Két éven át tartó tárgyalások után az Európai Parlament és a Tanács is elfogadta az új Épületenergetikai Irányelvet. Nem véletlen, hogy a Zöld megállapodást szolgáló Fit for 55 jogszabálycsomag utolsó elemére ilyen sokat kellett várni. Az irányelv ambiciózus célt tűzött ki: a 2050-re széndioxid-kibocsátás mentes épületállomány elérését. A csomag, két másik elemével – az energiahatékonyság növelését és a megújuló energiafelhasználás terjedését előíró irányelvekkel – kiegészülve óriási energetikai fejlesztést vár el az épületszektorban. Most a tagállamokon a sor, hogy az irányelvet átültessék, amire ugyan két évük van, de a nagyratörő célok miatt a megvalósítást már holnap el kell kezdeni. Ezen múlik, hogy a felújítási stratégiában foglalt célok valósággá váljanak: vagyis, hogy a következő két és fél évtizedben az épületfelújítások száma és mélysége (alapossága) egyaránt többszörösére növekedjen – derül ki a Magyar Energiahatékonysági Intézet témában végzett kutatásából.
Az európai épületek háromnegyede nem energiahatékony, emiatt az épületszektor felelős az EU végső energiafogyasztásának 40 %-áért, az energiával kapcsolatos üvegházhatásúgáz-kibocsátás több mint harmadáért. Pazarló épületeink itthon is 42%-át adják a hazai végső energiafelhasználásnak, ami a Nemzeti Energia- és Klímatervben is hivatkozott becslések szerint már költségoptimális felújítással is közel felére lenne csökkenthető. A Felújítási hullám stratégia és az újonnan elfogadott irányelv alapján azonban még a költségoptimális szintnél is tovább kell mennünk, és az épületek fogyasztását két és fél évtizeden belül korszerűsítéssel minimálisra kell csökkenteni. Az állomány évi 2-3%-át kell mélyfelújítással megújítanunk a mai szinte nulla arányhoz képest.
A mélyfelújítás új irányelvi fogalma a nulla-kibocsátású épülethez kötődik: 2030 előtt a közel-nulla követelményszint elérése, 2030 után pedig a nulla-kibocsátású épület követelményének eléréséhez szükséges felújítást jelenti.