Az utóbbi évek egyre aggasztóbb történései a klímaváltozás tekintetében egyre jobban rávilágítanak arra a tényre, hogy az emberiség további sorsa alapvetően azon múlik, hogy miképpen tudunk a földi erőforráskészlettel, a környezetünkkel úgy gazdálkodni, hogy azok felhasználása ne idézzen elő visszafordíthatatlanul kedvezőtlen helyzetet.
Ez a felismerés az ökológusok körében már régóta elfogadottá vált, köreikben a fenntarthatóságnak is inkább az „erős” változata az elfogadott. E szerint a fentarthatóság három pillére (környezet, társadalom és gazdaság) nem egymástól függetlenül léteznek, hanem egymásba ágyazottan. Ha körökkel ábrázoljuk a kapcsolatokat, akkor a „környezet” köre van legkívül, azon belül van a „társadalom” köre és ezen belül pedig a „gazdaság” köre. Mindez azt próbálja kifejezni, hogy társadalmunk és gazdaságunk mozgásterét a környezet határozza meg. De az is látszik ebből a koncepcióból, hogy a „társadalom” feladata igencsak komoly: nekünk kell azt biztosítanunk, hogy a „gazdaság” ne vigyen minket a „környezet” szabta határokon túlra. Mint látható, ezt a feladatot eddig csak korlátozottan sikerült megoldanunk. Kiemelten fontos ezért, hogy rendelkezzünk olyan eszközökkel, melyek segítenek a környezeti korlátok és a gazdasági célok közötti harmónia megteremtésében. A BrightSpace projekt erre vállalkozik: szimulációs modelleket hoz létre a mezőgazdaság és az élelmiszeripar területén annak érdekében, hogy segítségükkel megteremthessük a gazdaság és a környezet egyensúlyát.
Mondhatnánk persze, hogy miért van erre szükség, mikor a Közös Agrárpolitika már legalább 20 éve a környezeti szempontoknak egyre nagyobb prioritást ad, a támogatásokhoz számos környezeti elvárás kapcsolódik. Ennek ellenére valahogy úgy tűnik, mintha nem jó úton járnánk, a környezeti elvárások önmagukban nem tudták a bevett gazdálkodási gyakorlatokat lecserélni. Ott van például az európai zöld megállapodás, melynek célja többek között, hogy növelje az Európai Unió (EU) mezőgazdaságának hozzájárulását az éghajlatváltozás elleni fellépéshez, javítsa a természeti erőforrásokkal való gazdálkodást, méltányos gazdasági megtérülést biztosítson a gazdálkodók számára és erősítse a biológiai sokféleség védelmét. Az előrejelzések alapján azonban az látszik, hogy a zöld megállapodás mezőgazdasági célkitűzései nem teljesülnek. Az EU mezőgazdasági kibocsátása 2010 óta enyhén emelkedett, ugyanakkor a nagy területeken működő intenzív termelési rendszereken és a műtrágyák széles körben történő alkalmazásán alapuló szakosodott mezőgazdaság tovább rombolja a biológiai sokféleséget. A jelenlegi társadalmi mutatók a túlsúlyos emberek számának növekedését, az elhízással összefüggő betegségek gyakoribb előfordulását, a fenntartható táplálkozási mintákkal kapcsolatos viszonylag alacsony társadalmi tudatosságot, valamint az élelmiszer-pazarlás csökkentésének szükségességét mutatják. Éppen ezért mind a termelési, mind a fogyasztási gyakorlatnak alkalmazkodnia kell, miközben az innováció (például robotika, digitalizáció, génszerkesztés) szintén létfontosságú lesz a gazdasági, társadalmi és környezeti dimenziók megcélzott eredményeinek eléréséhez.