Best WordPress Hosting
 

Paksi napló 2024 április

Az Energiaklub havonta frissülő sorozata annak érdekében indult, hogy figyelemmel kísérhető legyen: mi történik Pakson – a kormány által felgyorsítani szándékozott új atomerőmű beruházással és a stratégiai jelentőségűnek bélyegzett paksi atomerőmű üzemidő-hosszabbításával. Ez a 2024 áprilisi napló.

Az új magyar atomerőmű építési tervéről és állapotáról szóló kommunikáció áprilisban meglehetősen furcsa jelenséget produkált azzal, hogy minden érdemi, primer információt sikerült a hónap végén, két napban összesűrítenie. A magyar sajtóban az április 24-e és 26-a között megjelenteken kívül mindössze annyi új információt generált ez a téma, hogy az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) a hónapban három beruházói kérvényt is tudomásul vett: az egyik egy acél-betonacél szerelő üzem létesítését teszi lehetővé, a másik a villamos szerelés és adminisztráció „komplexumának” építését, a harmadik „mechanikai és termikus összeszerelési munkálatok komplexuma” létrehozását. Mind a három jóváhagyás gyakorlatilag raktárcsarnokokat jelent, olyan kiegészítő épület kategóriákat, melyek nem a definíció szerinti erőműépítés részei. Árulkodó lehet például, hogy a „villanyszerelő raktárra” kiadott határozat 27 oldalas szövegének zöme azokat a feltételeket listázza, melyeknek előzetes teljesítése tudja legitimálni a 3 évre szóló határozatot.

Még az OAH oldalán is több, ennél fontosabb hír jelent meg Paksról a hónapban: április 12-én befejezték a hathetes karbantartás-javítás-tankolás munkálatait a Paks 4 blokkon, és 5 alkalommal jelentettek be teljesítménycsökkenést – jellemzően 100-150 MW méretűt – az amúgy négy blokkal üzemelő paksi atomerőművön.

Paksi napló 2024 árcius

Ugyanazok az ígéretek ismétlődnek Budapesten és Szocsiban, de így is előfordult márciusban, hogy elgondolkodtató hiba csúszott a Paks II. beruházással kapcsolatban ismételgetett kommunikációba.  Eközben a működő paksi erőműről újra kiderült, hogy hirtelen, akár a fele termelését is elveszítheti.

Az utóbbi évek vég nélküli fogadkozásainak tengerében külön kis tarajos hullámot vert, amikor március közepén a Világgazdaság azzal állt elő, hogy a Paks II. erőmű üzembe helyezésének dátuma a korábban sulykolt 2030-as évek elejéhez képest néhány évet még tovább csúszhat. A paksi ügyekben a kormányzati forrásokból mindig jól értesült lap (melynek a paksi beruházásra külön, dedikált szerzője is van B. Horváth Lilla személyében) most azt írta, hogy esélyesebbnek látszik már egy 2033–2034-es üzembe helyezés, és erről a Magyarországra érkező Alekszej Lihacsov alá is írhatja a szükséges szerződésmódosítást. A sokat megélt, energetikai témákban jól ismert nevű újságírót is, a lapot is azonnal, már másnap “helyre tette” Szijjártó Péter azzal, hogy a céldátum továbbra is a legutóbb Lantos Csaba energiaügyi miniszter által is hangoztatott 2032-t illetően semmi nem változott. A cél az, mondta a miniszter, hogy “a következő évtized elején a két új blokk a magyar energiaellátási hálózatra rákapcsolódjon”.

A paksi atomerőmű-építési beruházásért a kormányzati oldalról felelős tárcavezető – a minisztériuma közleménye szerint – mindezt az ismét Budapestre érkező Alekszej Lihacsovval közösen tartott sajtóértekezletén közölte ugyan, ám így is érdemes a történteken elgondolkodni. Azon, hogy a lap szerzője – akinek korábban az a bravúr is sikerült a magyar sajtóban, hogy egyszerre két újságba is exkluzív interjút készített a Roszatom vezetőjével – vajon honnan vette az értesüléseit? De az is hasonlóan “érdekes”, hogy a kormányközeli lapban egy ilyen szenzitív információ vajon hogyan kerülhetett publikálásra?  Mert az újságíró részéről az például logikailag hibátlan érvelés, hogy mivel az OAH az utóbbi időben több olyan határozatot is kiadott a beruházó (Paks II. Zrt.) kérésére, melyben több projektelemre vonatkozóan is három évvel meghosszabbította a engedély hatályát, ez az adott munkaszakaszok további csúszását valószínűsíti – ami pedig végeredményben a beruházási céldátumokat írhatja felül.

Paksi napló 2024 február

Zavartalanul nem történt lényeges momentum 2024 februárban a paksi atomerőmű építési beruházással kapcsolatosan. Igaz, több bejelentés is történt, és magyar vállalkozókat is verbuválni kezdtek különböző, majdani beszállítói munkákra. Az új atomerőmű építésére való előkészületeknél egy fontosabb esemény történt Pakson: a működő erőmű egy blokkja hosszabb időre leállt.

A hónap elején az országos sajtó nem, a lokális viszont beszámolt arról, hogy újabb nemzetközi kapcsolódási pontot talált magának a Paks II. Zrt.  A Telepaks közlése szerint “halad a nyugat-európai trendekkel a két új paksi atomerőmű-blokk építését koordináló társaság”. A portálon – de a Paks Pressen is -, fizetett hirdetésként publikált cikkben Hugyecz Attila, a vállalat nemzetközi szakterületének vezetője számolt be arról, hogy a cég az európai nukleáris létesítésbiztonsági szervezet, az EISS tagja lett. A németországi nukleáris hulladékkezelő BGZ-től a február végén Oroszország ellen nemzetközi színtéren eljárást indító észak-európai energiacégen, a Fortumon, a svájci Swiss Nuclearon és a francia EdF-en át az atomenergiás kapcsolatait éppen maga mögött hagyni kívánó energiakereskedő Uniperigtöbb mint egy tucatnyi (a hirdetés szövege szerint 16, az EISS saját adatai szerint 14) európai ország nukleárislétesítmény-üzemeltetőit tömörítő szervezetben a Paks II. Zrt. “a nemzeti és európai szabályozási tevékenységekkel kapcsolatos” fórumot találta meg. Az iparági kapcsolatépítés minden szakmában fontos és lehet gyümölcsöző, de legfőképpen kifelé, a világ felé lehet azt jól mutatni, hogy az orosz technológiai beruházás a nyugati szervezeti tagokból álló fórumokon is meleg fogadtatásra talál. Valószínűbb, hogy a Paks II. Zrt. az EISS tagjaként a diplomáciai smúzoláson kívül nem sok hasznot tud realizálni a beruházó számára. (A nukleáris ipari kapcsolódási pontokkal egyébként is érdemes óvatosan bánni a fontosságuk és a hasznuk tekintetében: Kovács Pál, volt minisztériumi államtitkár, korábbi energiahivatali elnökhelyettes 2013-2014 között a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség Kormányzó Tanácsának tagja és alelnöke is volt, munkásságának gyakorlatilag semmilyen hatása nem volt a paksi beruházás előremozdításában.)

Hugyecz Attila elmondta: “A mi cégünknek is támaszt ad, ha megosztjuk egymással a tapasztalatokat, és hasznos, ha időben megismerjük a formálódó nemzetközi nukleáris szabályozási elképzeléseket, és azokra akár hatással is lehetünk”. A vezető szerint az EISS-tagság jól illeszkedik a például az Atomerőmű-üzemeltetők Világszövetségével (WANO) és a Nukleáris Világszövetséggel (WNA) kialakított kapcsolatok sorába, de az is fontos, hogy a paksiak “szakértői szintű kapcsolatokat ápolnak” a fehérorosz, a kínai, a török és legutóbb az éppen csak elindult egyiptomi projektek képviselőivel is. Hugyecz Attila közölte azt is, hogy a Paks II Zrt. feladatának tekinti, hogy “aktívabb együttműködést építsünk ki a nyugat-európai szervezetekkel, szövetségekkel, vállalatokkal”, azt azonban már nem, hogy a Paks II. orosz építési projekt, illetve a keleti, közel-keleti, szintén orosz beruházásokkal kapcsolatosan ez hogyan is teljesülhetne.

Paksi napló 2024 január

Az Energiaklub havonta frissülő sorozatot indított annak érdekében, hogy figyelemmel kísérhető legyen: mi történik Pakson – a kormány által felgyorsítani szándékozott új atomerőmű beruházással és a stratégiai jelentőségűnek bélyegzett paksi atomerőmű üzemidő-hosszabbításával. Ez a 2024 januári napló.

Január 14-én volt éppen 10 éve, hogy a Paks II. projekt “szárba szökkent” – Moszkvában 2014. januárjáben ezen a napon csapott egymás tenyerébe Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor. Az akkori miniszterelnökségi miniszter, Lázár János a szerződéskötésről, mint az évszázad üzletéről nyilatkozott, de azóta – sok már mellett – az is kiderült, hogy az oroszok a világon máshol (legutóbb Egyiptomnak, de korábban – ahogyan az Energiaklub „Atomerőművek építés alatt” című legutóbbi tanulmányunkban is olvasható: Bangladesnek) is alkalmazott szerződési tételeket (építési, hitelezési és technológiai megoldásokat) kínálták csak föl a magyar kormánynak.

A 2×1200 MW-os új atomerőmű építésének fővállalkozója orosz részről a Roszatom, az építkezési költség 80 százalékát (de legfeljebb 10 milliárd eurót) az orosz kormányzati hitel biztosítja, és az erőmű egyik blokkja a tervek szerint 2025-re üzemkész állapotba került. Ez volt akkor az ígéret. Amiből eddig szinte semmi nem teljesült. És ahogyan az a decemberi Paksi naplóba is bekerült: nem csak az kérdéses, hogy az Európától az ukrán háborúval elszigetelődő Oroszország építhet-e az Európai Unió bármelyik tagországában efféle „érzékeny infrastruktúrát”, hanem olyan hétköznapi kérdések is, minthogy képesek-e pótolni az oroszok a Roszatom projektjein dolgozó, zömmel ukrán speciális hegesztőket.