7 kanadai tartomány lakóinak, az ország lakossága mintegy 60 %-nak háromhavonta jelentős összeg érkezik a bankszámlájára: tartománytól függően az egyedül élők 30-50 ezer forintnyi, a négyfős (kétgyerekes) háztartások 60-100 ezer forintnyi kanadai dollárt kapnak, és a vidéken élők további 10 %-ot. A támogatást, amelynek összege 2030-ra várhatóan megduplázódik, a szövetségi állam utalja minden háztartásnak, függetlenül azok anyagi helyzetétől.
Hogy honnan származik ez a pénz? A támogatás tulajdonképpen az adott tartományban beszedett szövetségi karbonadó újraosztása. A hét tartományban a fosszilis energia használatából származó szén-dioxid után karbonadót kell fizetni, aminek mértéke forintra átszámolva tonnánként jelenleg mintegy 21 000 Ft, de 2030-ra 45 000 forintra nő. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a benzin és a gázolaj esetében az adó mértéke literenként a jelenlegi 47-57 forintnyi értékről 2030-ig mintegy 100-120 forintos értékre, a háztartási gáz esetében pedig köbméterenként 41 Ft értékről 90 Ft érték közelébe emelkedik (jelenleg a benzin és a gázolaj ára Kanadában környezetvédelmi adó nélkül körülbelül 410 Ft/liternek, a gáz ára kb. 105 Ft/köbméternek felel meg). De a benzin, dízel üzemanyag és a földgáz mellett minden más fosszilis üzemanyag , így a szén és a kerozin után is adózni kell attól függően, hogy használatuk mennyi CO2-kibocsátással jár. Emellett a nagy kibocsátású cégek, köztük az energiacégek is adóznak a kibocsátásuktól függően, így a karbonadó minden olyan termék árában ( elektromos áram, építőanyagok, stb.) megjelenik, melyek előállítása nagy kibocsátással jár.
Vajon mi értelme ennek a károsanyag-kibocsátás szempontjából?