Best WordPress Hosting
 

Paksi napló 2024 árcius

Ugyanazok az ígéretek ismétlődnek Budapesten és Szocsiban, de így is előfordult márciusban, hogy elgondolkodtató hiba csúszott a Paks II. beruházással kapcsolatban ismételgetett kommunikációba.  Eközben a működő paksi erőműről újra kiderült, hogy hirtelen, akár a fele termelését is elveszítheti.

Az utóbbi évek vég nélküli fogadkozásainak tengerében külön kis tarajos hullámot vert, amikor március közepén a Világgazdaság azzal állt elő, hogy a Paks II. erőmű üzembe helyezésének dátuma a korábban sulykolt 2030-as évek elejéhez képest néhány évet még tovább csúszhat. A paksi ügyekben a kormányzati forrásokból mindig jól értesült lap (melynek a paksi beruházásra külön, dedikált szerzője is van B. Horváth Lilla személyében) most azt írta, hogy esélyesebbnek látszik már egy 2033–2034-es üzembe helyezés, és erről a Magyarországra érkező Alekszej Lihacsov alá is írhatja a szükséges szerződésmódosítást. A sokat megélt, energetikai témákban jól ismert nevű újságírót is, a lapot is azonnal, már másnap “helyre tette” Szijjártó Péter azzal, hogy a céldátum továbbra is a legutóbb Lantos Csaba energiaügyi miniszter által is hangoztatott 2032-t illetően semmi nem változott. A cél az, mondta a miniszter, hogy “a következő évtized elején a két új blokk a magyar energiaellátási hálózatra rákapcsolódjon”.

A paksi atomerőmű-építési beruházásért a kormányzati oldalról felelős tárcavezető – a minisztériuma közleménye szerint – mindezt az ismét Budapestre érkező Alekszej Lihacsovval közösen tartott sajtóértekezletén közölte ugyan, ám így is érdemes a történteken elgondolkodni. Azon, hogy a lap szerzője – akinek korábban az a bravúr is sikerült a magyar sajtóban, hogy egyszerre két újságba is exkluzív interjút készített a Roszatom vezetőjével – vajon honnan vette az értesüléseit? De az is hasonlóan “érdekes”, hogy a kormányközeli lapban egy ilyen szenzitív információ vajon hogyan kerülhetett publikálásra?  Mert az újságíró részéről az például logikailag hibátlan érvelés, hogy mivel az OAH az utóbbi időben több olyan határozatot is kiadott a beruházó (Paks II. Zrt.) kérésére, melyben több projektelemre vonatkozóan is három évvel meghosszabbította a engedély hatályát, ez az adott munkaszakaszok további csúszását valószínűsíti – ami pedig végeredményben a beruházási céldátumokat írhatja felül.

Paksi napló 2024 február

Zavartalanul nem történt lényeges momentum 2024 februárban a paksi atomerőmű építési beruházással kapcsolatosan. Igaz, több bejelentés is történt, és magyar vállalkozókat is verbuválni kezdtek különböző, majdani beszállítói munkákra. Az új atomerőmű építésére való előkészületeknél egy fontosabb esemény történt Pakson: a működő erőmű egy blokkja hosszabb időre leállt.

A hónap elején az országos sajtó nem, a lokális viszont beszámolt arról, hogy újabb nemzetközi kapcsolódási pontot talált magának a Paks II. Zrt.  A Telepaks közlése szerint “halad a nyugat-európai trendekkel a két új paksi atomerőmű-blokk építését koordináló társaság”. A portálon – de a Paks Pressen is -, fizetett hirdetésként publikált cikkben Hugyecz Attila, a vállalat nemzetközi szakterületének vezetője számolt be arról, hogy a cég az európai nukleáris létesítésbiztonsági szervezet, az EISS tagja lett. A németországi nukleáris hulladékkezelő BGZ-től a február végén Oroszország ellen nemzetközi színtéren eljárást indító észak-európai energiacégen, a Fortumon, a svájci Swiss Nuclearon és a francia EdF-en át az atomenergiás kapcsolatait éppen maga mögött hagyni kívánó energiakereskedő Uniperigtöbb mint egy tucatnyi (a hirdetés szövege szerint 16, az EISS saját adatai szerint 14) európai ország nukleárislétesítmény-üzemeltetőit tömörítő szervezetben a Paks II. Zrt. “a nemzeti és európai szabályozási tevékenységekkel kapcsolatos” fórumot találta meg. Az iparági kapcsolatépítés minden szakmában fontos és lehet gyümölcsöző, de legfőképpen kifelé, a világ felé lehet azt jól mutatni, hogy az orosz technológiai beruházás a nyugati szervezeti tagokból álló fórumokon is meleg fogadtatásra talál. Valószínűbb, hogy a Paks II. Zrt. az EISS tagjaként a diplomáciai smúzoláson kívül nem sok hasznot tud realizálni a beruházó számára. (A nukleáris ipari kapcsolódási pontokkal egyébként is érdemes óvatosan bánni a fontosságuk és a hasznuk tekintetében: Kovács Pál, volt minisztériumi államtitkár, korábbi energiahivatali elnökhelyettes 2013-2014 között a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség Kormányzó Tanácsának tagja és alelnöke is volt, munkásságának gyakorlatilag semmilyen hatása nem volt a paksi beruházás előremozdításában.)

Hugyecz Attila elmondta: “A mi cégünknek is támaszt ad, ha megosztjuk egymással a tapasztalatokat, és hasznos, ha időben megismerjük a formálódó nemzetközi nukleáris szabályozási elképzeléseket, és azokra akár hatással is lehetünk”. A vezető szerint az EISS-tagság jól illeszkedik a például az Atomerőmű-üzemeltetők Világszövetségével (WANO) és a Nukleáris Világszövetséggel (WNA) kialakított kapcsolatok sorába, de az is fontos, hogy a paksiak “szakértői szintű kapcsolatokat ápolnak” a fehérorosz, a kínai, a török és legutóbb az éppen csak elindult egyiptomi projektek képviselőivel is. Hugyecz Attila közölte azt is, hogy a Paks II Zrt. feladatának tekinti, hogy “aktívabb együttműködést építsünk ki a nyugat-európai szervezetekkel, szövetségekkel, vállalatokkal”, azt azonban már nem, hogy a Paks II. orosz építési projekt, illetve a keleti, közel-keleti, szintén orosz beruházásokkal kapcsolatosan ez hogyan is teljesülhetne.

Évek szállanak a paksi fák alatt

Hogy az eredeti határidők teljességgel légből kapottak és tarthatatlanok, hogy a várható minimum 10 éves csúszás óriási költségnövekedéssel fog járni, hogy a Krím-félszigetet 2014-ben megszálló Oroszországra bízni egy ilyen stratégiai projektet súlyos kockázatokat hordoz, hogy ehelyett az energiahatékonyságra és a megújuló energiaforrások elterjesztésére valamint a hálózat és a energiatároló kapacitások fejlesztésére kellett volna fordítani a forrásokat, ezt a Párbeszéd – Zöldek már 2014-2015-ben elmondta.

Már csak 2034-re tervezik Paks II. indulását

A Fidesz a kormány médiaistállójának egy kevésbé látható termékét, az egykor szebb napokat látott Világgazdaságot szemelte ki arra, hogy elkezdje csöpögtetni Paks II. újabb késésének hírét. A vg.hu cikke szerint további csúszással csak 2033–34-re várható az új erőmű üzembe helyezése, amelynek eredeti céldátuma 2025–2026 volt, ezt módosították 2028-ra, majd 2030-ra, januárban pedig Lantos Csaba miniszter már 2032-es indulásról beszélt. Ez a dátum alig két hónap alatt újabb 1–2 évvel kitolódott, immár 2033–34-re.

Paksi fejlemények 2023

Az Energiaklub havonta frissülő sorozatot indított annak érdekében, hogy figyelemmel kísérhető legyen: mi történik a kormány által felgyorsítani szándékozott paksi atomerőmű beruházással.

„A paksi bővítés már nem a papírmunkáról, hanem a valódi építkezésről szól, ennek megfelelően a felek aláírták a következő évekre vonatkozó ütemtervet is, amelynek alapján biztosan állítható, hogy a 2030-as évek elejére már megkezdhetik az új blokkok a termelést” – jelentette be november közepén Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter. A Paksról küldött miniszteri közlemény (mellyel nem csak a következő évekre tervezett menetrendet jelölték ki a felek, de egyben elismerték azt is, hogy a beruházás újabb késedelembe esett) azonban nem állít sokkal többet, mint amit két hónappal korábban Alekszej Lihacsov mondott, aki akkor is, szintén Pakson járt. A Roszatom orosz állami nukleáris óriásvállalat vezérigazgatója akkor, miután megnézte a résfalazási tesztmunkagödör aktuális állapotát, arról beszélt, hogy szerinte 2025 elején megkezdődhet az építkezés: a Paks II. projekt első betonöntésével. (Mást mondott erről a vele együtt a helyszínen járó illetékes államititkár, Magyar Levente – ezt a kommunikációs zűrzavart pedig kielemezte a Népszava.)

Az orosz állami cég vezetője szeptemberben azt is közölte, hogy a Roszatom hozzáfog bizonyos főelemek legyártásához. És Lihacsov még azt is megígérte, hogy „különös figyelmet fordít a Paks II. projektre, és a cég a legjobb erőit irányítja arra”. Ehhez képest két hónappal később a magyar miniszter mindössze három számadattal bővítette csupán az eddigi ismereteket: Szijjártó Péter közölte, hogy a fővállalkozó 94 magyar céget vont már be a munkálatokba, az ötméteres mélységet elérő talajkiemelési munkákat 23 méteres mélység eléréséig kell folytatni – és a francia-német vállalkozó által végzett résfalazás aktuálisan 77 százalékos készültségnél tart.

A Roszatom a jó atom?

A mai napig nem tudjuk, hogy mennyibe kerül ez az egész Paks II., hogy vajon miért éppen orosz és nem mondjuk amerikai vagy éppen francia nukleáris technológiára alapozzuk a bővítést?

Nem tudom, elgondolkodtak-e mostanában az …„előre menekülni” kifejezésen? Nekem ugyanis elsőre ez ugrott be, amikor meghallottam a hírt, hogy Szijjártó Péter magyar külügyminiszter kivételesen ideiglenesen hazánkban állomásozik és Pakson lelkendezett az orosz Roszatom vezetőjével az atomerőmű bővítésének fizikai megkezdésén. Ebben annak a biztos jelét látom, hogy akármit is hoz a jövő, akármilyen helyzetbe is kerül Oroszország és vele együtt Magyarország is, a paksi ügyben előrefelé menekül a magyar kormány.

Félreértés ne essék, semmi bajom az atomenergiával, vélhetően még hosszú ideig az egyik legkomolyabb alternatívája lesz a szén- és a kőolaj- vagy a földgázalapú energiatermelésnek. Ahogy a műkorcsolyában mondani szokták, a baj a „művészi kivitelezéssel” van, nem a gyakorlat nehézségével. Pontosabban azzal, hogy a magyar kormány a saját dolgát nehezíti a paksi bővítéssel, mintha nem lenne holnap. Titkosítottak is mindent, ami ezzel kapcsolatos, talán csak a Paks táblát nem sikerült harminc évre elrejteni az M6-os autópályán.

Szijjártó Péter aláírta a Roszatom vezetőjével a paksi bővítés ütemtervét

Közös sajtótájékoztatót tartott Pakson Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter Alekszej Lihacsovval a Roszatom orosz atomenergetikai vállalat vezetőjével, ahol bejelentették, hogy aláírták a paksi bővítésről szóló ütemtervet, ami alapján „biztosan állítható”, hogy a 2030-as évek elejére már megkezdhetik az új blokkok a termelést. Ahogy a miniszter fogalmazott, „a paksi bővítés már nem a papírmunkáról, hanem a valódi építkezésről szól”.

A sajtótájékoztatón Szijjártó azzal büszkélkedett, hogy a bővítés ma a létesítési engedéllyel rendelkező legnagyobb nukleáris projekt a kontinensen, továbbá azzal is, hogy mivel az orosz fővállalkozó mellett több amerikai, német, francia, svéd, osztrák, valamint összesen 94 magyar cég is érintett a projektben, ezért szerinte igazi nemzetközi együttműködésről van szó

Részletezte, hogy mindkét tervezett blokk alatt megtörtént ötméteres mélységig a talajkiemelés, innentől a következő cél a 23 méteres mélység elérése. Tájékoztatása szerint emellett jól haladnak a résfalazási munkák is, jelenleg 77 százaléknál tart az ezen dolgozó német-amerikai vállalat, továbbá megkezdődött a talajszilárdítási munka is, így a következő fél évben hatvan épületet is felhúznak.

Az Orbán kormány ragaszkodik az orosz atomhoz, aláírták a paksi szerződés módosítását

Szijjártó Péter szerint a kivitelezési szerződés módosítása után gyorsabban és egyszerűbben mehet majd az erőműépítés. Egyéb részletet nem osztott meg. A kormány korábban megígérte, hogy a módosítást nyilvánosságra fogják hozni.

„Aláírásra került a paksi bővítés kivitelezési szerződésének módosítása” – jelentette be Szijjártó Péter külgazdasági miniszter. A tárcavezető videóhívás keretében tárgyalt Alekszej Lihacsovval, a Roszatom vezetőjével és személyesen fogadta Alekszandr Merten projektigazgatót, az orosz Roszatom atomerőmű-építéssel foglalkozó vállalatának alelnökét.

Szijjártó Péter továbbra sem árult el részleteket arról, mely pontokon és hogyan változik a kivitelezési szerződés. Magáról a módosításról mindössze ennyit közölt: