„Őrültek”, „ezeknek átmosták az agyát”, „nagyon durván manipulálhatták őket” – ilyen és ehhez hasonló, azonnali ítéleteket szoktunk hozni magunkban, amikor arról olvasunk az újságban, hogy messziről érkező fiatalok önként csatlakoztak az Iszlám Államhoz. Ezekkel a történésekkel az utóbbi években leginkább a mínuszos hírek között találkozhattunk, mert nem is nagyon szokott érdekelni bennünket, európai olvasókat, hogy milyen rémségek zajlanak a Közel-Keleten. Azért örömteli, hogy a tunéziai Kaouther Ben Hania remek dokumentumfilmjét, a Négy nővért beválogatták a tavalyi cannes-i fesztivál versenyprogramjába, idén pedig Oscar-díjra is jelölték, mert így a magyar mozikba is eljutott. Közelebb jöttek hozzánk azok, akiknek „átmosták az agyát”, és az derülhet ki róluk, hogy nem is mosták át, hanem az Iszlám Állam tűnt számukra a legjobb választásnak.
A címbeli nővérek történetére az anyjuk hívta fel a világ figyelmét 2016-ban. Olfa Hamruni akkoriban több tunéziai és külföldi lapnak is nyilatkozott róla, hogy két lányát, Ghofránt és Rahmát letartóztatták Líbiában az Iszlám Állam egyik emírjének felszámolt főhadiszállásán. Olfa kétségbeesetten vissza akarta kapni a lányait, de erre esélye sem volt: azóta is mindketten másfél évtizedes börtönbüntetésüket töltik. Ben Hania hat évvel a történtek után kereste fel Olfát, aki két kisebb, most tinédzser korú lányával él együtt.
A rendező meggyőzi róla a családot, hogy meséljék újra közös történetüket úgy, hogy a két idősebb nővért színésznők játsszák, mint ahogy a „megterhelő” jelenetekben Olfát is színésznő helyettesíti. Már akkor kényszerűen mosolygunk ezen, mikor először elhangzik, mert sejtjük, hogy Olfáék kálváriájának csak megterhelő jelenetei lesznek.