1816-ban a vártnál sokkal rosszabb évet zártak a Somogy megyei gazdák. A gyenge termést hozó 1815-ös esztendő után a szokatlanul hideg tél és tavasz folyamán kifagyott az őszi vetésük, majd a szélsőséges mennyiségű csapadék, illetve jégesők okoztak jelentős károkat. Számos vármegyében volt gyenge az őszi vetésű gabona termése, és a tavasziból is legfeljebb közepes mértékű volt a betakarított mennyiség. Az időjárást tapasztalva Somogyban már előre számítottak a szerény termésre, de Kovács Antal alispán a Helytartótanács számára még a vártnál is sokkal rosszabb eredményről volt kénytelen jelentést tenni. 1816 augusztusában, szinte még az aratás idején kelt üzenetében már utal rá, hogy éhínség fenyegeti a megyét.
A somogyi helyzet nem volt kivételes, a korabeli források egészen hasonló módon számolnak be az ország más részeiről is. Az alföldi megyékben a rendkívül csapadékos nyár sok helyütt árvizekhez és terménypusztuláshoz vezetett. A Kárpát-medence keleti részén, Erdélyben nemkülönben szélsőséges tavaszról és nyárról tudunk. Nemcsak panaszos levelek, krónikák, naplók említik a kiemelkedően csapadékos időszakot országszerte: a budai hőmérsékleti mérések szerint is igen hideg volt az 1816-os év tavasza, miképp a következő év hasonló időszaka is. Bár a hőmérsékleti értékek is elmaradtak a sokévi átlagtól, a szélsőséges időjárási jelenségek, különösen a hatalmas méretű jegekkel járó esők – vagy ahogy akkoriban hívták, kőesők – tették igazán rendkívülivé az 1816-os és 1817-es év magyarországi időjárását. A hideg tavaszok és a csapadékos nyarak kifejezetten rossz termést okoztak, ami az eleve rosszabb terményellátottságú országrészekben éhínségekhez vezetett.
A jelenség nem volt elszigetelt, Európa számos területén szélsőséges időjárást hozott e két év, sőt helyenként még a rájuk következő esztendő időjárása is jelentősen eltért a 19. század elején jellemzőtől. Szokatlanul hideg nyarat hozott az 1816-os év Svájcban is, ahol nyolchetes folyamatos esőzés, a magasabban fekvő területeken havazás lehetetlenítette el a gabona és a szőlő érését. Nemkülönben rendkívüli évekről tudunk műszeres mérésekből, újságokból, naplókból és más forrásokból a német és a cseh területeken is. Észak-Amerika egyes részein már 1815-ben igen szokatlan hideg uralkodott, majd az 1816-os esztendő júliusa volt a leghidegebb középhőmérsékletű nyári hónap, amióta csak műszeres mérésekkel rendelkezünk.