maradandó hatást gyakorol az olvasóra. A holokauszt január 27-i emléknapja előtt vettük kézbe a sokáig szinte ismeretlen remekművet. Recenzió.

Közel negyedmillió holokauszt-túlélő él még a világon

Csaknem nyolcvan évvel a holokauszt után mintegy 245 ezer zsidó túlélő él még a világ több mint 90 országában – derült ki a New York-i székhelyű, Németországgal Szembeni Zsidó Anyagi Követelések Konferenciája nevű szervezet kedden közzétett új demográfiai jelentéséből, amit az MTI szemlézett.

Mindeddig csak bizonytalan becslések álltak rendelkezésre arról, hogy a holokausztnak hány túlélője lehet még életben, most azonban elkészült az átfogó jelentés, ami szerint az érintettek

majdnem fele, 49 százaléka Izraelben él, 18%-uk Nyugat-Európában, 16% az Egyesült Államokban, 12 százalék pedig az egykori Szovjetunió területén.

Németek millióit akarták megölni a „Bosszúállók”

A „Bosszúállók” (héberül Nokmim, a szervezetük neve: Nakam, azaz „Bosszú”) egy körülbelül 50 főből álló paramilitáris holokauszttúlélő csoport volt, akik maguk elé tűzték, hogy bosszút állnak a holokausztban meggyilkolt zsidók millióiért. Közülük sokan – például vezetőjük, az Oszmianában (ma: Ashmyany, Belarusz) született, Wilnóban (ma: Vilnius, Litvánia) egyetemre járó lengyel-zsidó származású költő és író, Abba Kovner – a nácik elleni partizán ellenállásban tevékenykedtek a második világháború idején.

A kudarc és a B terv

A „Bosszúállók” zömmel olyan fiatalok voltak, akik joggal érezték úgy, hogy az antiszemita erőszak nem ért véget a háború európai felvonásának 1945. májusi befejeződésével. Hittek abban is, hogy a korabeli törvények nem felelnek meg a népirtást elkövető bűnök igazi számonkérésére, a bűnösök elítélésére – és ahogy a történelem lapjain olvashatjuk, sok náci háborús bűnös valóban átcsúszott az igazságszolgáltatás hálóján.

Alanis Morissette magyar felmenői tragikus sorsáról kapott új híreket egy tévéműsorban

Alanis Morissette volt a Finding Your Roots című tévéműsor vendége: a PBS csatornán futó műsor hírességek családfáját kutatja, és szakértők segítségével deríti ki felmenői sorsát. Az énekesnő elárulta, hogy csak a húszas évei végén tudta meg, hogy édesanyja zsidó származású. Szülei ezt azzal indokolták, hogy féltették lányukat az antiszemitizmustól.

A január 2-án sugárzott epizód során Morissette (aki korábban már sokszor beszélt a magyar származásáról) többet tudott meg édesanyja Magyarországon és a mai Ukrajna területén élő családjáról. Azt is megtudta, mi történt két nagybátyjával, Feuerstein Györggyel és Feuerstein Sándorral, akik a holokauszt idején tűntek el. Nagyapjának, Feuerstein Imrének szerencsére sikerült megmenekülnie ugyanettől a sorstól. Morissette rokonai úgy tudták, hogy a két férfit munkaszolgálatra hívták be a második világháború alatt. Abban az időben nem lehetett tudni, hogy pontosan mi történt velük, de ma már a Vöröskereszt levéltári anyagaiból kiderül, hogy Feuerstein Imre néhány évvel a háború után érdeklődött, abban a reményben, hogy testvére, György talán még életben van.

A Finding Your Roots csapata a Yad Vashem, a Holokauszt Világemlékközpont feljegyzéseiből megtudta, hogy Feuerstein György és Feuerstein Sándor sem élte túl az oroszországi rabszolgamunkát.

Így fogták el az egyik legnagyobb náci háborús bűnöst

Adolf Eichmann 1932-ben, 26 évesen lépett be az osztrák náci pártba, majd immár Németországban az SS-be. Pályáját a Sicherdienstnél – SD, a Harmadik Birodalom titkosszolgálata – kezdte, majd 1938-ban megszervezte több mint 100 000 osztrák zsidó állampolgár kitoloncolását. Olyan hatékonyan, hogy Reinhard Heydrich 1939-ben kinevezte a Birodalmi Biztonsági Főhivatalon belül létrehozott zsidóügyi részleg parancsnokának – írja a Rubicon.hu.

Tisztségéből eredően Eichmann szervezte meg a náci Németország által megszállt területek – illetve a csatlós államok – zsidóságának koncentrációs táborokba gyűjtését, illetve későbbi megsemmisítését. Félelmetes hatékonysággal szervezte meg a vidéki magyar zsidóság deportálását is. Németország összeomlása után az egyik legkeresettebb háborús bűnös volt, mégis évekig sikerült rejtőzködnie, mígnem 1949-ben – Ricardo Klement névre – sikerült hamis útlevelet szereznie, amellyel Argentínába utazott.

Bettmann / Getty Image Adolf Eichmann a jeruzsálemi perén