A hét elején jelentette be az Átrium Színház, hogy a most induló évadjuk lesz az utolsó, így 2024 nyarán végleg bezárnak (az ingatlan tulajdonosai továbbra is kulturális térként szeretnék működtetni az épületet, de a színházat csináló Kultúrbrigád ebben a formában nem folytatja a tevékenységét). A bejelentés nem volt teljesen előzmények nélküli, hiszen a csapat évek óta rendszeresen kommunikálta a halmozódó nehézségeket, és főleg azt, hogy a kultúr-tao megszüntetése után kialakult támogatási rendszer teljességgel átláthatatlan és igazságtalan, ami ellehetetleníti a kiszámítható színházi működést. A bezáráshoz már tavaly nyáron is vészesen közel kerültek, ám akkor végül a nézői felajánlásoknak és néhány ellenzéki önkormányzati megállapodásnak köszönhetően összejött százmillió forint, amiből még tudták folytatni a munkát.
Most azonban azt írták, hogy elfáradtak az öt éve tartó kötéltáncban, és azelőtt szeretnék befejezni, hogy ez elkezdene látszani a művészeti munkájukon, kollégáik mentális és fizikai egészségén. Így szeptember 1-jétől megszüntetik az Átrium Mecénás Klubot és a támogatási programokat is. A bejelentésre számos aggódó reakció érkezett az elmúlt napokban, de akadt valaki, aki bizakodóbb hangot ütött meg: Őrsi Gergely, a II. kerület MSZP-s polgármestere például azt nyilatkozta, minden tőlük telhetőt megtesznek az Átrium megmentéséért, és hisz benne, hogy közösen a kilátástalannak tűnő helyzetre is találnak megoldást.
A kilátásokról megkérdeztük Zsedényi Balázst, az Átrium Színház operatív menedzserét is, aki elmondta: a kerülettel nagyon jó volt az együttműködésük az elmúlt években, és most is az, nagyban segítették a művészeti munkát – sokszor a túlélést is. „A támogatásuk nélkül nem jutottunk volna idáig. Az viszont hamar egyértelművé vált, hogy olyan nagyságrendű együttműködés nem tud kialakulni, ami egy ilyen repertoárszínház kiszámítható, biztonságos üzemeltetését lehetővé tenné. Mindazonáltal utolsó nagyszínpadi bemutatónk, a Holt költők társasága létrehozása sem lenne lehetséges a támogatásuk nélkül” – mondta, hozzátéve, hogy a bezárással kapcsolatos döntésüket egyetlen dolog változtathatná meg: kiszámítható, két–három évre előre tervezhető fix forrás, amiben nem egyik napról a másikra kell gondolkodni, hanem kicsit előrébb. De az elmúlt évek tapasztalatai alapján úgy látják, ez tökéletesen irreális elképzelés, „tehát nincs más lehetőség, mint befejezni”.