A városok jobb uniós finanszírozása hozzásegítheti az EU-t közös célkitűzéseinek gyorsabb eléréshez, és a jogállamisági konfliktusokban is hasznára válhat – állítja egy Jávor Benedek, a Párbeszéd – ZÖLDEK EP-listavezetőjének társszerzőségével készült közelmúltbeli tanulmány. A közvetlen támogatások növelésétől a beragadó EU-s pénzek újraosztásán át a városi fejlesztési pénzekről szóló döntéshozatal tagállami kormányzatinál alacsonyabb szintre delegálásáig számos innovatív javaslatot fogalmaznak a szerzők a cél elérése érdekében.Az Európai Unió közös céljainak, a 2050-es dekarbonizációnak, a digitális átállásnak vagy az innováció megerősítésének megvalósulása nem kis részben a városokon múlik. A szén-dioxid kibocsátások több mint háromnegyede itt képződik, a digitalizációnak és az innovációnak is a városok az éllovasai. De nagy teher hárult rájuk a koronavírus járvány idején, vagy az ukrajnai menekülthullám kezelésében is. Hogy hogyan tudnak teljesíteni ezeken a területeken, az nagyban befolyásolja, hogy az Európai Unió képes lesz-e elérni a közös célkitűzéseit ezeken a területeken, és megfelelni a vele szemben támasztott elvárásoknak. A feladatok ellátása azonban forrásokat is igényel, a városokra az uniós célokból háruló növekvő felelősség és a rendelkezésükre álló finanszírozás között pedig egyre nyílik az olló. Ráadásul több helyen Európában – így Magyarországon is – politikai konfliktusok, nyílt diszkrimináció akadályozzák az EU-s pénzek városi felhasználását. Nem véletlenül esik egyre több szó az európai porondon a városok uniós forrásokhoz való jobb hozzáférésének lehetőségeiről. Egy, a közelmúltban a Political Capital által publikált, a Jávor Benedek – Gyévai Zoltán szerzőpáros által jegyzett tanulmány ennek a kérdésnek ás a mélyére. Budapest brüsszeli képviseletének vezetője, a Párbeszéd – ZÖLDEK politikusa, valamint az évtizedek óta EU-s ügyekkel foglalkozó, a belga fővárosban élő újságíró, más-más nézőpontból, de évek óta foglalkozik a témával.
A városok igényei
A tanulmány rávilágít a városok egyre növekvő igényére az uniós források városi célok szolgálatába állítására. Egy közelmúltbeli Eurocities felmérés szerint a városvezetők több mint fele szerint az uniós döntéshozatal és a támogatási rendszerek nem veszik kellően figyelembe a városok sajátos igényeit és szükségleteit, véleményüket nem kérik ki, és nem vonják be őket a pénzelosztással kapcsolatos kormányzati döntésekbe, miközben a városok megkülönböztetett szerepet játszanak egyre több területen, ahogy ez a COVID-járvány idején vagy a menekülthullámok kezelésénél is történt. A városi és nemzetállami prioriások, célok még ott is különbözhetnek, ahol amúgy kielégítő az együttműködés a kormányzás különböző szintjei között. Ott azonban, ahol politikai konfliktusok is bonyolítják a helyzetet, a nemzeti kormányok sokszor diszkriminatív büntető illetve jutalmazó eszközként használják az uniós pénzeket, élesen szembe menve nem csupán a szubszidiaritás (azon elv, hogy bizonyos fokú függetlenséget kell biztosítani egy alacsonyabb szintű hatóság számára egy magasabb szintű szervvel szemben), vagy a partnerség uniós alapszerződésekbe foglalt elveivel, de a politikai diszkrimináció tilalmát is megsértve.