Középkori, a 14. századból származó faragványra bukkant fürdőszobája takarítása közben egy angliai házaspár – írja a BBC.
A Lincolnban élő Tracy és Rory Vorster vasárnap este talált egy rejtett csapóajtót otthonuk fürdőszobájában, a fapanelt elmozdítva pedig egy, a lincolni kisördögöt ábrázoló, kőbe vésett alkotást fedezett fel.
A lincolni kisördög a város népszerű, groteszk kis jelképe, amelynek faragványai a helyi székesegyházban is láthatóak.
Az Országházra néző Kossuth tér 13-15. számú ház a belváros egyértelműen leginkább központi helyén lévő lakóépülete, nem meglepő tehát, hogy a lenyűgöző belső részletekkel teli MÁK- (Magyar Általános Kőszénbánya Rt.) bérpalota 1927-1928-as megszületése óta nem csak a körülötte lévő történéseknek, így Budapest ostromának, az 1956-os forradalomnak, vagy épp a rendszerváltásnak volt a tanúja, de a falai között is történtek sokak életét megváltoztató események.
Olbert Mariann / Fortepan A Kossuth Lajos tér 13-15. számú ház 1929-ben, alig néhány hónappal az átadása után
A két világháború közti időszak fontos mestere, Málnai Béla (1878-1941) tervei szerint született, három utcára néző épület falai között kapott például helyet a Belügyminisztérium alá tartozó Budapest Székesfőváros és Környéke Lakásügyi Kormánybiztosa, ami 1944 júliusában, a főváros kezéből kivett jogkörrel való 9-i létrehozása után azonnal itt találta meg a székhelyét, sőt, egészen Budapest ostromának utolsó napjaiig ott működött.
Zách Felicián 694 éve, 1330. április 17-én hajtott végre híres merényletet Károly Róbert ellen. A támadó karddal rontott az ebédhez készülődő királyi családra – írja a Rubicon.
A király katonája
Feliciánról az első adatunk 1275-ből származik, amikor a Zách-fivérek megosztoztak egy birtokon nagybátyjukkal, Zách Jób pécsi püspökkel. A fiatal nemes később Csák Máté szolgálatába szegődött, ahol magas pozícióba jutott, 1318-ban pedig Károly Róbert mellé állt. A király oldalán 1326-ban elnyerte Sempte várnagyi tisztségét, illetőleg szabadon bejárhatott a király visegrádi palotájába.
Kim Ir Szen észak-koreai diktátor 112 éve, 1912. április 15-én született. A kommunista politikus volt pártfőtitkár, miniszterelnök, majd elnök is, ő alapozta meg a máig fennálló észak-koreai rendszert – írja a Rubicon.
Háború és kommunizmus
Egy Mangjongde falucskában, a mai Phenjan egyik külvárosában jött világra, családjával 1920 körül települt át a Koreához közel fekvő Jilin kínai tartományba, valószínűleg az országban kitört éhínség miatt. Kim itt végezte a középiskolát, és itt találkozott először a kommunista eszmékkel is. 1929-ben titkos szervezetet hozott létre pár barátjával, amely miatt egy időre börtönbe került, szabadulása után a Kínai Kommunista Párt tagja lett. Állítólag japánellenes gerillacsapatok tagjaként küzdött a Koreát megszállva tartó birodalom ellen, majd 1940-ben a Szovjetunióba menekült, és a Vörös Hadsereg tagjaként harcolta végig a világháborút.
1816-ban különös jelenséget figyeltek meg az északi féltekén: a nyár gyakorlatilag elmaradt – eleveníti fel az IFLScience. A nyár nélküli évként emlegetett esztendőben a hőmérséklet globális szinten 0,4-0,7 Celsius-fokkal lecsökkent, és világszerte megzavarodtak az időjárási minták.
Az Egyesült Államokban 1816 májusban az ország nagy részén még tartósan 0 Celsius-fok alatti hőmérsékleteket mértek, júniusban havazott, a pennsylvaniai folyók pedig júliusban is be voltak fagyva. Európában sem volt jobb a helyzet, Írországban például nyolc egymást követő héten át hullott az eső, Ázsiában pedig a monszunszezon megszakadt, és aszály kezdődött.
A rossz időjárási körülmények számos régióban ellehetetlenítették a mezőgazdaságot, ami előbb élelmiszerhiányhoz, majd éhínséghez vezetett.
A partmenti vidékekre pusztulást hozott 1553 tavasza, egymást követő támadások érkeztek a tenger irányából. „A harmadik hónapban [indítottak a kalózok] nagy hadjáratot a part ellen. Együttes flottájuk több száz hadihajóból állt, melyek elborították a tengert.” Ez a forrás, amely ezután felsorolja a fosztogatók áldozatául esett településeket, jól megmutatja e támadások léptékét, hatalmas hajóhadnyi, több ezer embert szállító kontingenst említve.
Ezeket a nagy léptékű támadásokat nem spanyol telepek ellen hajtották végre a karibi kalózok, és nem is berber martalócok a Földközi-tenger partvidékén, a leírás a kínai Ming-dinasztia történetét bemutató Mingsiből származik. Témája a wakōk, más néven japán kalózok támadásai, akik vezérük, Vang Csi irányítása alatt hatalmas flottákat állítottak fel a partvidék elleni rablóhadjáratokra.
A kalózkodás mindig is globális jelenség volt, évszázadokon keresztül prédálták fel a kalózok az értékes árukat szállító hajókat, illetve a védtelen partmenti településeket. Ugyan a köztudatban – és a hollywoodi filmekben – inkább az európai kalózok élnek tovább, Kelet-Ázsia és különösen Kína és Japán történelmileg a kalózkodás fontos központjai voltak.
A Titus Andronicus – William Shakespeare egyik legkorábbi, valószínűleg 1590 körül írt színdarabja – a főszereplő, Titus római hadvezér gótokkal vívott harcok utáni hazatérésével kezdődik. Az ezt követő erőszakos események halálról, rasszizmusról, kannibalizmusról és csonkításról szólnak, az egész darabot az emberi rasszok témája hatja át. Bár Shakespeare szereplői két társadalmi szinthez tartoznak – a rómaiakhoz és a „mások”-nak tekintett többiekhez –, ábrázolásuk még ezen belül is sokrétű. Tamora például a darabban többször is barbárként jellemzett nép, a gótok királynője, ennek ellenére – fehér lévén – képes beférkőzni a római társadalomba, ahol otthonosan mozog és Saturninus császár feleségül is választja.
Tamora független nő, tekintéllyel és olyan szabadságjogokkal rendelkezik, amelyek szerelmét, „Aaront, a mórt” nem illetik meg. A Tamora és Saturninus közötti interkulturális kapcsolat a kora újkori közönség számára elfogadhatóbb volt, mivel a gótokat az angolok őseinek hitték, Tamora és Aaron kapcsolatának gondolatától azonban kényelmetlenül érezhették magukat.
A 16–17. század fordulójára a fekete szereplők teljesen megszokottá váltak a színpadon. Ekkoriban az európaiak már egyre gyakrabban találkoztak a szubszaharai Afrikából származó emberekkel, és ez a változás a színpadi művekben megjelenő fekete szereplők növekvő számában is tükröződött. A legkorábbi példa talán Christopher Marlowe A nagy Tamerlán (Tamburlaine the Great) című darabja, amely 1587 körül íródott, tehát megelőzte Shakespeare Titus Andronicusát.
Nero Kr. u. 68. június 9-i öngyilkosságával vége szakadt a Iulius–Claudius-dinasztia közel egy évszázados uralkodásának is, a Római Birodalom pedig rég nem látott káoszba süllyedt. Ez pedig a következő évben ahhoz a példátlan eseménysorozathoz vezetett, amit „négy császár éve” néven őrzött meg a történelmi emlékezet.
Gyorsan cselekedett
A trónt még 68 októberében Galba szerezte meg, hogy aztán január 15-én korábbi támogatója, Otho felbujtására saját praetorianusai végezzenek vele. A gond csak az volt, hogy ez a változás nem hatotta meg Germania Inferior provincia helytartóját, Aulus Vitelliust, akit még január elején kiáltottak ki császárnak Germania légiói, de ami ennél is fontosabb, a legionáriusok sem akartak félbehagyni egy ilyen jól induló lázadást, ezért tovább vonultak dél felé. Othónak jóval kevesebb katonája volt, ezért megpróbálta addig húzni az időt, amíg az őt támogató pannóniai és más, Duna környéki seregek elérik Itáliát.
Anne Frank a holokauszt egyik legismertebb személye, tragikus történetét elmesélő naplója világszerte 65 nyelven jelent meg. Kevésbé ismert viszont a Frank-család bujkálását megelőző időszak, amikor Anne apja, Otto Frank keserves küzdelme, hogy vízumot szerezve kimenekítse családját a nácik karmaiból.
Otto már egészen korán felismerte, hogy Hitler Németországa végzetes lehet, ezért segítséget kért egy USA-ban tartózkodó barátjától. Levelezésükből kiderült, hogy már 1938-ban beadott egy bevándorlási kérelmet az Egyesült Államokba, az ügyintézők azonban még 1941-ben is így tanácsolták el:
A helyzetet nem látjuk kritikusnak, 6 hónap múlva kérvényezzék újra.
A regényében szerepel egy haditudósító, aki az ukrán fronton belenéz egy tömegsírban fekvő halott fiú nyitott szemébe, majd ettől a tekintettől nem tud szabadulni. Önnek is van hasonló emlékképe a borzalomról, ami úgy beégett, hogy elkíséri egy életen át?
Van, de nem pontosan ilyen. Az én hasonló emlékeim lassan nyolcvan esztendősek: második világháború, Szálasi-korszak. A regényből borzasztónak nevezett pillanatot oly módon éltem át, hogy 1944. november 15-én az óbudai téglagyár felé hajtottak engem egy menetben sokadmagammal. 14 és fél éves voltam, szüleimmel haladtunk az óbudai téglagyár felé, hosszú volt az út, és először még egy élő fiatalember szemébe néztem bele, akit ismertem, mert a környékünkön lakott. Úgy ugrált a menet mellett a járdán, nevetgélve, mintha majmokat látna a ketrecben. Akkor átvillant rajtam, hogy hát hol vagyok én, és hol van ő? Kik vagyunk egyáltalán, hogy én itt vagyok, ő pedig így tekint rám? Budára átérve – már a Bécsi úton, de még mindig haladva a téglagyár felé – egyszer csak anyám azt mondta apámnak: szólj a gyereknek, hogy ne nézzen oda.
A gyerek, aki én voltam, odanézett, és a járdán egy halott ember feküdt, aki már ott meghalt, mert nem bírta a menetet. Ennyit a konkrét kérdésre.
El Dorado, a valahol Dél-Amerikában fekvő, aranyból épült város legendája a XVI. században kezdett terjedni, háttere feltehetően a muiszka indiánok egyik szertartása volt. Aranyporral kenték be törzsi vezetőjük testét, aki így ugrott be egy tóba, miközben aranytárgyakat dobáltak utána – mindez vélhetően egy fordítási hibaként „alakult át” komplett aranyvárossá az európaiak világában. Évszázadokon át hiába keresték El Doradót, miközben a felfedezők által el nem ért területek, az úgynevezett „fehér foltok” száma igencsak lecsökkent. Ám az amazonasi őserdők mélye ilyen terület maradt – írja a Múlt-kor.hu.
Az 1867-ben született Percy Harrison Fawcett 1906-ban kezdett Dél-Amerika iránt érdeklődni, amikor a Brit Királyi Földrajzi Társaság felkérte, hogy térképezze fel Brazília és Bolívia határvidékét, majd 1924-ig hét expedíciót szervezett a dél-amerikai őserdőkbe. Bár vélhetően Machu Picchu 1911-es megtalálása nyomán már korábban is hasonló gondolatokat táplált, 1914-től követhető nyomon Fawcet azon elmélete, miszerint egy – általa Z-nek elnevezett – ismeretlen város bújik meg Brazília belső területein, egészen pontosan Mato Grosso tartományban. Az első világháborúban katonának jelentkezett, majd 1920-ban egyedül indult a város felkutatására. Nem járt sikerrel, és épp csak túlélte: láz gyötörte, teherhordó állatát pedig le kellett lőnie, ezt a helyet nevezte el Dead Horse Campnek, azaz A halott ló táborának.
Fawcett Mato Grossóban, 1925-ben.
Az ipari forradalom óta jelentősen megnőtt annak a valószínűsége, hogy az emberek még a századik születésnapjukat is megünnepelhetik: egymillió emberből nagyjából 100-an érik el ezt a kort átlagosan. Az IFLScience arra kereste a választ, hogy mégis hányan érhették el ezt évtizedekkel, vagy épp évezredekkel ezelőtt.
Az emberi élettartam nagyjából megkétszereződött a nagyjából 300 ezer éves evolúciós periódus alatt, ami onnan derült ki, hogy a Homo sapiens és a neandervölgyi csontvázak több öregségi jelet mutattak, mint a korábbi emberfélék.
A várható élettartam 1800 után ismét megduplázódott, mivel az ipari korszak jelentős orvosi reformokat és javuló életszínvonalat hozott.
Ha valaki 1969. május 4-én Manhattan keleti részén sétált, meglepő esemény szemtanúja lehetett: a hatalmas metropolisz fölött acél vércseként lebegett a történelem egyik legkifinomultabb vadászrepülőgépe. Ahelyett, hogy leszállópályán landolt volna, a repülő függőlegesen ereszkedett le, hatalmas porfelhő kíséretében. Amint földet ért, a pilótafülke teteje felpattant, a pilóta kiugrott, majd egy vörös motorkerékpáron elhúzott az Empire State Building irányába.
Mi a fene történt? És miért sietett ennyire a pilóta? Azért, mert ő volt a Daily Mail Transatlantic Air Race nevű verseny egyik versenyzője, és már csak pár kilométerre volt attól, hogy első legyen a kategóriájában, és elnyerje az ezzel járó 6000 fontos nyereményt.
Az óriási acélvércse, ami valójában egy Hawker Siddeley Harrier (a brit Royal Air Force egyik nagy becsben tartott gépe), a résztvevőket a verseny hét napja alatt az Atlanti-óceánon keresztül szállító rengeteg furcsa és csodálatos jármű egyike volt. A versenyzők mindent bevetettek – tandembiciklit, gyaloghintót, motorcsónakot és hőlégballont – annak érdekében, hogy a lehető leggyorsabban átszeljék a kiindulópont és a végcél közötti 5500 kilométeres távolságot. Mivel az autóversenyzőktől és atlétáktól kezdve a milliomos üzletembereken át a brit királyi család magas rangú tagjáig sokan ringbe szálltak, nem meglepő, hogy ez a féktelen, villámgyors verseny az egész világon a címlapra került.
Gróf Széchenyi István 164 éve, 1860. április 8-án hunyt el. A reformkori politikus saját kezével vetett véget életének egy elmegyógyintézetben – írja a Rubicon.
Összeomlik a legnagyobb magyar
A Kossuth Lajos által legnagyobb magyarnak nevezett Széchenyi 1848 őszétől tartózkodott a döblingi szanatóriumban, miután augusztusban idegösszeomlás érte, és szeptember elején Esztergomban öngyilkosságot kísérelt meg, a hajóhídról a Dunába ugorva. Széchenyi rossz mentális állapotát az 1848-as forradalom utáni események okozták.
A hidegháború kezdetének hagyományosan Churchill 1946. márciusi fultoni beszédét tartják, amely világhírűvé emelte a „vasfüggöny” kifejezést, és ország-világ előtt egyértelművé tette, hogy a Hitlert legyőző szövetségesek immár ellenfélként tekintenek egymásra. Ugyan Eisenhower elnököt talán kevesen tartják Churchillhez hasonló formátumú politikusnak, 1954-ben mégis ő fogalmazta meg nyilvánosan azt az elméletet, amely aztán hosszú időre talpköve lett az amerikai hidegháborús gondolkodásnak, de a hatásai még ma is tetten érhetők.
Dominóelv a politikában
Az elnök 1954. április 7-én tartott sajtótájékoztatót, ahol az Ázsiában kialakult helyzettel kapcsolatban hosszan fejtegette nézeteit az újságírók előtt. Volt miről beszélni, hiszen ne feledjük, nem volt még egy éve, hogy megkötötték a koreai háborút lezáró, akkor még természetesen jóval ideiglenesebb megoldásnak szánt fegyverszünetet, és az elnök sajtótájékoztatója idején is zajlott a végül májusban véget érő Dien Bien Phu-i ütközet, amely a franciák indokínai uralmának végét jelentette.
A középkor és a kora újkor határán a francia Valois-ház uralkodói és a Habsburgok hosszú, több szakaszra bontható, az állandóan átalakuló szövetségeken keresztül a kontinens szinte összes hatalmát valamilyen mértékben megmozgató háborúkat folytattak az Itália feletti befolyásért. Az első összecsapás 1494-ben kezdődött, majd váltakozó sikerekkel, hosszabb-rövidebb szünetekkel egészen 1559-ig dúltak a harcok.
Harc a dominanciáért
A csatákat, hadjáratokat, háborúkat, szövetségeket és békéket pusztán felsorolni is hosszú lenne, a történtek hátterében viszont mindvégig alapvetően két fő tényezőt lehet felismerni.
Az 1810-ben, Hassman néven jómódú német polgárcsaládban született Házmán Ferenc rögtön egyetemi tanulmányai elvégzése után Buda város szolgálatába szegődött. Karrierje szépen ívelt felfelé, a fiatalember pedig a reformok, sőt, a magyar nemzeti törekvések lelkes támogatója lett, egy 1844-es budai tanácstermi vitában az ő ajkáról hangzottak el az első magyar szavak e sokat látott helyiségben.
Halálra ítélték
Kossuth és Szemere híveként szerepet vállalt az 1849. áprilisi trónfosztás utáni kormányok munkájában is, és velük tartott az emigrációba. Törökországban internálták, végül 1851. szeptember 10-én szállt fel a hajóra, amely novemberben kötött ki New Yorkban. Házmán elkövette azt a „bravúrt”, hogy
Egy friss tanulmány alapján olyan rituális zenét szimbolizálhatnak bizonyos perui sziklarajzok, amelyet 2000 évvel ezelőtt, hallucinogén növényekkel kapcsolatos sámáni rituálék során adtak elő – írja az IFLScience. A cikkcakkos vonalakkal és más geometriai formákkal körülvett, táncoló embereket régóta vizsgálják a szakértők.
Az új elemzés szerint a figurák körüli alakzatok azokat a dalokat, illetve azok energiáját szimbolizálhatják, amelyek a pszichedelikus utazások során más dimenziókba repítették a résztvevőket.
Az ősi ábrákat együttesen Toro Muertónak nevezik, a sziklarajzok egy szurdokokkal és szirtekkel teli sivatagos területen fekszenek. Andrzej Rozwadowski és Janusz Wołoszyn régészek szerint az alkotások a régióban egyedülálló módon táncoló emberi alakok rendkívül hosszú ismétlődését, valamint sűrű és változatos geometriai mintákat jelenítenek meg.
Részben fennmaradt huszárpáncélzatra bukkant egy amatőr fémkereső a lengyelországi Mikułowice faluban – írja a Heritage Daily. A huszárokat Hunyadi Mátyás serege tette híressé, hasonló könnyűlovasok viszont más régiókban is megjelentek a középkor végén és a kora újkor elején.
Lengyelországban 1500-ban alakultak meg az első huszáregységek, amelyek utóbb többek között az 1683-ban, Bécs környékén zajló harcokba is becsatlakoztak. A lengyel huszárok jellemzően páncélban, hosszú lándzsával indultak harcba.
A most feltárt leleteket Patryk Chmielewski észlelte 60 centiméteres mélységben. A páncélzat több fő eleme ép, a mellvért és a hátvért viszont hiányzik.
Egy friss tanulmányban egy 1500 évvel ezelőtt élt kínai császár arcát rekonstruálják – írja a Live Science. A kutatás különlegessége, hogy nemcsak az uralkodó koponyájának morfológiájából indultak ki, hanem DNS-ét is elemezték.
A szakemberek Vu császár (560-578), az Északi Csou-dinasztia tagjának csontjait vetették vizsgálat alá. Az uralkodó erős hadsereget épített ki, és egyesítette Észak-Kínát, miután legyőzte a Csi-dinasztiát, ám igen korán, 36 évesen elhunyt. Halálának oka régóta vitatott, a friss eredmények megerősítik, hogy valószínűleg stroke szövődményei állhattak a háttérben.
A császár sírját 1996-ban fedezték fel, a nyughelyben csontvázát és szinte teljes koponyáját is megtalálták. A maradványokból a közelmúltban sikerült DNS-t kinyerni, a genetikai adatokat pedig a koponyával kombinálták, hogy létrehozzák az arc 3D-s modelljét.