10. A Tompa utcai pad a magyar politika színezőfüzetévé alakul
Nem tudunk többet mondani a magyar közéletről annál, amit magáról mond azzal, hogy egy utcai padot tett a saját Jeruzsálemévé. Azt a várost, ugye, a judaizmus, a kereszténység, valamint az iszlám egyaránt szent helyként tartja számon, s ahogyan a magyar kereszténységnek Tóth Gabi jut a Jeanne d’Arc-sorból, ahogyan a magyar futballnak zenészből a Manchester City-fan, oasises Gallagher testvérek helyett a wannabe FTC-drukker Gáspár Győző esik le, úgy a magyar politikának a kulturális feszültségektől vibráló, a történelmi emlékezetet minden téglájával őrző, irtózatos fájdalmakat, továbbgondolhatatlan igazságokat, elemi hűségeket cipelő valóság helyett egy IX. kerületi utcabútor marad játszótérnek, ami persze úgy aránylik a jeruzsálemi mindenséghez, ahogyan Farkas Flórián polgárjogi küzdelme Martin Luther Kingéhez.
Tehát az történt Ferencvárosban, hogy az Amnesty International önkéntesei a Pride-hónap alkalmából szivárványszínűre festettek egy padot, amit az FTC-szurkolók zöld-fehérre pingáltak, hogy aztán az eredeti alkotók újra sokszínűre változtassák. Minden fordulat ismertetésétől kegyeleti okokból eltekintünk, ám jelezzük, fellépett még a piros-fehér-zöld változattal a Mi Hazánk, a padot le is fóliázták, a helyszínen megfordult a Kutya Párt és a Betyársereg egyaránt, megjelent még szivárványos szék, piros-fekete kockásra, azaz tanártüntetésesre festett pad, végül az önkormányzat egy zöld bútorral zárta a vitát úgy, hogy végül az „A kutya családtag” konklúzióra jutottak, ami pedig tényleg a tökéletes karikatúrája a politika legvalódibb jelentésének.