Best WordPress Hosting
 

Archívum címkék: bizarr történelem

Száztíz éve még krokodil rejtőzött a Dunában?

Közzétette szerző

Szuper sajtótörténeti pillanatot tett közzé saját oldalán a Dunai szigetek blog, ami a dunaföldvári Felső-Öreghegy tövében lévő egykor különálló földdarab, a korábbi Krokodil-sziget történetét foglalta össze.

Az elsőként egy 1889-es újsághírben feltűnt megnevezés voltaképp egy zátonyt takart, amit a századfordulón egy keresztgáttal a jobb parthoz kapcsoltak. 1911 után a lapok teljesen megfeledkeztek a létezéséről, hiszen a Krokodil-sziget elnevezés többé egyetlen alkalommal sem került elő a médiában.

Az írás az utolsó említést (Pesti Napló, 1911. máj. 25.) külön is kiemeli, hiszen az a következőképp hangzik:

PostPin It!

A középkori majmok még sokkal dolgosabbak voltak: egy sárga asztalt is összeraktak

Közzétette szerző

A középkori művészet legmeglepőbb alkotásai közt körülnézve nem csak meztelen tomporokat, vagy csigákkal küzdő lovagokat mutató kódexillusztrációkra, szobrokra, festményekre, sőt, akár ólomüvegablakokra is akadhatunk.

Tökéletes példa erre a jelenleg a New York-i Met Cloisters gyűjteményében látható, valamikor 1480-1500 közt a mai Németország területén született munka, amin egy kecskelábú asztal összerakása látszik.

A munkát szokatlan módon azonban

PostPin It!

Felújították az amerikai Budapest, Tokaj és Nyitra egykori temetőjét

Közzétette szerző

Évekkel ezelőtt hosszú cikkben számoltunk be egy amerikai üzletember, Ralph L. Spencer az 1880-as évek végén született ötletéről, aki úgy döntött, hogy Georgiában meghonosítja a bortermelést, ezt pedig jórészt pennsylvaniai bányákból elcsábított magyarokkal kívánta megoldani.

Az ötlet csakhamar valósággá vált, a századfordulóra pedig kétszáz magyar család költözött a környékre, ahol egy kétezer hektáros borgazdaság, valamint egy gyorsan növekvő város, Budapest mellett több kisebb település, köztük a szlovák kolónia által alapított Nyitra és a magyarok lakta Tokaj jelent meg. Az idilli környezetnek végül a georgiaiak maguk vetettek véget: 1908-ban alkoholtilalmat vezettek be, a magyarok pedig a bányák alkalmazottai lettek. Az utolsó budapestit 1964-ben, épp hatvan évvel ezelőtt temették el, a sírkert azóta pedig szinte felújítás nélkül élte túl az évtizedeket.



PostPin It!

A katasztrófa egyik női túlélőjével forgatták az első Titanic-filmet

Közzétette szerző

A Titanic utolsó óráival, illetve elsüllyedésével kapcsolatban az elmúlt száztizenegy évben rengeteg történet kelt szárnyra, a filmek, rádiójátékok, illetve az eseménnyel kapcsolatos könyvek pedig rendszeresen követték egymást, felszínen tartva az eset emlékét. A roncs 1986-os megtalálása óta ez a figyelem megsokszorozódott, sőt, a rekordot jelentő tizenegy Oscart begyűjtő mozifilmnek köszönhetően az elmúlt huszonöt évben állandó maradt.

Ennek köszönhető, hogy a közelmúltban mi is bemutattuk a hajót jó eséllyel elsüllyesztő jéghegy sokáig lappangó fotóját, beszámoltunk a túlélők mentésében kulcsszerepet vállaló magyar orvosról, sőt, az is kiderült, hogy DiCaprio nem is akart szerepelni a karrierje szempontjából kulcsfontosságú filmben, hiszen a forgatókönyvet túl unalmasnak találta.

Meglepően kevés szó esik azonban a némafilmek csillagáról, Dorothy Gibsonról, aki nem egyszerűen csak

PostPin It!

Unalmas vécépapír-tartók helyett papírnyelvű békák árasztották el a hatvanas évek Amerikáját

Közzétette szerző

Biztosak vagyunk benne, hogy a magyar nyelvű interneten leggyakrabban hangoztatott mondatok közt előkelő helyen szerepelne a „régen minden jobb volt”, noha ez az élet számos területén nyilvánvalóan nem igaz.

Vannak persze olyan dolgok is, amik esetében azonban mégiscsak egyet lehet érteni az állítással – ilyen a vécépapír-tartóké is, hiszen a hatvanas évek Amerikájában még a legkülönbözőbb méretű és formájú megoldásokkal lehetett találkozni az üzletekben.

Ezek közül a legerősebb egyértelműen a porcelánbékáké, amik két ponton felfogatva látták el a feladatukat:

PostPin It!

Széthordott, pár éves sapkáknak tűnnek, pedig közel négyszáz évet töltöttek a föld alatt

Közzétette szerző

A mindennapokban körülöttünk lévő tárgyak között számtalan olyat találunk, amik hosszú évtizedek, vagy épp évszázadok óta változatlan formában vannak velünk, a ruhadarabok terén azonban eszünkbe sem jut, hogy lennének hasonló példák. Pedig igenis vannak – derül ki az Egyesült Államokban élő történész, Tom Askjem friss Facebook-posztjából.

A szakember négy egyszerű képpel mutat rá arra, hogy

a ma sokak által hordott téli sapkák nem csak alakjukban, de akár mintázatukban is megegyeznek az akár négyszáz évvel ezelőtti társaikkal.

PostPin It!

Autóvá változott lovak isznak a motorolaj-folyóból egy spanyol kisváros szívében

Közzétette szerző

Az utcai reklámok hosszú évszázadok óta a mindennapok velünk élő részei, közülük kevés képvisel azonban olyan művészi értéket, mint a spanyol kis- és nagyvárosokban ma még százszámra tetten érhető csempeképek, amik a legkülönbözőbb – sokszor már hosszú évtizede óta nem kapható – áruk megvásárlására ösztönzik a nézőt.

Ilyen az alig harmincezres kisváros, Xàtiva főutcáján álló egykori modernista benzinkút-épület százéves dísze, amin

autóvá változott lovak, vagy épp lóvá változott személyautók egész sora, illetve egy neonzöld színű, jó eséllyel bort szállító teherautó együtt iszik a kerekeik előtt csordogáló motorolaj-folyóból

PostPin It!

A macskavizeletből is művészet lett egy késő középkori kódexben

Közzétette szerző

A kódexek világa tele van meglepetésekkel, az óriáslábú és fejetlen emberek mellett meztelen alfeleket, a másolók panaszait rejtő lapszéli firkákat, vérszomjas csigákkal küzdő lovagokat, horrorillusztrációkat, illetve péniszeket is rejtő könyveknek azonban nem csak az illusztrációi, de sokszor a történetük is érdekes: a legrégibb magyar nyelvű kódexet például egy dobálózásba torkolló iskolai ütlegelésből mentette meg egy szemfüles diák, az ezeréves Exeter Book pedig jó ideig vágódeszkaként és poháralátétként volt gazdái mindennapjainak része.

A kölni városi levéltárban lévő darab mindkét csoportba tökéletesen illik, hiszen a hatszáz évvel ezelőtt, 1420 körül született példány nyitott lapjai közé annak születése közben

odavizelt egy macska,

PostPin It!

Kétezer éves gyereklábnyom tűnt fel egy római tetőcserépen

Közzétette szerző

A különböző építőanyagok sokszor teljesen meglepő részleteket rejtenek: néhány éve hosszú cikkben számoltunk be az egy óbudai irodaház – a Graphisoft Park fogadóépületének szánt modern struktúra – építésekor előkerült, ma az épület recepcióján kiállítva látható téglákról, amiken közel kétezer évvel ezelőtti készítésük során egy kutya sétált végig, a lábnyoma pedig így örökre az anyagba mélyedt.

Hasonló régészeti eredményekkel a világ számos pontján találkozhatunk, kevés azonban annyira kedves, mint az alig hatezres francia kisváros, Vaison-la-Romain egy épületének alapozásakor előkerült darab, amin

egy járni még éppen csak tudó kisgyermek talpnyoma látszik.

PostPin It!

Descartes-nak vagy két koponyája volt, vagy téved a maradványokat őrző múzeumok egyike

Közzétette szerző

Furcsa sztori rajzolódott ki az elmúlt néhány években az egyetemes filozófiatörténet egyik legfontosabb alakja, René Descartes (1596-1650) körül, hiszen az élete utolsó évét Krisztina svéd királynő meghívására Stockholmban töltő, majd 1650 februárjában tüdőgyulladásban elhunyt gondolkodó koponyáját, illetve annak legalább egy részletét két múzeum is magáénak vallja.

A tudóst halála után röviddel a Saint-Germain-des-Prés-i apátság templomában temették el, koponyájáról azonban a legtöbben évtizedek óta úgy tudják, hogy az 1937-es párizsi világkiállításra létrehozott Musée de l’Homme (Az emberiség múzeuma) gyűjteményébe került, ahol annak egyik legfontosabb tárgyaként ma is látható.

Egy 2020-as tanulmány szerint a helyzet távolról sem ennyire egyértelmű – írja a svéd Filter magazin, ami szerint a mű megkérdőjelezi a párizsi maradványok hitelességét, majd bemutatja a Lundi Egyetem Történeti Múzeumában dolgozó kutatók véleményét, akik úgy gondolják, hogy

PostPin It!

Szétnyomott rovarokból és ízeltlábúakból született az MTA könyvtárának legjobb könyvjelzője

Közzétette szerző

A préselt növényekből készült könyvjelzők hosszú időn át voltak a könyvolvasók legnagyobb kedvencei, aztán elsöpörték őket az újabb és újabb divatok. A nyomtatott könyvek mindenki számára elérhetővé válása óta jó eséllyel nem volt azonban egyetlen olyan alkalom sem, hogy tömegek érezték úgy, hogy ízeltlábúakat, vagy rovarokat kellene kilapítani egy papírlapon, hogy aztán azzal jelöljék meg, hol tartanak az éppen olvasott kötetben.

Erre irányuló próbálkozások persze biztosan voltak, hiszen nem kizárt, hogy néhány biológus, vagy természetimádó úgy döntött, hogy az alapművek egyikében mindenképpen egy lapra helyezett apró lényeket akar rendszeresen költöztetni. Ezen az elven gondolkodhatott az MTA Könyvtárát hat évtizeddel ezelőtt segítő iparművész-grafikus, Vörös Gyula is, aki egy XVI. századi kötet restaurálása során

úgy döntött, hogy nem szimplán csak eltávolítja az oldalak közé szorult, rég szomorú véget ért állatokat, hanem valamit kezd is velük.

PostPin It!

Chilében sörreklámokat rejtettek a Csillagok háborúja-filmekbe

Közzétette szerző

Furcsa ötlete támadt 2003-ban a chilei 13-as tévécsatornának: a dél-amerikai ország egyik sörgyárával, a Cerveza Cristallal együtt úgy gondolták, hogy a világ legjobb ötlete lenne félperces sörreklámokat rejteni a Csillagok háborúja-filmek különböző jeleneteibe.

Az ötlet aztán valósággá is vált,

így láthatjuk, hogy Luke Skywalker a fénykardja helyett egy sörért nyúl, Obi-Wan Kenobi pedig ugyanígy tesz, csak ő egy jéggel teli hűtőtáskából emel ki egy üveggel.

PostPin It!

Kifordított kalapban és esőgallérban buliztak a magyarok Louis Armstrong 1965-ös pesti koncertjén

Közzétette szerző

Csodálatosan abszurd poszttal állt elő hétfő reggel Facebook-oldalán az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL): az egy híján hatvan évvel ezelőtti Louis Armstrong-koncerten készült ügynöki jelentések egyikét osztotta meg, benne méregerős állításokkal és gondolatokkal.

Az írás szerint a Kovács Antal álnéven született jelentést jegyző férfi feladata a közönség megfigyelése, illetve a rendzavarás meggátolása volt, ami nyilvánvalóan fényesen sikerült, cserébe azonban olyan mondatok kerültek a papírra, mint

Junius 9-én résztvettem a Népstadionban Luise Armstrong hangversenyén. Az előadás megkezdése előtt a közönség igen türelmetlenül viselkedett a késés miatt. Körülöttem csak fiatalok ültek. Nagyon várták a kezdést. A műsor ideje alatt különböző módon adtak kifejezést tetszésüknek. Az egyik négytagú társaság szabályosan őrjöngött az egész műsor alatt. Mind a négy egzisztencialista nézeteket valott az öltözékükről ítélve. Egyikük lehetetlenebb volt, mint a másik. pl. csuklyás esőgallér és kifordított kalap volt az egyiken. Az egész környéknek zavarták a figyelmét a viselkedésükkel. Feladatomnak megfelelően intézkedni szerettem volna, de sajnos szolgálatos rendőrt messze környéken nem láttam. A későbbiek folyamán már ők produkálták magukat, hiába szólt rájuk a környezetük ülők némejike. Ők kezdték a fáklya gyújtogatást is, minek következtében sokan otthagyták helyüket. Nem is annyira szórakozni voltak ezek kint, mind inkább „arénázni”. Más zavaró jelenség és viselkedés nem volt a környéken. Csak mindenki tombolt, de a határnak megfelelően. Nem voltak feltűnőek, csak jól szórakoztak. A műsor végén kicsit csalódott volt a hangulat, de elégedetlenséget nem hallottam. Haza felé menet rendbontást nem tapasztaltam.

PostPin It!

Sapkájára varrt kihúzott fogakkal sétálgatott Londonban a nép fogorvosa

Közzétette szerző

A történelem bizarr fejezetei közt kitüntetett hely jut az orvostudomány zsákutcáinak, illetve furcsaságainak: előbbire kitűnő példa az emberek birkák és borjak vérével való megfiatalításának kísérlete, utóbbihoz pedig elég csak a London utcáin, illetve Anglia legkülönbözőbb részein feltűnő utcai fogorvosok egyikének sapkájára gondolnunk.

Ez első látásra talán nem hangzik furcsán, pedig nagyon is az: a Londonban lévő Southwark Heritage Centre gyűjteményében őrzött barna bársonyból készült fejfedő, amire

egykori tulajdonosa nyolcvannyolc emberi fogat rögzített.

PostPin It!

Birkák és borjak vérét öntötte a betegek ereibe egy orvos, mert azt hitte, az megfiatalítja őket

Közzétette szerző

Az orvostudomány és a szépségipar történetében rendszeresen bukkantak fel furcsábbnál furcsább ötletek, amiket hosszabb-rövidebb ideig valaki működőképesnek gondolt – kevés volt azonban közülük annyira hátborzongató, mint amivel egy orvos a XVII. század derekának Párizsában próbálkozott.

1667 tavaszán izgalmas hír járta be a francia fővárost: egy sikeres kísérlet eredményeként első alkalommal hajtottak végre állatból emberbe való vérátömlesztést, azzal a céllal, hogy az remélhetőleg jót tesz majd a pácienssel – írja a Public Domain Review.

Az ötlet létjogosultságát már ekkor vitatták, a franciák pedig két táborra oszlottak: egyikük támogatta, másikuk pedig mélyen elítélte azt, orvosi, vagy épp filozófiai okokra hivatkozva. Az előkelő szalonoktól a királyi udvarig mindenkit foglalkoztató ügy középpontjában egy Montpellier-ből indult fiatal orvos, Jean Denis állt, aki úgy gondolta, hogy az állati vértől

PostPin It!

Háromszáz év, egyetlen válás – ennyire hatékony volt az erdélyi házasbörtön

Közzétette szerző

Az évszázadokon át jórészt szászok által lakott erdélyi Berethalom neve a legtöbbeknek kizárólag a temploma miatt lehet ismerős, hiszen a korábbi alapokon 1402-1524 közt gótikus erődtemplommá vált gótikus épület ma is elképesztő csodákat rejt: itt áll Erdély legnagyobb szárnyasoltára, ötszáz éves sekrestyeajtaját pedig a világ legbonyolultabb, tizenkilenc nyelvből álló, vízilófejet is rejtő díszes zárszerkezete díszíti.

A török támadásai ellen erős falakkal körülvett, a lakóknak harc esetén biztos menedéket adó templomdomb tartogat azonban még egy meglepetést: itt áll ugyanis az egymással

a rossz házasságokban élőknek szánt börtön, aminek köszönhetően a legenda szerint háromszáz év alatt mindössze egyetlen válás volt a környéken.

PostPin It!

Legalább hatszáz férfi meggyilkolásában segített Giulia Tofana, a XVII. század özvegycsinálója

Közzétette szerző

Giulia Tofana neve ma talán csak keveseknek mond valamit, az 1600-as évek Itáliájában azonban a nők jól ismerték, hiszen sokan egyenesen az életüket köszönhették neki – még ha ehhez gyilkolniuk is kellett.

A jó eséllyel a szicíliai Palermóban született nő életéről több, egymásnak ellentmondó leírás is fennmaradt – közülük a legvalószínűbb arról mesél, hogy Giulia jó eséllyel az Aqua Tofana nevű mérget feltaláló, majd 1633-ban emiatt kivégzett Thofania d’Adamo lánya volt, így jól ismerte a receptet. Elvitte hát magával Rómába, ahol rövidesen jövedelmező üzletet épített ki az

arzén, ólom, illetve belladonna, azaz nadragulya

PostPin It!

A nagyszüleink még meglepő újévi képeslapokkal köszöntötték egymást

Közzétette szerző

A képeslapok történetében minimális elmélyedve, vagy akár csak egy régiségvásáron kíváncsiskodva az ember úton-útfélen találkozik érdekes darabokkal. Ezek közül is kiemelkednek a különböző ünnepi alkalmakra szánt, egykor viccesnek és szórakoztatónak szánt, ma azonban sokszor már inkább a giccses, szürreális, vagy szimplán csak a furcsa jelzőkkel leírható lapok.

Ezek közül gyűjtöttük most össze azokat, amik boldog új évet kívánnak a címzetteknek.

PostPin It!

Vérfagyasztó mementóként áll a Gestapo egykori központja egy lengyel város közepén

Közzétette szerző

A ma több mint százezres Legnica Alsó-Szilézia egyik legnagyobb városa, aminek belvárosában járva az embernek szinte semmi sem emlékezteti a második világháború legsötétebb időszakára. A főtér vonzáskörzetéből kikerülve aztán eljuthat az ember az egykori miniszterelnök, Ignacy Daszyński nevét viselő utcába, ahol egy sarkon hirtelen balra nézve egy furcsa, romos homlokzattal lezárt zsákutcába tévedhet.

A német expresszionizmus jegyeit viselő, ablaküvegeit rég elveszített ásító homlokzat a környéket nézve teljesen indokolatlannak tűnik, ez azonban távolról sem igaz, hiszen az élelmiszeripara miatt a második világháborút megelőzően szimplán csak Uborkavárosként emlegetett Lignicát (Liegnitz) az 1910-es években még 95 százalékban németek lakták, így értelemszerű, hogy a Berlin felől érkező építészeti hatás szinte azonnal elérte az utcákat.

Az új stílus szelei mellett az ekkor már több mint ötvenezer embernek otthont adó Lignicát a politikai életben történt változások is megérintették: az NSDAP helyi csoportja például már 1925 májusában megszületett, sőt, a létszáma az évtized végére harminchatra nőtt.

PostPin It!

Évszázados, semmibe vezető kőlépcső áll Newcastle közepén

Közzétette szerző

Az északkelet-angliai Newcastle-ről a legtöbbeknek talán csak a futballcsapat jut eszébe, pedig a geordie-k otthonaként emlegetett háromszázezres város számtalan érdekes embert is adott a világnak: közülük a legismertebb egyértelműen a Mr. Bean karakterében világhírűvé vált Rowan Atkinson, de a 2013-as fizikai Nobel-díjat megosztva elnyerő Peter Higgs (1929-) – a Higgs-bozon a díjról szomszédjától értesült névadója –, illetve a XX. század egyik legismertebb kémje, a Szovjetuniónak elképesztő mennyiségű információt szállító Rudolf Abel (1903-1971) is innen indult.

A város utcáin járva ezekre persze semmi nem utal, az elmúlt évszázadok nyomai azonban továbbra is az utcakép szerves részét képezik

ilyen ez a kőből faragott lépcső is, aminek első látásra nincs semmi értelme:

PostPin It!