Best WordPress Hosting
 

Könnyebb helyzetbe hozza a magyar kormányt az európai választás

(Virovácz Péter vezető elemző, Szőnyi Dávid elemző gyakornok az ING Banknál. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)

Az amerikai elnökválasztással ellentétben az európai választások gazdasági hatása sokkal visszafogottabb. Kevésbé láthatunk olyan éles gazdaságpolitikai váltásokat, mint az Egyesült Államokban az elmúlt években. Ez azért van, mert sem az Európai Bizottságnak, sem az Európai Parlamentnek nincs akkora diszkrecionális hatalma, mint az amerikai elnöknek.

Ezzel együtt az elmúlt évtizedekben egyértelműen nőtt az európai parlamenti (EP) választások iránti figyelem és médialefedettség, az idei kampány pedig már javában zajlik. A 2024-es EP-választást június 6-9. között tartják a tagállamok, melyet követően a hónap végén megkezdődnek az európai csúcstalálkozók. Az Európai Tanács ezeken a találkozókon dönti el, hogy ki legyen az Európai Bizottság új elnöke, mely pozíciót jelenleg Ursula von der Leyen tölti be. A korábbi tapasztalatok alapján azonban az elnök hivatalos megválasztására valószínűleg az Európai Parlament szeptember közepi üléséig várni kell.

Orbán volt minisztere: Számos irányban tévedtünk

Már alig-alig találni olyan mutatót, amiben ne lennénk Európa végén

– fogalmazott Chikán Attila, az első Orbán-kormány gazdasági minisztere Veiszer Alinda műsorában, amit a Telex szemlézett. Chikán Attila felidézte: a közgazdászok egy csoportja, köztük ő is, jó tíz évvel ezelőtt már jelezte, hogy a jelenlegi gazdaságpolitika nem célravezető, és lassú lecsúszás lesz az eredménye. Szerinte azért, mert a kitűzött gazdasági célok és azok a társadalmi körülmények, amelyek között ezek megvalósulnak, nem felelnek meg a magyar gazdaság tényleges követelményeinek.

Azt mondta, hogy a gazdaság szerkezetét másképpen kellene elgondolni, máshová kellene befektetni a pénzt. Számos irányban tévedünk, így például az oktatás, az egészségügy és a szociális ellátórendszer teljesen a háttérben maradt az elmúlt években. Chikán szerint nem arról van szó, hogy rosszabbul élnénk, mint tíz-húsz éve, de mások sokkal gyorsabban fejlődtek, és mi nem tudtuk kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyek adódtak.

Törékeny az orbáni gazdasági modell

A mostani miniválság mutatja, miért veszélyes az akkugyáraknak való kiszolgáltatottság. 2,8 százalékkal csökkent az ipari termelés volumene márciusban a munkanaphatástól tisztított év/év adatok szerint.

A visszaesés minden ágazatot érintett, ám a járműgyártásban, valamint a villamos berendezések gyártásában kifejezetten jelentős mértékű volt a KSH közleménye szerint.

Miért fontos ez? A német járműiparnak régóta kitett Magyarországon a 2008-as válság óta bőven akad tapasztalat az efféle függőségek kockázataival kapcsolatban – a hazai autógyártás akkor mennyiségben 40 százalékkal szűkült, a teljes ágazat kibocsátása pedig negyedével csökkent, a gazdaság egészénél jóval nagyobb visszaesést mutatva, egyben válságba sodorva az államháztartást.

A románok fogyasztanak, a magyarok beruháznak, de ki lesz ettől gazdagabb hosszú távon?

Románia hivatalosan is lehagyta Magyarországot, amelynek lakossága a második legszegényebb az Európai Unióban, így fényévekre vagyunk a román jóléttől. „Bezzeg Románia” nem előzte le Magyarországot, és hiába a növekedés, még a románok is azt mondják, hogy Románia még mindig szegényebb, mint Magyarország.

Ha valaki csak a magyar sajtóban megjelent – a fentiekhez hasonló tartalmú – címek alapján akarna képbe kerülni Románia és Magyarország gazdasági fejlődésének elmúlt éveivel kapcsolatban, nehéz dolga lenne. De még a részletesebb elemzések alapján sem teljesen egyértelmű, hogy milyen tanulságai vannak a két leggyakrabban idézett adat alakulásának, tehát hogy Románia egy főre jutó GDP-je tavaly megelőzte Magyarországét, miközben tényleges egyéni fogyasztás (actual individual consumption – AIC) alapján az uniós lista aljáról tíz év alatt középmezőnybe került, és a magyar adatnál 2022-ben csak a bolgár volt gyengébb.

Mivel nem is célszerű egy-egy adat alapján dönteni arról, hogy melyik ország szegényebb vagy gazdagabb, ebben a cikkben azt mutatjuk be, hogy miből származik a két mutatószámban tapasztalható eltérés a két ország között, és hogy ezek mit árulnak el a közeljövőbeli gazdasági kilátásaikról. Mielőtt azonban ezekre rátérnénk, nézzük meg részletesebben is az adatok alakulását, és hogy egyáltalán mit jelentenek ezek a mutatószámok.

Rákosi-féle iparosítás vagy a magyar gazdaság kiugrási lehetősége?

Magyarország akkumulátorgyártó nagyhatalom lesz – döntötte el az Orbán rezsim néhány éve, és ha minden így megy tovább, valóban azok is leszünk. Már ha nagyhatalomnak lehet nevezni, hogy a külföldi tulajdonú, külföldi technológiát és részben külföldi munkásokat alkalmazó környezetszennyező gyárak Magyarország területén működnek.

Az ágazatba olyan gyorsan olyan sok beruházás érkezik, amire még nem volt példa Magyarország történetében, ennek köszönhetően az akkumulátorgyártás néhány év múlva az ország egyik legfontosabb iparága lesz. Emiatt a Telexen is évek óta kiemelten foglalkoznak a témával, tavaly öt Komplex cikket írtak róla.

Mostanra viszont sokkal többet tudunk az akkumulátorgyártás hazai felfutásáról, ezért mélyebb kutatómunkával, több mint tíz, szakértőkkel és szereplőkkel készített interjú elkészítése után részletes elemzést írtak az ágazat gazdasági vonatkozásairól. Ez annyira hosszú lett, hogy végül három részben közöltük.

A kormánynak tudomásul kellene vennie beszűkült mozgásterét

A szerző a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgató-helyettese. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.

A nemzetgazdasági miniszter szerint az infláció gyakorlatilag összeomlott, így gazdasági szempontból már nem jelent problémát, a kormány már minden erejével fő feladatára, a gazdasági növekedés helyreállítására összpontosíthat. De mi van, ha ez a helyzetértékelés hibás, mivel az infláció legyőzését még korai ünnepelni, az államháztartási hiány csökkentése előbb-utóbb megszorítást követel, a kormányzat megítélése pedig romlik?

Az MNB február 27-én 10-ről 9 százalékra csökkentette az alapkamatot. Az alelnök már előzetesen jelezte, hogy az alacsony infláció ekkora kamatcsökkentést indokol, óvatosságra inthet azonban a Fed és az EKB kamatcsökkentési ciklusának csúszása. A januári, csak 0,75 százalékpontos csökkentés indokolásától eltérően az alelnök ezúttal nem említett megfontoltságra intő hazai politikai vagy gazdaságpolitikai okokat. Akkor a Monetáris Tanács óvatosságát, a vállalati hitelezés átalakításáról a kormány és a jegybank között kialakult vitát, valamint azt az Európai Tanács február eleji ülését megelőzően megszellőztetett információt említette, hogy vétózása következtében Magyarország pénzügyi nyomás alá kerülhet. Januárban a kamatcsökkentés bejelentését egynapos minimális gyengülés, majd néhány napos erősödés követte, vagyis a döntést jól fogadták a piacok. A februári, erőteljesebb kamatcsökkenés viszont a forint markáns gyengüléséhez vezetett.

Nemcsak a toryk vannak nagy bajban, hanem a brit gazdaság is

Választási évbe lépett az Egyesült Királyság. Rishi Sunak miniszterelnök konzervatívjai fennállásuk egyik legnagyobb kihívásával szembesülnek az idén: az ellenzéki Munkáspárt a legtöbb közvélemény-kutatás alapján elsöprő, akár Tony Blair 1997-es, földcsuszamlásszerű győzelmét idéző sikerekre számíthat. A konzervatívok politikai gyengélkedését tovább nehezíti, hogy az elmúlt időszakban a brit gazdaság sem szerepelt túl fényesen. A 2021 végén elszabaduló inflációs hullám jelentősen beszűkítette a gazdaságpolitika mozgásterét, így érdemi népszerűség-javító adócsökkentésekre sem kerülhetett sor.

A GDP-arányos adóbevételek mértéke évtizedes rekordokat dönt, ami egyre nagyobb fejfájást okoz a hagyományosan piacpárti konzervatívok jobb széle által egyre inkább célkeresztbe vett Rishi Sunak számára. A múltbéli növekedési adatok és várakozások pozitív korrekciója, illetve az infláció fokozatos csökkenése lehetőséget teremt a gazdaságpolitika irányítói számára, hogy hangulatjavító intézkedéseket jelentsenek be a várva várt tavaszi költségvetésben, ugyanakkor ezek a lépések aligha lesznek elégségesek, hogy javítsanak a Konzervatívok választási esélyein vagy épp brit gazdaság hosszú távú gazdasági kilátásain.

Közpolitikai dilemmák

A kormány a gazdasági növekedés bálványozásával fedi el, hogy a magyar társadalom összességében szegény

A kormány a gazdaság 2023-as katasztrofális teljesítménye (technikai recesszió, rekord infláció, a fogyasztás és a beruházások bezuhanása) ellenére a gazdaság újraélesztésében elért minden részsikert nagy győzelemként értékel, és ahogy az várható volt, az év elején folytatódott is a sikerkommunikációs hadjárat. Aki átfutja a kormánypárti lapok gazdasági rovatait, az „sikereket”, „megnyugtató híreket”, és „várva várt fordulatokat” ígérő szalagcímek sorával szembesül az utóbbi hetekből, hónapokból. Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter is egy publicisztikával kezdte az évet az Indexen, amiben meghirdette, hogy „2024-ben a gazdaságban boldogabb és sikeresebb év következik”.

Az nem vitás, hogy a válságból való kilábalásnak valóban fontos lépése volt, hogy a sokáig Európa-rekorder infláció ősszel egy számjegyűre csökkent – az éves infláció így is 17,6 százalék volt –, és hogy akkortájt a reálbérek is növekedésnek indultak hosszú idő után. Ha viszont nem kizárólag azokon a technikai mutatókon, például az infláción, a reálbéreken vagy a foglalkoztatottságon keresztül nézzük az ország helyzetét, amelyekkel a kormány láttatja azt, akkor egy másik realitással is szembesülünk:

az idén télen a magyar emberek fele nem tudja megkeresni a szűkös megélhetéshez szükséges összeget

Bod Péter Ákos zsákutcának tartja a kormány gazdaságpolitikáját

Magyarországról jól képzett, fiatal, motivált munkavállalók vándorolnak ki, helyükre külföldi betanított munkások érkeznek, akik napi 10-12 órát tudnak dolgozni nagy iparvállalatoknál, amelyek egyébként kifejezetten alacsony hozzáadott értéket teremtenek – mondta a Portfolio-nak adott interjújában Bod Péter Ákos.

Szerinte egyetlen fillérrel sem lenne szabad már ilyen beruházásokat támogatni. Nem kellene több összeszerelőüzem, mert míg korábban legalább lehetett azt mondani, hogy azokban magyarok dolgoznak, az újonnan betelepülő üzemekre már ez sem lesz igaz, miközben az ország sem készült fel a nagyszámú külföldi munkavállaló integrálására.

A Budapest Corvinus Egyetem professzora komoly gondnak tartja a kis-közepes hozzáadott értéket teremtő akkumulátorgyárak, járműipari üzemek betelepítését, hiszen már tíz éve is közhely volt, hogy a magyar gazdaság túlságosan függ az autóipartól, az akkugyárak esetében az is előre látható, hogy jórészt külföldről hoznak be dolgozókat, tevékenységük pedig komoly környezeti kockázatokkal jár.

Idéntől még jobban számít az EU-faktor a magyar gazdaságpolitikában

Sok bizonytalanság után decemberben kiderült, hogy ha lassan is, de csordogálni kezd majd a magyar államkincstárba az eddig befagyasztott uniós források egy része. De nem csak ez volt fontos hír a tavaly után idén is nehéz terepen mozgó magyar gazdaságpolitika számára. A járvány alatt felfüggesztett uniós költségvetési szabályok újra életbe léptek, ráadásul folynak a tárgyalások a reformjukról, és Magyarország ellen hamarosan elindul a túlzottdeficit-eljárás, amiből a kormány a 2010-es évek elején nagyon szabadulni akart. Idén és középtávon is az eddigieknél nagyobb hatása lehet az ország uniós tagságának a gazdaságpolitika mozgásterére.

A G7 Függő Változó podcastsorozatának új adásában ezeket a hatásokat részletesebben Gyévai Zoltánnal, a Szabad Európa brüsszeli tudósítójával, Németh Dáviddal, a K&H vezető elemzőjével és Darvas Zsolttal, a brüsszeli Bruegel kutatóintézet és a Budapesti Corvinus Egyetem kutatójával elemeztük.

A jegybank szerint a kormány ne nyúljon bele a lakáshitelezésbe, a kormány szerint az MNB nem érti a problémát

Csütörtökön a jegybank reagált Nagy Márton minisztériumának hitelezéssel kapcsolatos ötletére, amire a Nemzetgazdasági Minisztérium viszonylag gyorsan reagált is.

Mi történt? Csütörtökön reagált a Magyar Nemzeti Bank a Nemzetgazdasági Minisztérium hétfőn közzétett ötletére, amely szerint meg kellene változtatni azt a kiindulási alapot, amire a bankok régóta a hitelezésük jelentős részét építik.

A banki referenciahozamok BUBOR-ról diszkontkincstárjegy (DKJ) hozamra történő lecserélése drágábbá, illetve nehezebben elérhetővé tenné a gazdaság újraindításához szükséges piaci alapú hiteleket – érvel Banai Ádám ügyvezető igazgató és Kuti Zsolt főközgazdász.

Csaba László: Az infláció a rendszerváltás éveit idézi

A közgazdász akadémikus a Népszavának azt mondja, gazdasági tekintetben felemás helyzetben van az ország, hiszen az infláció a tavalyi év egészét számítva 17,6 százalék lett, ami a rendszerváltozás éveit idézi, jelentősen meghaladja az európai értékeket.

Háromszor akkora, mint amiről a politika szól! Ezt mindenki érzékeli, aki maga végzi a bevásárlását és a pénztárcája szűkös.

Csaba László szerint nincs mivel dicsekedni. A tavalyi magasabb bázis miatt a 2024-es infláció lényegesen kisebb lesz, de az inflációs várakozások – különösen a bérek tekintetében – visszatekintőek. Tavaly a reálbér, a fogyasztás csökkent. Az bérmegállapodások és a már látható lendületes állami költekezés együtt valós veszéllyé teszi az ár-bér-ár spirál kialakulását, különösen, ha a költségvetési kiadásoknál továbbra sem érvényesül a visszafogottság. A közgazdász szerint a magas magyar kamatszint a fejlett országok, főleg az Egyesült Államok pénzpolitikájának egyenes következménye. Ettől a jegybank nem függetlenítheti magát, különösen, ha fel akar lépni az infláció ellen.

A lakosság a sebeit nyalogatja, miközben a gazdaságpolitika újra arra vár, hogy a hűtő végre elromoljon

2012 őszén az elemzők nem voltak túl optimisták azzal kapcsolatban, hogy az akkor recesszióban lévő magyar gazdaságban gyorsan helyreáll majd a fogyasztás a visszaesést követő időszakban. A magyar gazdaságpolitikára ez nem volt igaz: 2012 szeptemberében született meg Varga Mihály elhíresült nyilatkozata, amiben arról beszélt, hogy azért hisz a fogyasztás fellendülésében, mert „előbb-utóbb a hűtőszekrény elromlik, előtt-utóbb lehet, hogy a tévét is ki kell cserélni”.

Az év elején egészen hasonló helyzet állt elő. Habár az elemzések között nagy a szórás arra vonatkozóan, hogy az idei évben mekkora lesz a gazdasági növekedés, és abban is, hogy ez mennyire fog hozzájárulni a gazdasági növekedéshez, jelentős részük elég pesszimista a fogyasztásbővülés esélyeivel kapcsolatban, és arra a számít, hogy a fogyasztás bővülése a jövedelmek növekedése alatt marad.

 

Zsiday Viktor: Szerintem tökre veszélyben vagyunk

Azt látom az utóbbi években, a magyar politikában is, hogy el szokták mondani, mit csinálnak. Orbán Viktor is el szokta mondani, mit fog csinálni. A Nemzetgazdasági Minisztérium is elmondja, mit akar csinálni. Teljes mértékben elhiszem, hogy azt csinálják, amit mondanak. És ebből a szempontból egyértelmű, mi a kormányzati politika, s az is teljesen egyértelmű, hogy Nagy Márton irányítja a gazdaságpolitikát, ő a tótumfaktum

– mondta Zsiday Viktor, aki Madár Istvánnal, a Portfolio vezető makrogazdasági elemzőjével vendégeskedett a a lap Checklist című podcastjának szombati különkiadásában. A Citadella Alap portfóliókezelője részletezte, hogy Nagy Mártonnak az az elmélete, hogy magasnyomású gazdaságpolitikát kell folytatni, ami azt jelenti, hogy a költségvetés segítse a gazdasági szereplőket, adjunk olcsó hiteleket, pörgessük a növekedést, az infláció pedig inkább másodlagos fontosságú tényező. Zsiday szerint ez nagyon fontos változás, és egyre inkább ezen az úton megyünk, kivéve olyankor, ha valamiféle külsős sokk megállít minket és egy fél lépést hátra kell tennünk.

Madár arról beszélt, hogy a nagy kormányzati célok közül rövid távon az infláció áll talán a legjobban, a gazdasági növekedésben még lehet bízni, ám ott nagyok az elvárások, a költségvetés viszont elég rosszul néz ki.

Már két válsággal ezelőtt sem volt meg a feltételei annak a stratégiának, aminek Orbánék újra nekifutnak

Még csak 12 nap telt el az évből, de az idei nyilatkozatok alapján már komoly törésvonalak látszanak a magyar gazdaságpolitika fő irányítói között. Mivel a költségvetés továbbra is nagyon nehéz helyzetben van, a magyar gazdaság hosszabb távú pályája szempontjából is nagy lesz annak a jelentősége, hogy ki nyeri a vitákat.

Mielőtt rátérnénk arra, hogy mik határozzák meg ezeket a törésvonalakat, röviden érdemes megnézni, hogy miért nehéz a költségvetési helyzet. Tavaly szeptemberben az akkor még 3,9 százalékos költségvetési hiánycél potenciális elengedéséről azt írtuk, hogy jóval nehezebbé tenné a 2024-re becélzott 2,9 százalék elérését is, mivel az idei költségvetési tervezésénél a ‘23-asból indultak ki. A 2023-as hiánycélt az év végéig a kormány ezt követően kétszer is megemelte: októberben 5,2; az év vége előtt pedig 5,9 százalékra. 

A legfontosabb tavalyi problémák az idei büdzsé teljesülése szempontjából is kihívást jelenthetnek: a legfrissebb, novemberi kiskereskedelmi adatok szerint habár az előző hónaphoz képest már növekedett a forgalom, éves összehasonlításban még mindig 5,4 százalékos mínuszban volt a forgalom. Emiatt eltarthat majd még egy ideig, hogy az áfa-bevételek is duzzasztani kezdik a költségvetés bevételi oldalát.

Nagy Márton: ennyi az értelme a kinevezésemnek

Jóval több területért lett felelős, és a gazdasági kabinet élére is kinevezte a miniszterelnök Nagy Márton gazdaságfejlesztési minisztert.

A politikus interjújában elmondta: koordináló szerepkörnek a gazdasági miniszter kezében kell lennie, nem kerültem magasabb pozícióba, ez nem hatalmi, hanem szakmai, és szervezési kérdés. A veszélyek korában – ahogy a miniszterelnök is tökéletesen megfogalmazta – rengeteg kihívással küzdenek a gazdaságok. A hatalmi kérdések helyett a feladatra kell koncentrálni, hogy a gazdasági struktúra a legrugalmasabban alkalmazkodjon a kihívásokhoz.

A megtisztelő feladatom pusztán annyi, hogy megkönnyítsem a miniszterelnöki döntéshozatalt.

Parragh és Orbán szövetsége miatt is maradt le a minimálbér a régióban

Ugyan jól hangzik, hogy Magyarországon decembertől 15 százalékkal emelkedik a minimálbér, de a régióban más országokban is a várható infláció felett, és akár ennél jóval nagyobb mértékben tervezik emelni a legalacsonyabb béreket. Ezért várhatóan 2024-ben sem változik meg az a helyzet, hogy régiós összehasonlításban alacsonynak számít a magyar minimálbér:

Szlovákiában januártól a minimálbér reálértéke várhatóan 2 százalék körül (7 százalékos emelés 5 százalékos várható infláció mellett),

Romániában 4 százalék körül (10 százalékos, októberben bevezetett emelés 6 százalékos várható infláció mellett, de tárgyalások folynak a további emelésről),

Argentína példája mutatja, hogy ostoba környezetben csak ostobán lehet kormányozni

A szerző Kovács Krisztián, üzletfejlesztésért és stratégiai tervezésért felelős igazgató, Concorde. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.

Nem akárki és nem is olyan régen mondta, hogy „Argentína mindent jól csinál”. A világ akkor egyik legbefolyásosabb alapkezelője, Michael Hasenstab nyilatkozott így 2018-ban. Nagyon úgy tűnik, hogy Argentína úgy öt-hat évvel azután, hogy „mindent jól csinált”, hosszú próbálkozás után végül levonva a tanulságot, a lehető leghivatalosabban alkalmatlannak nyilváníthatja magát a saját deviza kibocsátására, a saját devizára épülő pénzügyi rendszer működtetésére.

Dicsérő szavaival a szupersztár alapkezelő azt a súlyos döntését támasztotta alá, amellyel óriási összegekért vásárolt argentin államkötvényeket azokba a kötvényalapokba, amelyekbe előszeretettel vett más befektetők által túl kockázatosnak tartott államkötvényeket, korábban, a 2010-es évek elején mások mellett forintos és dolláros magyar állampapírokat.

Korai még az infláció feletti győzelmet ünnepelni

(A szerző a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgató-helyettese. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

Novemberben újabb szakaszához érkezett a gazdaságpolitika kudarcaiért – például a magas inflációért és a recesszióért – viselt felelősségről folyó folytatásos kormányzati színjáték. Az adatok alapján ugyanis gyakorlatilag bizonyossá vált, hogy az év elején elhangzott két miniszterelnöki cél közül az egyszámjegyű év végi infláció teljesülni fog, a gazdasági visszaesés idei elkerülése viszont nem. Mivel a kormány az inflációért sokáig az MNB egyoldalú felelősségét hangsúlyozta, már az ősz elején megkezdődött egy kommunikációs fordulat. Miközben a kormány az infláció emelkedéséért – a külső folyamatokon kívül – továbbra is a jegybankot tette felelőssé, a csökkenést már saját beavatkozásainak tulajdonította. Holott a világgazdasági folyamatokon kívül az áremelkedésben valójában a felelőtlenül költekező választási gazdaságpolitikának, az áremelkedés lassulásában pedig a megszorításoknak volt döntő szerepe. 

Még nem sikerült legyőzni az inflációt 

Joe Biden újrázásához az amerikai gazdaságnak is lesz egy-két szava

Joe Biden sok tekintetben jó időzítéssel vághatott neki elnöki ciklusának. Bár a 2020-ban elszabaduló Covid-járvány a gazdaság rövid távú, drámai visszaesését okozta, a pandémia lezárultával a gazdasági növekedés gyors visszapattanására lehetett számítani. A kezdetben 14 százalék fölé ugró munkanélküliségi ráta 2021 januárjára hat százalék közelébe csökkent.

Az amerikai gazdaság mérete már 2021 első negyedévében elérte a járványt megelőző csúcsértéket.

A fenti adatok aligha meglepők, hiszen a gazdasági visszaesés egyik fő forrása a kormányzati lezárások és bizonyos sérülékeny gazdasági szegmensek (turizmus, vendéglátás, stb.) összeomlása volt. A járvány lecsengésével és a korlátozások feloldásával várható volt a gyors helyreállás, amire a Donald Trump neve által fémjelzett, 2020 első felében elfogadott, közel kétmilliárdos CARES mentőcsomag csak ráerősített. A kétpárti megegyezéssel elfogadott CARES az Egyesült Államok történetének legnagyobb mentőcsomagja volt, melynek szükségességét meglepően kevés vita övezte, különösen a 2008-as válság nyomában elfogadott, Barack Obama-féle, közel 800 milliárdos élénkítő csomaggal való összevetésben.