Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) jelentése szerint a természetvédelem aránytalanul alulfinanszírozott. Pl. a rossz mezőgazdasági ártámogatások évi 2,2 millió hektár, vagyis 37 balatonnyi erdő pusztulásáért felelősök. A világ GDP közel 7%-át környezetkárosító tevékenységre fordítjuk.
Évente közel 7 billió USD-t – vagyis a globális GDP közel 7%-ának megfelelő összeget – fektetünk be olyan tevékenységekbe, amelyek közvetlenül ártanak a természetnek, miközben a környezet megóvását és helyreállítását támogató ún. természetalapú megoldásokra csupán 200 milliárd USD-t költünk.
A káros állami támogatások 1,7 billió USD-ra rúgtak 2022-ben, a magánberuházások pedig 5 billió USD-t tettek ki, így összesen 30-szor több támogatást öntöttünk környezetkárosító tevékenységekbe, mint annak megőrzésére. Pedig, ha jól bánnánk velük, akkor a természetalapú megoldások a szükséges kibocsátás-csökkentés akár harmadát is biztosíthatnák 2030-ig, hozzájárulva a víz- és élelmiszerbiztonság, az egészség, a biológiai sokféleség és a gazdaság fenntartásához is. Ha a szárazföldek és az óceán 30%-át védelem alá vonnánk és javítanánk a mezőgazdasági, erdőgazdálkodási és halászati gyakorlatokat, akkor akár évi 454 milliárd USD bevétel-növekedésre számíthatnánk. Ehhez azonban a finanszírozást 2030-ra meg kellene triplázni, a káros szubvenciókat pedig fel kellene számolni. A természet védelme a legolcsóbb megoldás, ezért ennek közvetlen támogatását előnyben kellene részesíteniük a kormányoknak. Az ösztönzők, a szabályozás és az innovatív pénzügyi eszközök kulcsfontosságú szerepet játszanak a magánfinanszírozás katalizálásában a természetet kímélő fenntartható gazdálkodás és helyreállítás terén.”