Best WordPress Hosting
 

Archívum címkék: világgazdaság

Paksi napló 2024 árcius

Közzétette szerző

Ugyanazok az ígéretek ismétlődnek Budapesten és Szocsiban, de így is előfordult márciusban, hogy elgondolkodtató hiba csúszott a Paks II. beruházással kapcsolatban ismételgetett kommunikációba.  Eközben a működő paksi erőműről újra kiderült, hogy hirtelen, akár a fele termelését is elveszítheti.

Az utóbbi évek vég nélküli fogadkozásainak tengerében külön kis tarajos hullámot vert, amikor március közepén a Világgazdaság azzal állt elő, hogy a Paks II. erőmű üzembe helyezésének dátuma a korábban sulykolt 2030-as évek elejéhez képest néhány évet még tovább csúszhat. A paksi ügyekben a kormányzati forrásokból mindig jól értesült lap (melynek a paksi beruházásra külön, dedikált szerzője is van B. Horváth Lilla személyében) most azt írta, hogy esélyesebbnek látszik már egy 2033–2034-es üzembe helyezés, és erről a Magyarországra érkező Alekszej Lihacsov alá is írhatja a szükséges szerződésmódosítást. A sokat megélt, energetikai témákban jól ismert nevű újságírót is, a lapot is azonnal, már másnap “helyre tette” Szijjártó Péter azzal, hogy a céldátum továbbra is a legutóbb Lantos Csaba energiaügyi miniszter által is hangoztatott 2032-t illetően semmi nem változott. A cél az, mondta a miniszter, hogy “a következő évtized elején a két új blokk a magyar energiaellátási hálózatra rákapcsolódjon”.

A paksi atomerőmű-építési beruházásért a kormányzati oldalról felelős tárcavezető – a minisztériuma közleménye szerint – mindezt az ismét Budapestre érkező Alekszej Lihacsovval közösen tartott sajtóértekezletén közölte ugyan, ám így is érdemes a történteken elgondolkodni. Azon, hogy a lap szerzője – akinek korábban az a bravúr is sikerült a magyar sajtóban, hogy egyszerre két újságba is exkluzív interjút készített a Roszatom vezetőjével – vajon honnan vette az értesüléseit? De az is hasonlóan “érdekes”, hogy a kormányközeli lapban egy ilyen szenzitív információ vajon hogyan kerülhetett publikálásra?  Mert az újságíró részéről az például logikailag hibátlan érvelés, hogy mivel az OAH az utóbbi időben több olyan határozatot is kiadott a beruházó (Paks II. Zrt.) kérésére, melyben több projektelemre vonatkozóan is három évvel meghosszabbította a engedély hatályát, ez az adott munkaszakaszok további csúszását valószínűsíti – ami pedig végeredményben a beruházási céldátumokat írhatja felül.

PostPin It!

A klímaváltozás a világ GDP-jének visszaesését okozza

Közzétette szerző

Igencsak lelassul a világgazdaság többé-kevésbé tartós és gyors növekedése, a Potsdami Klímakutató Intézet (PIK) előrejelzése szerint a globális klímaváltozás miatt 2050-re az egyébként lehetségesnél húsz százalékkal lesz kevesebb a világ GDP-je.

Az intézet azzal számol, hogy az évszázad derekán a felmelegedés és a klímaváltozás okozta többi káros következmény miatt évente 38 ezer milliárd dolláros kár keletkezik, s ez az összeg hatszor nagyobb annál, mint amennyi befektetés ahhoz kellene, hogy az ipari forradalom kezdetekor mérthez képest 2 Celsius-foknál kevesebbel emelkedjen bolygónk átlaghőmérséklete.

A PIK úgy számolta ki a húsz százalékos GDP-hatást, hogy feltételezte, a fejlett ipari országok teljesítik vállalt kibocsátás csökkentési kötelezettségvállalásaikat. Ha elmarad az ígéretek teljesítése, még nagyobb lesz a veszteség – állítja az intézet. A PIK szerint aránytalan lesz a károk eloszlása, és elsősorban azokban a dél-amerikai és afrikai országokban lesz magas – akár harminc százalékosnál is nagyobb a kár – amelyek a fejlett ipari országoknál jóval kisebb mértékben járultak hozzá az üvegházhatást fokozó gázok, elsősorban a szén-dioxid kibocsátásához.

PostPin It!

Évek szállanak a paksi fák alatt

Közzétette szerző

Hogy az eredeti határidők teljességgel légből kapottak és tarthatatlanok, hogy a várható minimum 10 éves csúszás óriási költségnövekedéssel fog járni, hogy a Krím-félszigetet 2014-ben megszálló Oroszországra bízni egy ilyen stratégiai projektet súlyos kockázatokat hordoz, hogy ehelyett az energiahatékonyságra és a megújuló energiaforrások elterjesztésére valamint a hálózat és a energiatároló kapacitások fejlesztésére kellett volna fordítani a forrásokat, ezt a Párbeszéd – Zöldek már 2014-2015-ben elmondta.

Már csak 2034-re tervezik Paks II. indulását

A Fidesz a kormány médiaistállójának egy kevésbé látható termékét, az egykor szebb napokat látott Világgazdaságot szemelte ki arra, hogy elkezdje csöpögtetni Paks II. újabb késésének hírét. A vg.hu cikke szerint további csúszással csak 2033–34-re várható az új erőmű üzembe helyezése, amelynek eredeti céldátuma 2025–2026 volt, ezt módosították 2028-ra, majd 2030-ra, januárban pedig Lantos Csaba miniszter már 2032-es indulásról beszélt. Ez a dátum alig két hónap alatt újabb 1–2 évvel kitolódott, immár 2033–34-re.

PostPin It!

Gazdasági függésben kis híján világbajnok Magyarország

Közzétette szerző

A magyarországi feldolgozóipari termelés régóta ismert és sokat emlegetett jellegzetessége, hogy nagyon alacsony a hazai hozzáadott értéke, azaz rengeteg külföldi alkatrészre, technológiára, gépre van szükség ahhoz, hogy valamiféle versenyképes ipari termék kerüljön ki a magyar munkaerő kezei közül.

A másik, szintén ismert jelenség, hogy ezeket a termékeket a hazánkban működő multinacionális vállalatok döntően külföldön értékesítik. Ebből fakadóan a hazai gazdaság mind a magyarországi termeléshez inputokat szolgáltató külföldi vállalatoktól, mind a Magyarországon létrehozott termékeket elfogyasztó piacoktól erősen függ.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által összegzett módszertani újításoknak köszönhetően ezen függőségek mértékét egyre mélyebben lehet feltérképezni. Ezen mélyebb perspektívából pedig kiderül, hogy hazánk a fejlett világ leginkább külső függésben lévő gazdaságai között van, mind import-, mind exportoldalon.

PostPin It!

Krekó Péter: Ez az ügy az Orbán-rendszer alapjait fenyegeti

Közzétette szerző

Meg még nem roppant a NER, de látványosan küszködik azért, hogy megőrizzen valamit abból az értelmezési monopóliumából, aminek választási sikereit köszönheti – állítja Krekó Péter politikai pszichológus, politológus, az ELTE habilitált egyetemi docense. A Political Capital igazgatója azt mondja, idén sem kell világvégét kiáltani, de a világbéke bizonyosan nem jön el. Interjú a kegyelmi botrány belpolitikai hatásairól, 2024 választásainak jelentőségéről, és arról, milyen geopolitikai változásokra érdemes felkészülni.

Forbes.hu: Mit jelez a kegyelmi botrány a rendszernek?

Krekó Péter: Két dolgot mindenképpen. Egyrészt, hogy egy ilyen monolit hatalmi berendezkedésben is lehet politikai következménye a normasértéseknek – amitől már eléggé elszoktunk az utóbbi években. Másrészről, hogy most olyan időszak következik, amikor a belpolitika szerepe felértékelődik. Orbán Viktornak és a rendszernek az utóbbi években a belpolitikai kihívások hiányában nagyon sok ideje volt külpolitikai kérdésekkel foglalkozni, és ezért is tudott a rendszer a külpolitikai kalandozásokba kezdeni a világ minden részén, az Egyesült Államoktól kezdve Csádon át Izraelig és Kínáig, mindenfelé. Ennek most egy időre bizonyosan vége.

PostPin It!

Mi 2024 legnagyobb kockázata a világban?

Közzétette szerző

Az USA belpolitikai szembenállásának világpolitikai következményei, a továbbgyűrűző közel-keleti konfliktus, de még az El Nino időjárási jelenség is reális veszélyekkel fenyeget idén – legalábbis a 2024 legnagyobb rizikóit sorjázó geopolitikai kockázati előrejelzés alapján. Végigvettük a TOP 10+3 világkockázatot, érdemes ezekre felkészülni.

Nem sok jóval kecsegtet 2024-re az Eurasia Group politikai és gazdasági think tank éves geopolitikai kozkázatokkal foglalkozó jelentése. Az Egyesült Államok belpolitikai – és világpolitikai ideológiát is érintő – szembenállásának következményei, a továbbgyűrűző közel-keleti konfliktus, de még az El Nino időjárási jelenség is helyet kapott az éves rettegnivalók között. Az elemzés sok esetben tényszerűen vázolja a 2024-re vonatkozó prognózisokat és szcenáriókat, így ezek alapján, most a legreálisabbnak tűnő világkockázatokból készítettünk összeállítást. 

PostPin It!

Varga Mihály: Nem mondok le

Közzétette szerző

Gránitkeménységűnek tűnő felvetéssel nyitja a Világgazdaság a ma publikált, Varga Mihállyal készült interjúját, mégpedig azzal, hogy: „A Pénzügyminisztérium József nádori téri székházában pénzügyminiszterként válaszol a Világgazdaság kérdéseire. Ezek szerint nem mond le.”

Varga válasza:

Nincs ilyen szándékom.

PostPin It!

A vörös-tengeri válságtól féltik a globális gazdasági fellendülést a Világbank közgazdászai

Közzétette szerző

A vörös-tengeri konfliktus elhúzódása és a közel-keleti feszültségek fokozódása azzal a kockázattal jár, hogy pusztító hatással lesz a világgazdaságra, újra fellángol az infláció és megszakad az energiaellátás – figyelmeztettek a hétvégén a világ vezető közgazdászai közül néhányan. A Világbank közgazdászai szerint ugyanis a válság most azzal fenyeget, hogy magasabb kamatlábakkal, alacsonyabb növekedéssel, tartós inflációval és nagyobb geopolitikai bizonytalansággal jár.

Az Irán által támogatott jemeni lázadók elleni második éjszakai csapások után Joe Biden elnök azt mondta, hogy az Egyesült Államok privát üzenetet küldött Teheránnak, miszerint „biztosak vagyunk benne, hogy jól felkészültek vagyunk”. A londoni és washingtoni kormányzati körökben azonban egyre nagyobb az aggodalom, hogy miközben Rishi Sunak és Biden az újraválasztásért harcol, a közel-keleti események meghiúsíthatják a gazdasági fellendülés javulónak tűnő kilátásait, és így a választási esélyeiket is.

A Világbank a világgazdasági kilátásokról szóló legfrissebb jelentésében azt írja, hogy a közel-keleti válság az ukrajnai háborúval együtt valódi veszélyeket teremtett:

PostPin It!

Milyen infláció? A tőzsdén könnyedén a dupláját kereshetted 2023-ban

Közzétette szerző

Brutálisan erős évet zártak a tőzsdék világszerte, a magyar piac pedig különösen nagyot durrantott: a létező legjobb forgatókönyv jött be. Kevesen számítottak erre, momentán én sem. Megmagyarázni persze utólag könnyű, de inkább a tanulságok levonása miatt érdemes átfutni, hogy mi történt 2023-ban. Ez Ács világa az év végén.

Fontos, hogy semmiképp sem szabad önmagában nézni a 2023-as évet, minimum az elmúlt két évre célszerű egyben rápillantani, de még jobb, ha a 2020-ig ugrunk vissza, hogy onnan jussunk el egy bekezdés alatt 2022-ig. Az alacsony kamatkörnyezetben folyamatosan békésen emelkedtek a tőzsdék, amikor a covid beütött. A pár hétig tartó zuhanásból a piac gyorsan visszapattant, ami nagy meglepetést még nem okozott, az viszont annál inkább, hogy az emelkedés folytatódott. Miközben az ellátási láncok felborultak, az alapanyagárak elszálltak, a recessziós veszély mellett az infláció is beindult, a tőzsdék – jórészt az irgalmatlan pénznyomtatást végrehajtó jegybankok jóvoltából – folytatták emelkedésüket, folyamatosan új csúcsokra érkezve.

Innen indul az elmúlt két év, majd jött 2022, a kijózanodás éve. Ma már a világ vezető jegybankjainak döntéshozói is elismerik, hogy nem kicsit nézték be az inflációt. Amikor már szálltak az árak, sokáig azt hangsúlyozták, hogy a járványhelyzetből kiindult speckó kínálat-vezérelt inflációról van szó, amit az okoz, hogy a leállások és az ellátási láncok problémái miatt hiány alakult ki, ez megdobta a termékárakat, közben pedig az újranyitással a kereslet is visszatért. Hónapokon át állították a jegybankok, hogy az ilyen jellegű infláció átmeneti, nem igényli válaszként a szokásos monetáris politikai szigort. Aztán amikor kiderült, hogy ja, mégis, jött a piacokon a bezuhanás.

PostPin It!

A peso már annyit sem ér, mint a forint, jöhet a sokkterápia Argentínában

Közzétette szerző

Megnyerte az argentin elnökválasztás második fordulóját Javier Milei, akinek nemcsak a külleme extravagáns, hanem a nézetei is.

Mi történt? Az október 22-én és november 19-én tartott választásokon a jobboldali pártokat tömörítő La Libertad Avanza képviseletében Javier Milei felülkerekedett a balközéphez húzó Sergio Massán.

Miért fontos ez? Argentína Dél-Amerika második legnagyobb gazdasága. A 46 millió lakost számláló ország gazdag természeti erőforrásokkal és erős agráriummal rendelkezik (földgáz, marha, kukorica), ennek dacára komoly nehézségek sújtják.

PostPin It!

Nagy Márton: A jegybank küklopsz-üzemmódban működik, reméljük nem vakul meg

Közzétette szerző

Túl vagyunk a fordulaton, jövünk ki egy viharból – így kezdte a beszédét Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter hétfőn a Világgazdaság 55. jubileumi konferenciáján. Szerinte gyors manőverekre volt szükség, amiket a kormány 2022-ben és 2023-ban is megtett, most viszont már egyenesen lehet menni, stratégiai nyugalomra van szükség. Az idei az infláció letörésének az éve, 2024 pedig a növekedés helyreállításáé – fogalmazott.

A vg.hu tudósítása szerint a tárcavezető szerint egyszerre lehet küzdeni az infláció letörése ellen és a növekedés beindításáért, amiben kulcskérdés lesz a fogyasztás helyreállítása. A növekedés és egyensúly helyreállításának receptje, hogy

hozd rendbe úgy, ahogy elromlott.

PostPin It!

Sosem várhattuk, hogy a szankcióktól összeomlik az orosz gazdaság, de akkor miért kellettek?

Közzétette szerző

Történelmi előzmények nélküli volt azoknak a szankcióknak a mennyisége és komolysága, amelyeket az Európai Unió és az Egyesült Államok, illetve szövetségeseik Ukrajna invázióját követő hónapokban Oroszországgal szemben elfogadtak. És bár a kezdetben voltak olyan hangok, amelyek az orosz gazdaság gyors összeomlását várták, mindez nem valósult meg, ahogy az európai gazdaság sem omlott össze az orosz gázfegyver élesítése után. Magyarországon viszont a szankciókról szinte lehetetlen egyszerűen csak külpolitikai és külgazdasági kontextusban beszélni, hiszen a kormánypárti kampány miatt ez már a háború kitörését követő hónapokban kapott egy belpolitikai keretezést.

A G7 új podcastsorozatában, a Függő Változóban arra vállalkozunk, hogy havonta egy alkalommal megpróbáljunk egy fontos és aktuális témát több oldalról, több vendéggel beszélgetve, de a tanulságokat leszűrve bemutatni. A sorozat első adásában a szankciók belpolitikai keretezéséről és megítéléséről beszélgetünk uniós kontextusban, a szankciókról pedig a külpolitikai és gazdasági várakozások és történések európai és oroszországi vonatkozásait összegezve próbálunk mérleget vonni.

PostPin It!

Ismét a fideszes médiahálózattól vett át az Index egy újságírót

Közzétette szerző

Nem az első ember érkezett mostanában a fideszes médiaalapítványtól a kormányközelivé alakított hírportálhoz.

PostPin It!

Kínába hívta Orbán Viktort az elnök-pártfőtitkár

Közzétette szerző

A magyar miniszterelnök kínai útjáról elsőként a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Magyar-Kínai Tagozatának elnöke beszélt a 134. kantoni vásár alkalmából rendezett sajtótájékoztatón. A Privatbankár szerint Nádasi Tamás azt mondta, a cél, hogy Kína európai hídfőállása legyen az ország.

A kínai nagyvállalatok Magyarországot már fontos célországnak tekintik, de azt szeretnék, ha minél több magyar vállalkozás is szerephez jutna a két ország kapcsolatrendszerében. Ezt segítheti, hogy Orbán Viktor miniszterelnök Hszi Csin-ping meghívására a közeljövőben Kínába utazik, amitől azt remélik, tovább erősíti a kínai-magyar kapcsolatokat.

A portál megkeresésére a kormányfő sajtófőnöke, Havasi Bertalan megerősítette, hogy Orbán Viktort a kínai elnök-pártfőtitkár meghívta Pekingbe. A kormányfő októberben részt vesz a Belt and Road Initiative (BRI) konferencián.

PostPin It!

A magyar gazdaságnak is rossz hír, hogy erősödnek a negatív külpiaci kockázatok

Közzétette szerző

(A szerzők az ING Bank elemzői. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)

Júliusban a Nemzetközi Valutaalap (IMF) ismét közzétette legfrissebb elemzését a világgazdaság kilátásairól, és ennek hangneme összességében inkább optimista a legutóbbi, áprilisban kiadott elemzéssel szemben. Ám a relatív optimizmus nem annyira meglepő, tekintettel a márciusi Silicon Valley Bank-csődre, és az azt követő pénzügyi instabilitással kapcsolatos félelmekre. Azóta a piacok megnyugodtak, a pénzügyi kondíciók pedig valamelyest lazultak a márciusi pánikhoz képest. Nem beszélve arról, hogy végül pozitívan zárult az USA adósságplafonról szóló vitája is, amely még az áprilisi IMF-kiadványban szignifikáns kockázati tényezőként szerepelt. Így tehát e kockázati tényezők kiárazásával a 2023-as globális GDP-növekedést az IMF 3 százalékra várja a korábbi 2,8 százalékkal szemben.

Bár a növekedési kilátások terén felfelé húzták a várakozást, a kockázatok egyértelműen lefelé mutatnak. Ebben a tekintetben az első számú kockázat az infláció ragadóssága, amely további monetáris szigorítást válthat ki a jegybankoktól. Ráadásul komoly kockázatot hordoz a kínai gazdaság is, amely nemcsak hogy tovább lassulhat, de az újranyitás elmaradt várt pozitív hatása mellett egyre nagyobb a nyomás az ingatlanpiacon is. Ezek a negatív hatások pedig könnyedén átgyűrűzhetnek a világgazdaságba. Habár az év elején a kínai feldolgozóipari és fogyasztási adatok relatíve kedvezőek voltak, a második negyedévhez érkezve markáns lassulás érezhető. A gazdasági momentum egyre romlik: a negyedéves növekedési ütem csak 0,8 százalék volt, szemben az első negyedévben látott 2,2 százalékkal.

PostPin It!

A pávatáncban többet segíthet az akkugyártás Magyarországnak, mint a felzárkózásban

Közzétette szerző

Az utóbbi hónapok egyik legfőbb talánya, hogy miért támogatja a magyar állam ezermilliárdos összeggel ázsiai cégek hazai akkumulátoripari beruházásait. Bár az autóipar technológiai átalakulásához való alkalmazkodás, a foglalkoztatás növelése és a beruházások élénkítő hatása egy bizonyos pontig racionális gazdasági érvként merülhet fel, azt így is nehéz megindokolni, hogy Magyarország miért akar európai szinten is kiemelkedő gyártelep lenni egy olyan iparágban, amely csak mérsékelten képes segíteni a felzárkózását, miközben hatalmas erőforrásokat emészt fel.

A gazdasági helyett a politikai logika mentén ugyanakkor több racionális elmélet is magyarázhatja a jelenséget. Egyrészt a személyközpontú rendszerekre jellemző nagyzolás és a költséghaszon-számításokat felülíró társadalmi és ideológiai víziók kergetése részben választ adhat rá, hogy miért támogatja és ösztönzi ilyen erősen a kormány az akkugyárak betelepülését.

Egy másik potenciális megfejtés lehet a pávatáncos külpolitikai logika és az európai országokkal szembeni alkuerő növelésének igénye. Azzal, hogy Magyarország európai szinten is központi szereplővé válik egy kulcsfontosságú ipari termék előállításában, nőhet a kormány alkuereje az aktuális és jövőbeli európai politikai és gazdasági vitákban. A terv pedig azon vízióba is illeszkedik, amely szerint Magyarország a „Nyugat és Kelet közti híd”  akar lenni a blokkosodó világgazdaságban, és a hanyatló Nyugattól távolodva keresi a növekedés forrásait.

PostPin It!

A globális értékláncok korában inkább árt, mint használ a kormány külgazdasági csodafegyvere

Közzétette szerző

Az idei év slágerszava a magyar külpolitika terén a “konnektivitás”: Orbán Viktor politikai igazgatója, Orbán Balázs az év elején állt elő vele először, és ő és a kormány más tagjai azóta is hangoztatják (sőt értesüléseink szerint egy egész könyvet készül írni róla), hogy Magyarországnak ki kell maradnia az Egyesült Államok (illetve a “Nyugat”) és Kína közti geopolitikai feszültségekből, ellent kell tartania a világgazdaság “blokkosodásának”, és fent kell tartania, sőt növelnie kell a külvilággal való “összekapcsolódását”. 

Ez az elképzelés nem különösebben eredeti, az üzleti életben és a nemzetközi kapcsolatokban is régóta ismert jelenség, hogy a világgazdaság közepes és kisebb szereplői kapcsolataik diverzifikálásával próbálják csökkenteni az egyoldalú függés kockázatait, különösen a komolyabb politikai és gazdasági turbulenciákat ígérő időszakokban. Emiatt aztán Dél-Koreától és Japántól kezdve Szingapúron, Vietnámon és Szaúd-Arábián át az Európai Unióig számos kis és nagy, alacsony, közepes és magas jövedelmű gazdaság próbálkozik hasonlóval.

Egy jelentős vakfolt ugyanakkor a kormányzati narratívában, hogy a kis, nyitott és “munkaalapú” gazdaságok esetében a politika csak korlátozottan képes a kockázatfedezésre és a diverzifikációra. Ezek az országok jellemzően nemzetközi értékláncokon keresztül csatlakoznak a világgazdaság vérkeringésébe, amelyek felépítését a fejlett világ technológiai és szabályozási folyamatai, a globális fogyasztási és megtakarítási szokások alakulása, valamint a vállalati adó- és költségoptimalizációs megfontolások vezérlik, ezekre pedig a magyar kormánynak legfeljebb közvetett és gyenge ráhatása van.

PostPin It!

A magyar kormány Amerikától félti gazdasági kapcsolatainkat, de vakmerő dolog Kínában bízni

Közzétette szerző

Az utóbbi hónapokban az Orbán-kormány régi Amerika-ellenes szlogenjei új elemmel bővültek. A kormányfő holdudvara és a kormány sajtója a tavaly elfogadott, „inflációcsökkentő törvény” néven emlegetett, de valójában az amerikai ipart és a zöldenergia-termelést támogató csomag miatt azzal kezdte el vádolni az Egyesült Államokat, hogy az európai ipar elsorvasztásán mesterkedik. Ezek a bírálatok egy tágabb narratívába is beágyazódtak, amely arról szólt, hogy az Egyesült Államok a kínai konkurencia megerősödése miatt általában véve a globalizáció és a szabadkereskedelem szétverésén munkálkodik, ami ellentétes Magyarország érdekeivel.

„A világrend válságára adott válaszként – azért, hogy dominanciáját legalább részlegesen megőrizze – a továbbra is az USA által vezetett Nyugat fokozott ütemben szakítja meg, gyengíti vagy vonja ellenőrzés alá kapcsolatait” – szólt a narratíva Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatójának emlékezetes cikkében. Egy másik, Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter neve alatt megjelent cikk arról értekezett, hogy az Egyesült Államok „fegyvert hoz és ipart visz” Európába, egy harmadik írás pedig arról, hogy a hanyatló Nyugattal szemben Kína jelenti a globalizáció jövőjét.

Ezek nem különösebben eredeti gondolatok. Az Egyesült Államok a Kínával szembeni geopolitikai és gazdasági érdekellentétek miatt valóban elkezdte szorosabbra fonni a nemzetbiztonsági kontrollt a nemzetközi (illetve transznacionális) kereskedelmi és pénzügyi áramlatok felett, és angolszász közgazdászok és politikai elemzők tömegei hangoztatják, hogy ez komoly veszélyekkel jár mind az amerikai, mind a világgazdaság számára. A történet az európai politikát sem kerülte el, Emmanuel Macron francia elnöktől Olaf Scholz német kancellárig számos középhatalom próbálja temperálni Amerikát, sőt Macron európai ellenlépéseket sürget az amerikai iparpolitikával szemben.

PostPin It!