Az ENSZ közgyűlése 2006-ban fogadta el a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól szóló Egyezményt (CRPD), amelyet a magyar országgyűlés egy éven belül, ellenszavazat nélkül ratifikált. Az egyezmény azért született, hogy garantálja a fogyatékossággal élő emberek autonómiáját és szabad akaratát. Ennek érdekében felszámolta az úgynevezett helyettes döntéshozatal intézményét, vagyis azt a gyakorlatot, hogy az érintetteket kötelező jelleggel gondnokság alá helyezték, elvonva tőlük döntési szabadságukat.
A CRPD egyúttal létrehozta a támogatott döntéshozatal jogintézményét, melynek célja, hogy segítse az egyéneket saját döntéseik meghozatalában, különösen akkor, ha betegség vagy értelmi fogyatékosság miatt valamilyen támogatásra szorulnak. A támogatott döntéshozatal fókuszában az áll, hogy az érintettek hozzájussanak a szükséges információkhoz és segítséghez annak érdekében, hogy megértsék a rendelkezésükre álló lehetőségeket, mérlegeljék a lehetséges következményeket, és végül megalapozott döntéseket hozzanak.
Az egyezmény alapján a jogintézményt minden érintett számára elérhetővé kell tenni, függetlenül attól, hogy az illető milyen mértékű segítségre szorul. Bár a 2013-as Polgári Törvénykönyv is megteremtette a lehetőségét, a magyar állam és különösen az igazságszolgáltatás mindmáig szembemegy az egyezményben vállaltakkal: 2021-ben csupán 242 érintett esetében tették lehetővé a támogatott döntéshozatalt. A helyzetet súlyosbítja, hogy 2013 és 2018 között átlagosan 3750 embert helyeztek cselekvőképességet érintő gondnokság alá, tehát a bírósági gyakorlat továbbra is fenntartja a helyettes döntéshozatali rendszert.